Elmar – A fogalommá vált objektívnév etimológiája
26 • 02 • 24Fejér Zoltán György
Miért végződik annyi klasszikus objektív neve –ar vagy –er hangzásra, a Tessartól az Elmaron át a Planarig? A német optikai ipar 19–20. századi hagyományából kinőtt névadási konvenció idővel nemzetközi ipari nyelvvé vált, amely máig meghatározza az objektívek technikai csengésű márkaneveit.
A jénai Zeiss gyár mérnökei, élükön Paul Rudolph-fal az 1890-es évek végén több fényképezőgép-objektívet terveztek: először az Anastigmatot, majd a Protart 1890-ben, utána pedig néhány évvel később az Unart. Ezt követte a négylencsés, három lencsecsoportból álló Tessar. (Tessera görögül „négy”-et jelent.) A Tessar a későbbiekben különböző fényerővel és gyújtótávolsággal készült, eltérő képméretekhez. 6,3/360 milliméteres változatának képszöge 70 fok volt.
A wetzlari Ernst Leitz mérnöke, Oskar Barnack el akart térni a gyár fő profiljától, a mikroszkópoktól, és arról ábrándozott, hogy a cégnél különböző képméretű fényképezőgépeket állítanak elő. Ezek a valóságban egyre kisebbek lettek, a végén a 35 milliméteres, kétoldalt perforált filmtekercsre dolgozó modell lett a befutó. Ehhez persze körülbelül 45 milliméteres objektívre volt szükség; meg is nőtt a jelentősége Max Bereknek, aki Wetzlarban ezért a területért volt felelős.
Berek a nullszéria 31 példányába 1923-ban egy 3,5-ös fényerejű 50 milliméteres, a gépvázba becsúsztatható foglalatú objektívet helyezett el. Az első 144 gép objektívjei Anastigmat felirattal jelentek meg.[1] Az 1925-ben indult gyártáskor a 713 gépvázba fixen beépített objektív már Elmax megnevezést kapott az Ernst Leitz és Max Berek nevekből. Nem teljesen egyértelmű, hogy a német előállítónak miért nem tetszett az X-re végződő megnevezés, mindenestre az tény, hogy az Amerikai Egyesült Államokban rajonganak az ilyesmiért. Talán az extraordinary („rendkívüli”), vagy az experimental („kísérleti”) jutott eszükbe róla. Azt mindenesetre tényszerűen állíthatjuk, hogy az Elmar-ra változtatott nevű Leitz objektív, amelyből 1930-ban megjelent a 39-es csavarmenettel cserélhető változat, a későbbi évtizedek legnépszerűbb terméke lett, olyannyira, hogy alig megszámlálható utánzatot állítottak elő a külföldi vetélytársak belőle.
Az Elmar megnevezés mindenesetre kezdett jól csengeni, rövid volt, precíz műszaki érzetet keltett és persze védjegyként is bejegyezték. Az -ar szóvég hangzása keménynek mondható, nyelvtani jelentéshez nem köthető és az előtag megváltoztatással egyszerűen módosítható. Hosszú évtizedekig, egymás után jelentek is meg különböző hasonló elnevezésű termékek.
A következőkben ezekből tallózunk anélkül, hogy a szakirodalmat túlzottan bőven áttekintenénk, egyszerűen csak memóriajátéknak tekintve a felsorolást. Emiatt a csoportosítás nem logikus, sem időrendet, sem gyártók, vagy országok szerinti összesítést nem képez. Tessart említettem, utána meglepő módon a csehszlovák Belar, majd a szovjet Russar és az amerikai Ektar következik. Egy lélegzetvételnyi szünet után a francia Oplar, majd ismét egy német termék a Summar ugrik elő. Maradva a helynél, meg kell említeni a Plaubel termékét, az Ancicomart; a Schneiderét, a Xenart és a Rodenstockét, a Rotelart.
Innen földrészt váltva átugrunk Japánba, ahol a Canon Serenart, az Asahi Takumart forgalmazott. Visszaugorva német nyelvterületre, előjön a sztereóobjektív, a Stemar és a svájci filmfelvevők népszerű Yvar objektívje. Erről talán az Újváry Imre által tervezett MOM objektív, az Ymmar juthat eszünkbe. A folytatás már egy kicsit nagyobb fejtörést okoz, de jönnek tovább a terméknevek: Prakticar, Planar, Trinar, Dynar, Aviar, Thambar, Mayar, Indusztar. Ezekhez már nem írtam hozzá a gyártó nemzetiségét, de hangsúlyozom, hogy német, magyar és szovjet nemzetiségű egyaránt található közöttük. Elmondható, hogy az előbbiekben felsorolt termékek névadása ipari konvencióvá vált.
Bár a kiindulás a német optikai iskolából származik, az ikonikusnak mondható, másutt előállított termékek méltóak voltak az eredetihez. Az előállítók követték a hangzást, annak ellenére, hogy az eredetitől eltérő országban működtek. Felfogható úgy is, hogy ez nem egyszerű másolás volt, hanem az optikai népnyelv egy új és sajátos megnyilvánulása. A megnevezés nem minden esetben tájékoztatja a vevőt az árucikk műszaki felépítéséről, összetételéről, hanem inkább csak arra utal, hogy egy átgondolt, jól kivitelezett termékről van szó.
Összefoglalva: az objektívek neveinek -ar /vagy -er/ végződése történelmi hagyomány; a német tervezés hatása; tudatos gyártói/márkázási döntés; nem nyelvtani szabályból ered és inkább technikai hangzás, mely nemzetközivé vált.
0103
Fotó: Zeiss Tessar nagy képformátumhoz, Compur központi zárban, 1920-as évek vége
Copyright Fejér Zoltán György, 2026
This slideshow requires JavaScript.
[1] Dennis Laney: Leica Taschenbuch, 7. kiadás. Lindemanns Verlag, Stuttgart, 16.
