Ami egyszer valóban létezett – Judy Glickman Lauder fotógyűjteménye
26 • 09 • 05 Sas Liza Olvasási idő: 3 perc
A fényképezőgép kattanása nem csupán a pillanatot konzerválja a jelenben, hanem – ahogy Roland Barthes találóan megfogalmazta – egyúttal jelenléti bizonyítványt is kiállít. Azt igazolja, hogy valami vagy valaki valóban létezett, és ez a bizonyosság a motorja a Presence: The Photography Collection of Judy Glickman Lauder című vándorkiállításnak is.
0103
Fotó: Mario Giacomelli: Io non ho mani che mi accarezzino il volto (There Are No Hands to Caress My Face), 1961–63 Gelatin silver print, 11 7/8 x 15 7/8 in. Portland Museum of Art, Maine. Promised Gift from the Judy Glickman Lauder Collection, 6.2018.17 Courtesy Archivio Mario Giacomelli © Simone Giacomelli
„Remélem, hogy a látogatókat éppúgy megérinti ezeknek a képeknek az érzelmi sűrűsége és maradandó ereje, ahogyan engem. A fotográfia összeköt a történelemmel, miközben emlékeztet rá: mi magunk is egy folyamatosan íródó történet részei vagyunk. Képes arra, hogy hitelesen és együttérzéssel meséljen arról, mit is jelent embernek lenni.”
– mondta Judy Glickman Lauder.
Ennek a hitelességnek a jegyében tárul elénk az emberi tapasztalat egésze: a portrék gyengédsége, a tájak emelkedettsége, a riportfotók kíméletlen őszintesége és az utcai fotográfia életszagúsága. Az egykor különálló felvételek most egymás mellé kerülve finoman bevonják a nézőt a saját világukba. Ez az intimitás a gyűjtő mélyen a családi múltban gyökerező kötődéséből is fakad: édesapja, Irving Bennett Ellis évtizedeken át dokumentálta a felnövekedését a családi pillanatoktól egészen a hatvanas évek legendás Kodak-reklámjáig. Ez a kamerával való állandó együttélés, a testközeli tapasztalat határozza meg a válogatás atmoszféráját is.
A vándorkiállítás különböző állomásain a munkák a helyi közösségek tapasztalataival és a kollektív emlékezés újabb rétegeivel egészülnek ki. A Presence azt az időtlen igazságot emeli ki, hogy a fotográfia a legközvetlenebb eszközünk arra, hogy megértsük azt, hogy az öröm, a gyász, a hit és a csodálkozás érzései közös nevezőn tartanak mindannyiunkat, téren és időn átívelően.
A dél-hamptoni bemutató után a gyűjtemény – amely 2026. július 25. és szeptember 27. között látható a Southampton Arts Centerben – kétéves vándorútra indul az országban. Útja során megfordul a Sarasota Art Museumban (2026. október 18. – 2027. április 4.), a charlestoni Gibbes Museum of Artban (2027. május 28. – augusztus 29.), valamint a miami Lowe Art Museumban (2027. szeptember 30. – 2028. február 26.).