Amikor felvillan a világ – kiállítás a vaku hatásáról a fotográfiában

A kurátorok – Daniel Foliard és Eliane de Larminat (Université Paris Cité), valamint Pauline Martin (Swiss Camera Museum) – a fotográfia történeti és kortárs korszakait kötik össze a kiállításban, ahol megjelennek Nadar párizsi katakombákban készített kísérleti felvételei, Weegee New York-i éjszakai bűnügyi fotói, valamint Martin Parr ironizáló dokumentarista munkái. A Bibliothèque nationale de France és a Société française de photographie kölcsönzéseinek hála, ritkán látott darabok kerültek egymás mellé, melyeken a 19. század magnéziumporos vakuinak látványos fényrobbanásai és a 20. század elektronikus villanófényei ugyanannak az emberi vágynak a manifesztációi: meglátni mindazt, ami addig rejtve volt.

A kiállítás a technikatörténeti áttekintést határozott szellemi kalanddá formálja, hiszen a vaku nem pusztán a sötétben történő fényképezést tette lehetővé, hanem újfajta látásmódot is teremtett. Amíg a villanófény a 19. században föld alatti világokat tárt fel és a 20. század közepe felé a bulvárlapok és az éjszakában portyázó fotóriporterek bevett kellékévé vált, addig a vaku esztétikája a későbbi évtizedekben a divatfotó és a konceptuális fotográfia meghatározó médiuma lett. A vaku tehát egyszerre a nyilvánosság, a leleplezés és a kontroll eszköze, vagy ahogy Harold Edgerton extrém rövid záridővel készült tudományos felvételei mutatják: úgy képes megállítani az időt, hogy közben újraértelmezi a mozdulatokat, a megragadott pillanatokat, és velük magát a látást is.

A Flash! kiállítás a múzeum állandó gyűjteményét is igyekszik új perspektívába helyezni. A látogatók tematizált útvonalon haladhatnak végig, ahol a különböző korszakok fényforrásai – a magnéziumlámpától a beépített vakuval rendelkező amatőr fényképezőgépekig – a fotótechnika fejlődését térképezik fel. Ezzel párhuzamosan a tárlat egy jóval tágabban értelmezhető kérdést is felvet: hogyan befolyásolja a technológia a valóság érzékelését? Hiszen a villanófény amellett, hogy láthatóvá tesz, alakítója is mindannak, amit általa látunk; hovatovább azt is, ahogyan látni tanulunk.