Amikor felvillan a világ – kiállítás a vaku hatásáról a fotográfiában
26 • 01 • 22Kéri Gáspár
Amikor a vaku egy pillanat töredéke alatt felfedi a sötétséget, a félhomályt és az árnyékokban rejlő részleteket, mindaz, ami addig láthatatlan volt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül. Erre a meghatározó momentumra épít a Swiss Camera Museum Flash! A Brief History of Artificial Lighting for Photography című kiállítása, amely a fotográfia közel két évszázadának történetén vezeti végig a látogatót. A svájci Vaud kantonban található vevey-i múzeum tárlata valójában azt meséli el, hogy miként formálta a mesterséges villanófény világunk leképezését és hogyan befolyásolta a valóság megtapasztalását, mind technikai, mind esztétikai és kulturális értelemben.
A február 22-ig nyitva tartó tárlat a vaku szerepét a fotografikus képalkotás egyik meghatározó médiumaként reprezentálja. A kiállítás koncepciójában a műfényt nem is annyira technikai eszközként, mint inkább olyan főszereplőként mutatják be, amely részt vesz a látvány megalkotásában, miközben kijelöl és elrejt, felfed és eltakar. A villanás nem egyszerűen bevilágítja a sötétséget, hanem új jelentéseket is létrehoz azzal, ahogyan kiemel részleteket, másokat pedig jótékony félhomályban tart.
A kurátorok – Daniel Foliard és Eliane de Larminat (Université Paris Cité), valamint Pauline Martin (Swiss Camera Museum) – a fotográfia történeti és kortárs korszakait kötik össze a kiállításban, ahol megjelennek Nadar párizsi katakombákban készített kísérleti felvételei, Weegee New York-i éjszakai bűnügyi fotói, valamint Martin Parr ironizáló dokumentarista munkái. A Bibliothèque nationale de France és a Société française de photographie kölcsönzéseinek hála, ritkán látott darabok kerültek egymás mellé, melyeken a 19. század magnéziumporos vakuinak látványos fényrobbanásai és a 20. század elektronikus villanófényei ugyanannak az emberi vágynak a manifesztációi: meglátni mindazt, ami addig rejtve volt.
A kiállítás a technikatörténeti áttekintést határozott szellemi kalanddá formálja, hiszen a vaku nem pusztán a sötétben történő fényképezést tette lehetővé, hanem újfajta látásmódot is teremtett. Amíg a villanófény a 19. században föld alatti világokat tárt fel és a 20. század közepe felé a bulvárlapok és az éjszakában portyázó fotóriporterek bevett kellékévé vált, addig a vaku esztétikája a későbbi évtizedekben a divatfotó és a konceptuális fotográfia meghatározó médiuma lett. A vaku tehát egyszerre a nyilvánosság, a leleplezés és a kontroll eszköze, vagy ahogy Harold Edgerton extrém rövid záridővel készült tudományos felvételei mutatják: úgy képes megállítani az időt, hogy közben újraértelmezi a mozdulatokat, a megragadott pillanatokat, és velük magát a látást is.
A Flash! kiállítás a múzeum állandó gyűjteményét is igyekszik új perspektívába helyezni. A látogatók tematizált útvonalon haladhatnak végig, ahol a különböző korszakok fényforrásai – a magnéziumlámpától a beépített vakuval rendelkező amatőr fényképezőgépekig – a fotótechnika fejlődését térképezik fel. Ezzel párhuzamosan a tárlat egy jóval tágabban értelmezhető kérdést is felvet: hogyan befolyásolja a technológia a valóság érzékelését? Hiszen a villanófény amellett, hogy láthatóvá tesz, alakítója is mindannak, amit általa látunk; hovatovább azt is, ahogyan látni tanulunk.
A kiállításhoz a francia Photographica magazin Blinding to See: Flashes and Revelations című különszáma is kapcsolódik, amely elméleti oldalról vizsgálja a fény és a látás viszonyát. A vevey-i Swiss Camera Museum kiállítása alapjában véve a fotográfia egyik triviálisnak tűnő, mégis legösszetettebb elemét helyezi középpontba azzal, hogy a villanófényt nem egyszerű technikai segédletként, hanem olyan jelenségként állítja fókuszba, amely a képkészítés lényegét érinti azon gondolat alapján, hogy minden új villanásban ott rejlik a látás újabb formájának lehetősége.
Flash! A brief history of photography
Swiss Camera Museum – Vevey
2025. szeptember 18. – 2026. február 22.