Az utóbbi években megfigyelhető, hogy egyre többen használnak olyan fogalmakat a kortárs képzőművészeti diskurzusban, mint amilyen az élő / dinamikus archívum, a test mint archívum, vagy ezek összekapcsolásaként: a performatív archívum.
Az utóbbi években megfigyelhető, hogy egyre többen használnak olyan fogalmakat a kortárs képzőművészeti diskurzusban, mint amilyen az élő / dinamikus archívum, a test mint archívum, vagy ezek összekapcsolásaként: a performatív archívum.
“Bár a kiállítás nem ad sok támpontot, nem fogja gondoskodóan a néző kezét, de erős atmoszférát teremt, amelyben végsősoron egy privilegizált nézőpont kritikáját fogalmazza meg.”
“A tárlat a valódi figyelmet az identitásra, a történetmeséléssel konstruált múlt és a személyes azonosság problémájára fordítja.”
“A Fortepan fő missziója nem a kutatás, az értelmezés, hanem a leletmentés, amelyben viszont kiváló. Ismertsége, szerethetősége, közvetlensége mágnesként vonzza magához a régi fotóiknak megfelelő helyet keresőket. Általánosságban sokkal nagyobb az esélye, hogy egy hagyaték a Fortepanhoz kerüljön, mint szinte bármely közgyűjteményhez.”
“Egy magyar származású fotográfus 522 negatívja 48 dobozban, amit minimum 1939 óta senki sem látott. Most kinyíltak a dobozok!”
Pályája 20 éve alatt a holland művész, Erik Kessels az úgynevezett „talált fotográfia” műfajának egyik legfőbb, megkerülhetetlen hivatkozási pontjává nőtte ki magát. Legtöbb projektjéhez már meglévő fotográfiákat hasznosít újra saját mozaikjainak alkotóelemeiként. Előadásában a képek újrahasznosításáról, saját művészi gyakorlatáról, az amatőr fotográfia abszurd és csodálatosa világáról beszélt.
“A 2001. szeptember 11-i terrortámadáshoz kapcsolódó, a romeltakarítási munkákat megörökítő 2389 kép került elő nemrég, egy ház adásvételekor.”
Új weboldal indult a magyar holokauszt jórészt lappangó fotográfiai reprezentációjának összegyűjtésére, bemutatására, feldolgozására.
“…a kiállítás a plakátján és a katalógus címlapján szereplő, magát egy erdei kapufán viccesen lógázó család is az én múltam, abban is ott van az a furcsa, összetett, nem fájdalommentes érzés, esetenként felismerés, amit a magyar privátfotók által felmutatott tükörképben látunk. “
Biró Eszter 1985-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a Glasgow School of Art-ban végezte, jelenleg ugyanitt PhD-hallgató. Elsősorban saját és mások családi történetei, verbális és vizuális archívumok foglalkoztatják, kutatásai emlékezet és a fotográfia, fotográfia és az emberek közötti kapcsolatok viszonyrendszereire irányulnak.
Biró Eszter Phd-kutatása részeként nyolc résztvevővel dolgozott együtt, akikel végignézte családi fényképeiket, a résztvevők történeteket meséltek a képekről. Így állt össze egy 755 történetből álló archívum és annak makettje.