A photo basel – Svájc első és egyetlen, a fotóalapú művészetnek szentelt nemzetközi művészeti vására – olyan hibrid platformként tekint magára, amely összekapcsolja a művészeti világ minden szereplőjét. A 2023-as fotófesztiválon 169 művész több mint 400 fotográfiai alkotása látható.
A 35 év alatti magyar fotográfusnak adható elismerést a Hemző Károly Alapítvány hívta életre azzal a szándékkal, hogy ápolja Hemző Károly emlékét és segítse a fiatal magyar fotográfusokat. Idén Melegh Noémi Napsugárt választotta a zsűri az öt finalista közül a Hemző-díjra.
A fotósorozatot az ázsiai kultúra megismerése indította el, majd ezt tetézte a nőművészetben való elmélyedés, így olyan alkotók inspiráltak, mint Cindy Sherman és Rachel Maclean. Célom a különböző, elsősorban fiatal női karakterek, női léthelyzetek megjelenítése (hip-hop, bullying, modell, tündér, vegetarianizmus stb.), amelyek más-más hangulatot hoznak létre, játszva a fényekkel, színekkel, arckifejezésekkel és sminkkel.
A francia Jeu de Paume művészeti központ az olasz származású fotográfusnak, Frank Horvatnak szentelt kiállítást. A 2023. június 16-án nyíló Párizs – Világ – Divat című kiállítás az alkotó halála óta rendezett legnagyobb tárlatnak ígérkezik, amelyen 170 nagyítást és 70 archív dokumentumot mutatnak be.
A Frida Kahlo – Az ő fotói című kiállítás a stockholmi Kulturhuset Stadsteaternben látható, ahol 241 fotó mutatja be a híres mexikói művész életének különböző korszakait. A gyűjtemény nagy része évtizedekig rejtve maradt a nyilvánosság előtt. A tárlat 2009 óta járja a világot, és húsz városban közel egymillió látogatót vonzott.
Kulin Máté fotósorozata a beLIEf címet kapta, amely angolról lefordítva azt jelenti: hit, de ez egy szójáték is egyben, mert az angol szómozaikban jelen van a LIE szó, ami hazugságot jelent. Pályázatának témáját az emberi gondolkodás, a hit és a valóság közötti kapcsolat határozza meg. A tapasztalatok befolyásolják a meggyőződéseinket, de nem biztos, hogy nem ferdítik el a valóságot.
Az elmúlt időszakban a fotográfia új megjelenési felületei, valamint az ebben rejlő kiaknázatlan lehetőségek foglalkoztatnak leginkább. Ezen gondolatmenet a fotográfia, mint a street art kultúrkörében ezidáig nem szereplő médium megjelenítési lehetősége állt. A projekttel célommá a fotográfia, mint művészeti forma publikus terekbe való, az underground kultúra eszközeinek és hagyományainak megfelelően történő megjelenítése vált. Az utcára vitt elképzelés merészsége, egyedisége, ugyanakkor határozottan képviselt fotográfiai háttere együttesen adta ki az XX Street sorozatcímmel illetett munka-kaland-folyamatot.
Az 1930-as és ’90-es évek között titokban készült és terjesztett képek ritka bepillantást engednek egy kurátorok hanyagolta (vizuális) szubkultúrába. A történelmi szempontból sem jelentéktelen válogatás több mint 100 kiállított fotó segítségével vizsgálja a londoni queer ellenállást.
A Putyin által Ukrajna lerohanására besorozott katonák több mint hatvan százaléka az Oroszország mélyén és peremein szétszórt közel százötvenezer falu végtelen, a külvilágtól elzárt és alig ismert vidékeiről származik. Ezekben a lepusztultság, elhagyatottság és szegénység jellemezte falvakban – ahol szinte egyáltalán nem jutnak iskolához vagy más egyéb alapvető szociális szolgáltatásokhoz a gyermekek – nőnek fel a „nikto”, az Oroszországban a „semmi gyermekeinek” nevezett társadalmi réteg, akiknek az egyetlen kapcsolatuk a falukon kívüli dolgokkal a televízió, amelyen keresztül a Kreml propagandája a dühöt és a frusztrációt állami erőszakká transzformálja.
Az Angolkert című sorozat fotói a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben készültek, ahová tizenkét éve járok vissza fényképezni. Gyerekkoromban a szüleim vittek rendszeresen a parkba, felnőttként visszajárva a megújulás, a feltöltődés és az elmélyült szemlélődés helye lett számomra. A kertben tett sétáim és alkotás közben határtalan belső lényegemmel kerülök kapcsolatba.
Az Artphoto Galéria tárlatán sorra veszem azokat a személyes élményeket és kollektív emlékezeti ismeretanyagokat, amelyek egy letűnt koron keresztül villantják fel Budapest arcait. A generációm számára jól ismert, ikonikusan magyar értéket képviselő Ablak-Zsiráf felépítésén keresztül állítok össze olyan fogalmakat, melyek a város jellegzetességeire vagy történeteire utalnak.
A Fotografia Europea fotográfiai fesztivált már 18. alkalommal rendezik meg különböző helyszíneken, így az utóbbi időben a nemzetközi közönség figyelmét is felkeltette. A rendezvény most április 28. és június 11. között visszatér Észak-Olaszországba, Reggio Emilia városába. A fesztivál most a globalizáció témájára összpontosít, így tíz külön kiállítással olyan kérdésköröket mutat be, mint a nemzeti identitás, a marginalizált közösségek, a Brexit, vagy a társadalmi aktivizmus.
Ansel Adams élete során számos könyvet adott ki és kiállításai voltak neves intézményekben, miközben elsősorban vállalati megrendelésekre dolgozott. A második világháború azonban megszakította addigi karrierjét, amikor a tájképfényképészet piaca hamar megrendelők nélkül maradt. Ekkor kezdett neki pályafutása egyik legfontosabb projektjének, a Born Free and Equal című sorozat elkészítéséhez.
VALIE EXPORT – Die Fotografien címmel nyílt meg februárban az első olyan kiállítás, amely Valie Export fotóművész életművét állítja a középpontba. A művész provokatív performanszai, illetve kísérleti installációi számos vitát váltottak ki, a mostani kiállítás azt vizsgálja, hogy Export hogyan alkalmazza a fotográfiát az ábrázolási folyamatok kritikájaként.
Gabriele Galimberti, olasz fotográfus az Egyesült Államok minden szegletébe eljutott – New York Citytől Honoluluig –, hogy találkozzon a büszke fegyvertulajdonosokkal, megértse gondolkodásmódjukat és viszonyukat, és lefényképezze őket és fegyvereiket – persze arra nem gondolva, hogy egyes otthonokban micsoda arzenálokra talál majd, amelyek európai szemmel szinte hihetetlennek is hatnak.