Peter Hujar egy napja – amikor a hétköznapi idő válik művészetté
26 • 01 • 30Sas Liza
Film készült Peter Hujar életéről, de nem a megszokott módon. Ira Sachs új alkotása, az Egy fényképész napja (Peter Hujar’s Day) nem kronologikus életrajz, nem pályakép és nem is kánonmagyarázat. Egyetlen beszélgetésre és egyetlen nap történetére épül, mégis pontos és érzékeny képet ad arról az alkotói létezésformáról, amely Peter Hujart a 20. századi New York művészeti és queer közegének meghatározó fotográfusává tette. A filmet 2025-ben mutatták be, a főszerepeket Ben Whishaw és Rebecca Hall alakítják.
A történet a 2010-es évek végén kapott új lendületet. Linda Rosenkrantz író, aki ekkor már a nyolcvanas évei közepén járt, rábukkant arra a gépelt leiratra, amely a Peter Hujarral 1974. december 18-án rögzített beszélgetésüket tartalmazta. Arra a délutánra, amikor Hujar részletesen elmesélte, hogyan telt az előző napja. Ekkor Rosenkrantz felment Peter Hujar manhattani lakásába, bekapcsolta a magnót, és megkérte barátját, hogy mondja el pontosan, mi történt vele előző nap. Hujar hosszan beszélt egy félresikerült Allen Ginsberg-fotózásról, egy kínai elvitelre kért vacsoráról, egy barátról, aki átugrott zuhanyozni, és arról is, hogy az Elle magazin még nem fizette ki. Apró események, idegesítő részletek, mindennapi bosszúságok, amelyekből lassan összeállt egy teljes élet ritmusa.
Ira Sachs a hangfelvételt és később előkerült leiratát szinte változtatás nélkül emeli át a filmbe. A történet így nem cselekményekre, hanem figyelemre, emlékezésre és a beszéd sodrására épül. Hujar nem anekdotázik, hanem gondolkodik, pontosít, elkalandozik, majd visszatér. A hétköznapi idő nem háttér, hanem maga a tartalom.
Az Egy fényképész napja (Peter Hujar’s Day) azért is különleges, mert szinte teljes egészében egy lakás belső terében játszódik, akár egy kamaradarab. Hujar és Rosenkrantz kanapén ülnek, ágyon fekszenek, a magnó kattog, miközben a délutáni fény lassan estire vált. A kamera alig mozdul, a külvilág mégis jelen van. A hetvenes évek New Yorkjának zaja beszűrődik az ablakon, finoman jelezve azt a várost, amely Hujar életének és munkájának természetes közege volt, és ahol a művészet, a barátság és a túlélés elválaszthatatlanul összefonódott.
Peter Hujar a fotótörténetben elsősorban intim portréiról és a New York-i underground dokumentálásáról ismert. Művész barátokat, írókat, költőket, performereket és marginalizált közösségeket fényképezett nyers, kompromisszummentes őszinteséggel. Munkássága szorosan összefonódott a queer tapasztalattal, jóval azelőtt, hogy ez intézményes figyelmet kapott volna. Viszont a film nem elemzi ezt az életművet és nem próbálja Hujart elhelyezni a művészettörténeti kontextusban. Ehelyett időt ad a jelenlétének. Ben Whishaw alakítása visszafogott és áttetsző. Nem ikonikus figurát formál meg, hanem egy gondolkodó, gyakran bizonytalan alkotót.
Rosenkrantz a szóban forgó dokumentumot a New York-i Morgan Library and Museumnak adományozta, annak az intézménynek, amely Hujar hagyatékát őrzi, a felvételektől a kontaktmásolatokig. A Morgan már 2018-ban nagy kiállításon mutatta be Hujar munkáit, ami újra felkeltette az érdeklődést az életmű iránt. Ennek a folyamatnak a részeként jelent meg végül 2021-ben a beszélgetés szövege eredeti címén Peter Hujar’s Day-ként, csaknem fél évszázaddal az eredeti találkozó után.
0103
A film hazai forgalmazásáról és magyarországi bemutatójáról jelenleg nincs hivatalos bejelentés. A nemzetközi premier után várható, hogy fesztiválokon és művészmozikban jelenik meg, valamint később egy nagyobb streamingszolgáltatón is elérhető lesz, de konkrét magyarországi dátumot vagy platformot még nem közöltek. Ha megjelenik friss információ, érdemes a hazai forgalmazók és a nagyobb fesztiválok programjait figyelni.
