A különbségtétel alapja kétségkívül a fizikai jelenlét. Egy okostelefon megköveteli, hogy a használója ott álljon az utcán, esendő emberként reagáljon a fényekre, az alakokra és a környezet ritmusára. Ahogy a saját munkásságát összefoglalta: „Az utcai élet energiája, az, ahogyan az emberek tartották magukat, az egymás közötti interakciók, a pillanatok alatt megtörténő és tovatűnő események – a fotográfia erről szól.” Ez a megismételhetetlen, konkrét térbeli tapasztalás az, amit a Leica Év Képe díjjal nemrég jutalmazott, 1963-as New York-i felvétele Puerto Ricó-i lányokról, vagy a Ground Zero tragédiájának helyszíni dokumentálása is rögzít. Az algoritmusok képeket szintetizálnak, a kamera – legyen az egy klasszikus Leica vagy egy mai mobiltelefon – pedig magát a pillanatot tanúsítja. Meyerowitz számára az alkotás lényege egyértelműen a való világban elvégzett munka maradt.
