Címke: Hemző Károly-díj

Varga Dzsenifer: Több mint menedék

A RÉS Alapítvány női éjjeli menedékhelye egész évben nyitva áll a rászorulók előtt: nyáron 35, télen 50 hajléktalan nő számára biztosít alvóhelyet minden este hattól másnap reggel nyolcig. A Podmaniczky utcai szállón már több mint három évtizede térítés és feltételek nélkül vehetik igénybe a lakók az alvási, fürdési, mosási és ételmelegítési lehetőségeket, valamint igény esetén vacsorát, meleg teát is kapnak. A menedékhely jóval többet ad a hajléktalan nőknek, mint pusztán menedéket.

Tovább

Mohos Zsófia: Parasztgazdaság

Az én kezemben a fényképezőgép az eszköz az eltűnő paraszti világ megörökítésére. A Görbeország projektemben azokat a főleg idős embereket keresem, akik a hagyományban élnek – lényüket nem csak fotózás hanem a történetük gyűjtésével is szeretném megőrizni. (…) Látszólag elmúlófélben lévő foglalkozás ez, melyről a végeláthatatlan, kemény munka jut eszünkbe. Ám mégis vannak családok és vidékek, ahol a gazdálkodás nem csak örökség, hanem biztonságot adó megélhetés is.

Mohos Márton: Az ország legidősebb háziorvosa (2023)

Dr. Körmendi István 1923. június 27-én született, abba az I. kerületi Mészáros utcai lakásba, ahol az édesapja alapította az orvosi praxisát három évvel korábban. Egy évszázaddal később és egy tartalmas élettel a háta mögött ma is ebben a lakásrendelőben gyógyítja a betegeit, az ország legidősebb háziorvosaként.

Horváth Júlia: Mihez kezdjünk ezekkel az évekkel?

A Mihez kezdjünk ezekkel az évekkel? című fotósorozatban a régen Magyarországhoz tartozó, de ma már Ukrajna területén élő magyar nemzetiségű emberek és környezetük kapcsolatának dokumentálásával foglalkozom. (…) Kárpátalján most a változásoknak egy lassú és kegyetlen formája megy végbe. Rémisztő változatlansággal szövi be a hétköznapokat, az utakat, az épületeket, a kerítéseket és a hidakat, amik – mint az emberek – nem tudnak az elmúlás ellen tenni.

Zoltai András nyerte el a Hemző-díjat 2025-ben

A 35 év alatti magyar fotográfusnak adható elismerést a Hemző Károly Alapítvány hívta életre azzal a szándékkal, hogy ápolja Hemző Károly emlékét és segítse a fiatal magyar fotográfusokat. Az idei pályázaton öt remek finalista – köztük Mohos Zsófia, Varga Dzsenifer, Mohos Márton és Horváth Júlia – közül választotta ki a díjra a szakmai zsűri Zoltai Andrást, akinek sorozatát már itt a Punkton is bemutattuk.

Szász-Bányász Anna: Már a jövő sem a régi

A paraszti, falusi életmóddal kapcsolatban nagyon sok esetben hamis sztereotípiák vannak kialakulva, amik természetesen nem mind alaptalanok. Szándékomban van javítani ezen a helyzeten. Bánjunk tudatosabban környezetünkkel, éljünk vele harmóniában, és egymás kölcsönös kiszolgálása, fenntartása legyen mindig a szemünk előtt. Ezt mindenki saját környezetéhez és életviteléhez mérten kell értelmezze. Nem csak küldetés ez bennem. Ez egy jóléti forma, amit szeretettel csinálok, és abban a lét örömmel tölt el. Tapasztalja ezt meg más is, ha másképp nem, akkor a képek által.

Palágyi Barbara: Nagypapa

A Hemző Károly Alapítvány 2024-ben tíz jelölt közül választotta ki azt az öt finalistát – Erdős Dénest, Mohos Zsófiát, Palágyi Barbarát és Szász-Bányász Annát – akiknek munkáiban társadalmunk fontos kérdései kerültek fókuszba. Az idei díjat Szajki Bálint nyerte el, akinek sorozatát már publikáltuk itt a Punkton, de a következő hetekben a Galéria rovatunkban bemutatjuk az idei Hemző-díj finalistáit is.

Mohos Zsófia: Lélekjelenlét

A Hemző Károly Alapítvány 2024-ben tíz jelölt közül választotta ki azt az öt finalistát – Erdős Dénest, Mohos Zsófiát, Palágyi Barbarát és Szász-Bányász Annát – akiknek munkáiban társadalmunk fontos kérdései kerültek fókuszba. Az idei díjat Szajki Bálint nyerte el, akinek sorozatát már publikáltuk itt a Punkton, de a következő hetekben a Galéria rovatunkban bemutatjuk az idei Hemző-díj finalistáit is.

Erdős Dénes: A lakhatás alapjog (2022–)

A Hemző Károly Alapítvány 2024-ben tíz jelölt közül választotta ki azt az öt finalistát – Erdős Dénest, Mohos Zsófiát, Palágyi Barbarát és Szász-Bányász Annát – akiknek munkáiban társadalmunk fontos kérdései kerültek fókuszba. Az idei díjat Szajki Bálint nyerte el, akinek sorozatát már publikáltuk itt a Punkton, de a következő hetekben a Galéria rovatunkban bemutatjuk az idei Hemző-díj finalistáit is.

Tovább

Szajki Bálint nyerte el a Hemző-díjat 2024-ben

A 35 év alatti magyar fotográfusnak adható elismerést a Hemző Károly Alapítvány hívta életre azzal a szándékkal, hogy ápolja Hemző Károly emlékét és segítse a fiatal magyar fotográfusokat. Az idei pályázaton öt remek finalista – köztük Erdős Dénes, Mohos Zsófia, Palágyi Barbara és Szász-Bányász Anna – közül választotta ki a díjra a szakmai zsűri Szajki Bálintot.

Zoltai András: Blue Memoir (2022–)

A Blue Memoir című fotósorozatomban az ember és a víz közötti törékeny kapcsolatot vizsgálom, hogy hogyan viszonyulunk Magyarországon a vízhez és annak elszigeteltségéhez fizikai, társadalmi és spirituális szinten. A vízzel való kapcsolatunkat természetesnek vesszük, de vajon mennyire vagyunk kiszolgáltatottak a körülöttünk zajló változásoknak?

Szajki Bálint: Jigmet láma (2022–)

Drupon Konchok Jigmet tizennyolc éve Magyarországon élő, Észak-Indiából származó tibeti buddhista szerzetes. A zalaszántói béke sztúpánál él, és a Drikung Kagyü Buddhista Egyházat képviseli. Kilencéves korában adták kolostorba, majd harmincéves korában döntött úgy őszentsége, az egyház vezetője, hogy Magyarországra küldi Jigmetet, hogy megtöltse élettel a zalaszántói sztúpa környékét.

Rostás Bianka: Anna (2023–)

Anna egy ritka genetikai betegséggel él, amit Ehlers-Danlos-szindrómának hívnak, és amit a kollagén különböző genetikai elváltozása okoz. A tünetek elsősorban a bőrt, az izmokat, a csontvázrendszert és a vérereket érintik, és az ízületek túlzott lazaságát eredményezik.

Mohos Zsófia: Amikor senki nem kérdezte, hány óra van (2021–)

A munkám során Kupuszinán keresztül bepillantást nyerhettem a Vajdaságba, ahol rengeteg olyan sorsot, személyes történetet ismertem meg, amelyek igazán mély hatással voltak rám. A következő sorozatot abból a világomból hoztam, amikor senki nem kérdezte meg, hány óra van. Ezek a pillanatok nem feltétlenül a legszebbek voltak, ez a természetes időtlenség nem a gondtalanságot jelenti, sokkal inkább a jelenlétet. A létezést önmagában.