Maszkban az egész család – Meatyard déli gótikája

Az amerikai fotográfia a 20. század közepén még hitt a látás ártatlanságában. Abban, hogy amit a kamera rögzít, az vagy igazság, vagy szépség. Ralph Eugene Meatyard (1925–1972) ezt a hitet rombolta le. A kentuckyi Lexingtonban élő látszerész nem a valóságot akarta megörökíteni, hanem olyan helyzeteket konstruált, amelyekben maga a valóság válik bizonytalanná. A High Museum of Art The Family Album of Ralph Eugene Meatyard című kiállítása nem retrospektív, nem kánonteremtő gesztus, hanem egy radikálisan személyes művészi testamentum bemutatása. 36 fotográfia – Meatyard saját válogatása – egy olyan életmű sűrítménye, amely nem dokumentál, hanem eltorzít.

Meatyard világában a lexingtoni külvárosban banális díszletek jelennek meg, amelyek között görög drámákhoz méltó, egyszerre lírai és nyugtalanító jelenetek bontakoznak ki. A gyakran családtagjait „színészként” felvonultató, maszkokat és babákat kellékként használó beállítások a hétköznapi dolgok mögött rejlő belső igazságok kutatásáról tanúskodnak.

„A családi album az emlékezés és történetmesélés mindenki számára ismerős formája. Ám míg ezek a művek megidézik ezt a nosztalgikus formátumot, tele vannak meglepetésekkel.” – mondta Gregory Harris, a múzeum fotográfiai kurátora.

Meatyard egyedülálló művészete értelmezhetetlen a különleges szellemi kör nélkül, amely Lexingtonban vette körül. A kiállítás portrékon idézi meg a „titkos” társaságot, a „Kentucky reneszánsz” alakjait: Thomas Merton szerzetes-költőt, Wendell Berry írót és Guy Davenportot. Ők nem csupán Meatyard barátai, hanem eszmetársai is voltak, akikkel közösen fedezte fel a déli gótika és a modernista kísérletezés metszéspontjait.

Bár életében sem volt ismeretlen – az 1960-as években rendszeresen kiállított és előadásokat tartott –, földrajzilag és szellemileg is a fotográfiai modernizmus fősodrán kívül alkotott, így elismertsége igazán csak halála után kezdett folyamatosan emelkedni.