„Fotográfus vagyok, nem Harry Potter” – Makó Szilveszter reagált a kritikákra
26 • 10 • 31 Baki László Olvasási idő: 3 perc
Az elmúlt időszakban nemzetközi figyelmet szerző magyar fotográfus, Makó Szilveszter reagált a közösségi médiában megjelent kritikákra, amelyről a lapunkban is beszámoltunk. Munkáinak vizuális világa egyre nagyobb ismertséget hozott számára, ugyanakkor a gyakori megjelenések nyomán olyan vélemények is megfogalmazódtak, amelyek szerint a fotográfus képei túlságosan hasonlítanak egymásra.
Makó a kritikákra reagálva hangsúlyozta, hogy nyitott a visszajelzésekre, és az alkotói folyamat természetes részének tekinti azokat.
„Nem olvastam a rólam megjelent szalagcímeket. Ami eljut hozzám, az a kommentek formájában érkezik, és ezeket szívesen fogadom. A kritika része annak, hogy valami olyat hozzunk létre, amire érdemes odafigyelni, és megértem, hogy egy gyakorlatlan szem számára a képeim talán ismétlik egymást. De különbség van egy látásmód, egy stílus és egy irány között. Minden ember számára új dobozt építek, lefestem, berendezem és kiszínezem, hogy kizárólag hozzá tartozzon”
0103
Fotó: Makó Szilveszter címlapfotói
– fogalmazott Makó, utalva arra a sajátos, kézzel épített díszletekre és digitális utómunka (Photoshop, CGI és MI) nélkül készülő képekre épülő alkotói folyamatra, amely világszerte megkülönbözteti a munkáit. A fotográfus az alkotói tempó és a technológiai változások közötti különbségre is kitért:
„Fotográfus vagyok, nem Harry Potter. Nem tudok háromhavonta egy teljesen új világot varázsolni. Belőlem is csak egy van, emberi tempóban dolgozom, egy olyan korban, amikor a technológia másodpercek alatt képes lenyűgöző dolgokat létrehozni.”
A megjelent kritikák egy része nem feltétlenül Makó képeinek minőségét vagy művészi világát vitatja, hanem inkább azt, hogy a magazinok milyen sűrűn használják ugyanannak a fotográfusnak a munkáit. Többen úgy vélik, hogy a visszatérő vizuális motívumok az egyéni alkotói stílus természetes velejárói, és a képek közötti különbségek alaposabb megfigyeléssel válnak láthatóvá. Mások szerint viszont a magazinok túl gyakori együttműködései miatt a közönség rövid idő alatt túlságosan sok hasonló képi világgal találkozik, ezért érdemes lenne több különböző fotográfusnak és alkotói megközelítésnek teret adni.
„Érzek-e nyomást arra, hogy fejlődjek? Fejlődöm, csak egyszerűen nem olyan gyorsan, mint ahogy görgetsz. Sokan csak egyetlen korszakommal találkoznak, a 2026-ossal. Ha visszaköveted a munkásságomat, láthatod, hogy mindegyik évnek megvolt a maga saját iránya. A 2027-esre már megtaláltam a sajátomat, ugyanolyan türelemmel és gyakorlással, mint eddig minden évben.”
Makó válasza arra is rámutat, hogy egy sajátos képi világ kialakítása és következetes képviselete önmagában is érték, nem pedig az ismétlés jele. Az idei évben elért nemzetközi sikere pedig jól mutatja, hogy ez a látásmód a divat- és fotográfiai szakma meghatározó szereplői számára is figyelemre méltó. Talán éppen ezért érdemes időt hagyni az alkotói folyamatnak, és nem néhány hónap termése alapján megítélni egy fotográfus teljes munkásságát.
