A csend geometriája – Sugimoto és a monokróm radikalizmus

A rodezi Musée Soulages-ban megvalósuló nagyszabású, Hiroshi Sugimoto – Reprendre la mélodie című tárlat két rokon alkotói univerzum monumentális találkozása. A Tokióban született, de New York és Japán között alkotó Sugimoto (1948) – korunk egyik legjelentősebb fotóművésze – olyan vizuális és konceptuális nyelvet beszél, amely szervesen és szinte észrevétlenül simul bele Pierre Soulages szellemi örökségébe. Alkotói gyakorlata radikálisan szembemegy a fotográfia hagyományos, pillanat megragadó szerepével: a kamera nála nem a múló töredékek dokumentálásának eszköze, hanem egy olyan filozófiai médium, amely a reprezentáció határaira kérdez rá és magát az időt teszi plasztikusan érzékelhetővé. Az 1970-es években, az Egyesült Államokban kibontakozó pályája kezdete óta mélyen intellektuális, az emlékezetet és az immateriális, évezredes időt vizsgáló megközelítéssel dolgozik. Ez az eredetkutatás, a létezés legmélyebb gyökereinek keresése az a közös fundamentum, amely Pierre Soulages festészeti absztrakcióját is mindvégig táplálta.

Ezen a metafizikai időfelfogáson túl a két alkotót összeköti a fény és az árnyék drámaisága, a tiszta kompozíciós vonal, a végtelen horizontok iránti formális elkötelezettség, valamint az alkotások térbeli kibontakoztatásának és az építészetnek a szoros kapcsolata. Sugimoto fotográfiai nyelve lenyűgöző pontossággal szintetizálja a tradicionális japán tusfestészet meditatív minimalizmusát a 20. század második felének nyugati absztrakt expresszionizmusával. Ebből a szintézisből születik meg az a fegyelmezett, monokróm esztétika, amely a fény és az árnyék radikális kontrasztjára, a tiszta geometriára és a táj elemi tagozódására épül. Bár a két művész személyesen nem ismerte egymást, ezek a strukturális és szellemi párhuzamok kézzelfoghatóvá válnak a kiállításon felvonultatott nyolc nagy sorozatban, amelyek öt évtized alkotói munkáját ölelik fel. Sugimoto műveinek elementáris ereje a fotográfiai médium virtuóz, technikai szintű uralásán nyugszik, amelyet a múzeum a fotográfia kétszáz éves történetének ünnepléseként mutat be, kiemelt hangsúlyt fektetve a fotó és a festészet azon alapvető, belső kapcsolataira, amelyek reflektálnak a Musée Soulages állandó gyűjteményére.