A középre komponált némaság – Hogyan adhatunk nevet és sorsot egy 160 éves fotográfia ismeretlen szereplőjének?
26 • 02 • 03Kéri Gáspár
Alexander Gardner neve többnyire Abraham Lincoln portréiról és az amerikai polgárháború csataterein heverő holttestekről emlékezetes; az amerikai fotográfus munkássága azonban messze túlmutat az egykori hadszíntereken. Martha A. Sandweiss történész legújabb kötete, a The Girl in the Middle Gardner egyetlen, 1868-ban készült felvételén keresztül mutatja be, hogy miként képes a fotográfia egyszerre megőrizni és elfedni a múlt számos fragmentumát.
A fotográfia hajnalán a képeket többnyire a hitelesség végső bizonyítékaként kezelték, de az utókor számára gyakran a kontextus hiánya okozza a legnagyobb fejtörést. Martha A. Sandweiss Princeton University professzor emerita ebből az alapállásból fogott nyomozásba. Könyvének középpontjában egy 1868-as felvétel áll, amely a Fort Laramie-i béketárgyalások, a különféle őslakos törzsek és az amerikai kormányzat között köttetett megállapodások idején készült. A képen hat fehér férfi – magas rangú amerikai katonatisztek, valamint kormányzati tisztviselők – láthatók, amint egy pokrócba burkolódzó őslakos kislányt vesznek körül. A férfiak neveit a korabeli feljegyzések precízen rögzítették, ám a középen álló gyermekről egészen mostanáig semmit nem tudott az utókor.
Sandweiss nem elégedett meg az archívumok szikár adataival: évekig tartó kutatómunkával, családi legendák és feledésbe merült feljegyzések feltárásával sikerült nevet adnia az arcnak, miközben megírta a polgárháború utáni Amerika véres nyugati terjeszkedésének legújabb olvasatát. A kislány, Sophie Mousseau, nem egy egzotikus statiszta volt a történelem színpadán, hanem egy francia-kanadai kereskedő és egy oglala lakota asszony gyermeke. 1859-ben születve megtapasztalta a 19. század második felének legfontosabb, egyben legvéresebb eseményeit az észak-amerikai kontinensen, megérte a nagy gazdasági világválságot, végül 1936-ban hunyt el a Pine Ridge rezervátumban. Élete során két házassága volt, amelyekből tizenhárom gyermeke született.
Az életrajz megismerésén túl a kötet egyik fontos tanulsága, hogy a fotográfia olykor nem kész entitás. Különösen izgalmas például, ahogyan Sandweiss elemzi a fotográfus szerepét, aki nem egyszerűen dokumentált, hanem bizonyos elvárásoknak megfelelve gyakorta narratívát is épített. Alexander Gardner közismerten mestere volt a jelenetek megrendezésének, erről a csatatereken időnként átrendezett holttestek, vagy a siralomházban végzetük beteljesülésére várakozó elítéltek – akárcsak egy Edgar Allan Poe- vagy Ambrose Bierce-novella szereplői – fotográfiái is tanúskodnak. Sophie-t is tudatosan állította Gardner a kép közepére. A kislány jelenléte így egyszerre szimbolizálja a törékeny békét és a fehér ember dominanciáját az őslakos indián törzsek fölött. Mindehhez hozzátartozik, hogy a Skóciából érkezett Gardner optimista reményekkel vetette bele magát az Újvilág ígéretébe, ám a polgárháború borzalmai és az őslakosokkal szemben elkövetett rémtettek nagyon hamar kiábrándították.
A 368 oldalas The Girl in the Middle egyszerre történelmi oknyomozás és fotótörténeti elmélkedés, ami végső soron azt bizonyítja, hogy a fotográfiai emlékezet rendkívül törékeny. A mai kutatók egyik fontos feladata – legyen szó technikai forráskritikáról, szemantikai kérdésekről vagy levéltári nyomozásról –, hogy visszaadják a képek nemegyszer elveszett kontextusát, szükség esetén pedig az alanyok emberi méltóságát. A kötet legfontosabb elméleti tanulságát a szerző így foglalja össze:
0103
The Girl in the Middle: A Recovered History of the American West
Princeton University Press, 2026
ISBN 9780691238418
„A fényképek történelmi leletek, de nem magát a történelmet jelentik. A történelem dinamikus, eredendően az idő múlásával zajló változásról szól. A fényképek ezzel szemben statikusak: kimerevítik az időt, és arra irányítják a figyelmünket, ami szemmel látható. Azt sugallják, hogy amit látunk, fontosabb annál, mint amit nem; hogy a fotó által rögzített pillanat érdekesebb annál, mint ami közvetlenül előtte vagy utána történt. De ez nem mindig igaz.”
0103
Fotó: Alexander Gardner: The Girl in the Middle, 1868
A mai kutatók és a tudatos képnézők egyik legfontosabb feladata tehát az, hogy visszaadják a képek elveszett kontextusát és felismerjék, hogy a kimerevített pillanat olykor csak a jéghegy csúcsa. Sophie Mousseau tekintete mögött egy egész korszak tragédiája húzódik meg, amit Alexander Gardner kamerája ugyan rögzített, de igazán megérteni csak a történelem rétegeinek felfejtésével lehet. A legnagyobb rejtélyek olykor nem a szemcsékben és a pixelekben, hanem magában a kontextusban rejlenek.
The Girl in the Middle: A Recovered History of the American West
Princeton University Press, 2026
ISBN 9780691238418
