„Az európai mediterrán nyár inspirált. A fejemben a sorozatnak mindig is volt egy címe: Dolce Impossible” – mondta Bereczki Nóra a HWSW-nek. Mint fogalmazott, olyan ismerős nyaralási élményekből indult ki, mint a tengerparton üldögélés, a medencébe ugrás vagy egyszerűen a gondtalan vakáció érzése. A tíz képből álló sorozat elkészítésére összesen négy-öt napot fordított. A Dolce Impossible képeinek érdekességét éppen a valószerű és a lehetetlen közötti feszültség adja. A jelenetek első pillantásra akár divat- vagy reklámfotográfiáknak is tűnhetnének, ám közelebbről szemlélve minden kompozícióban feltűnik egy szürreális vagy abszurd mozzanat. Bereczki szándéka szerint ezek a részletek nem uralják látványosan a képet, hanem finoman változtatják meg annak jelentését: ahogy ő fogalmaz, számára „a legjobb kép az, amelyre kétszer is ránézel”.
A sorozat létrehozása ugyanakkor arra a kérdésre is ráirányítja a figyelmet, amely a generatív képalkotás egyik legfontosabb vitapontjává vált: ki vagy mi tekinthető alkotónak, és hol helyezkedik el az emberi kreatív döntés egy mesterséges intelligenciával létrehozott kép esetében? Bereczki saját gyakorlatában egyértelmű különbséget tesz az alkotói szándék és az azt megvalósító technológia között. „Az AI számomra nem alkotótárs, hanem egy digitális eszköz. Az art direction, a kreatív döntések, történetmesélés, továbbra is emberi feladatok maradnak” – fogalmazott. Szerinte a generatív eszközök használatának egyik kulcskérdése éppen az, hogy az alkotó mennyire képes pontosan megvalósítani a fejében létező elképzelést, miközben végig megtartja a kreatív kontrollt.
