A dermedt abszurd temploma – Yorgos Lanthimos, a fotográfus
26 • 04 • 07Sas Liza
Ha van kortárs filmrendező, aki a kényelmetlenséget esztétikai kategóriává emelte, az Yorgos Lanthimos. Mozgóképes univerzuma – a Kutyafog steril terrorjától a Szegény párák barokkos testhorrorjáig – mindig a valóság rétegeinek felfejtéséről szólt. Most azonban az athéni Onassis Stegi falai között a görög auteur megállítja az időt: a Yorgos Lanthimos: Photographs című kiállítás nem csupán egy rendező hobbifotóinak gyűjteménye, hanem egy vizuális gondolkodó autonóm, csendes forradalma a narratíva diktatúrája ellen.
A tárlat tere – amelyet a neves brit könyvkiadó és kurátor, Michael Mack egy klasszikus görög templom mintájára álmodott meg – azonnal szakrális keretbe helyezi a profánt. A dramaturgia kettős: a „templom” külső kerengőjén a Lanthimos-rajongók számára ismerős világok köszönnek vissza. Itt láthatóak a Szegény párák, A kegyelem fajtái és a Bugonia forgatásain készült képek, melyeknek jelentős része Budapesten, az Origo Stúdió műtermeiben épített díszletvárosokban készült. Ám tévedés lenne ezeket pusztán werkfotókként aposztrofálni, hiszen itt is fellelhető Lanthimoshoz jellemzően a fikció és a valóság határmezsgyéjén billegő, kísérteties atmoszféra.
0103
Fotó: © Yorgos Lanthimos
0103
Fotó: © Yorgos Lanthimos
„A fényképezés a filmkészítés mellett életem fontos részévé vált, mert sokkal szabadabb terep. Úgy érzem, itt kevesebb szabály köt, mint a hagyományos elbeszélésmódnál”
– vallja a rendező, rávilágítva arra a felszabadultságra, amelyet a rögzített pillanat csendje nyújt a mozgókép komplex logisztikájával szemben.
A tárlat igazi revelációja viszont a „belső szentélyben” vár ránk. Itt, az oltárszerű központi térben 110 sosem látott, fekete-fehér fotográfia sorakozik, melyek Lanthimos legszemélyesebb, meditatív oldalát mutatják. A görög táj, az athéni peremvidék banalitása és az Égei-tenger kopársága jelenik meg rajtuk. Ezeken a képeken nincs az megrendezett abszurditás, csak a „talált tárgyak” csendje.
A kiállítótér efemer élményét a MACK kiadó viscin című albuma teszi kézzelfoghatóvá. Az i shall sing these songs beautifully kötetet követő kiadvány a Kinds of Kindness és a Bugonia világára szűkíti a fókuszt, bizonyítva, hogy Lanthimos állóképei a mozgókép segítsége nélkül is képesek ugyanazt a felkavaró hatást kiváltani.
A kiállítás szakrális tere és az albumok sora (Dear God..., i shall sing..., viscin) egyazon alkotófolyamat stációi. A banalitás itt nyeri el valódi ontológiai súlyát: a képek a jelenségek „fénylő lenyomatai”, ahol a tárgyiasult valóság, ha elég kitartóan figyeljük, elveszti passzivitását és a rendezőre jellemző kísérteties éleslátással néz vissza ránk.
Yorgos Lanthimos: Photographs
Onassis Stegi – Athén
2026. március 7. – május 17.
