Kozák Lajos fotográfusi tevékenységét polgári foglalkozása mellett végezte. Alkotásai két jól elkülöníthető csoportra oszthatók: a két világháború között készült művészfotókra és a teljes életutat átölelő sportfotókra. A fotográfus hagyatékát 1975-ben, a művész halálát követően vásárolta meg özvegyétől a Magyar Sportmúzeum, de az anyag nagy része 2011-ig feldolgozatlan maradt.
Plohn Józsefről – akinek már apja is műtermi fényképész volt Hódmezővásárhelyen – azt hihetnénk, hogy egy a századforduló táján a vidéki városokban működő több száz tisztes fényképészmester közül. Két jelentős munkájának nagysága, és megvalósításának színvonala azonban nem csupán helytörténeti jelentőségű, hanem alkotóját kiemeli a többnyire csak a szakemberek által ismert mesterek sorából, és a magyar művelődés- és fotótörténet maradandó értéket teremtő személyiségévé teszi.
Haas az ötvenes évek elejétől kezdődően egyre többet foglalkozott az akkor még igen költségesnek számító színes fényképezéssel, képeit Kodachrome 25 és 64 filmre, kisfilmes gépekkel készítette. Sajátos technikát fejlesztett ki, mellyel a bemozdulásos életlenséget különös stílusirányzatként alkalmazta fényképein. Ezekkel az újításokkal Haas az 1950-es évek egyik legismertebb, színes filmre fényképező fotográfusa lett.
Az Ylla művésznevet viselő fotográfusnőről eddig még nem készült ilyen részletes, nyilvánosan is elérhető, magyar nyelvű életrajz. Ylla életútját megismerve a fényképezés történetének egyik fontos darabja tárul elénk.