A 20. századi amerikai fotóriport meghatározó alakjának teljes stúdióarchívumát és munkásságának legátfogóbb gyűjteményét mutatja be a 2025. május 5-ig látható a Weegee: Society of the Spectacle (Weegee: A látványosság társadalma) című tárlat a New York-i International Centre of Photography (ICP) kiállítóterében.
Májusban sem maradunk fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen számos múzeum és galéria várja remek tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Még tart a Budapest FotóFesztivál, indul a 10. Pécsi Fotóbiennálé, Pálfi György fotógyűjteménye és csoportos kiállítás mesterséges intelligencia által generált képekből. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
A természet és az épített környezet határán egyensúlyozó fotográfiákból nyílt kiállítás Városi dzsungel címmel a FUGA Budapesti Építészeti Központban. Az április 24. és május 18. között látható tárlat hat alkotó nézőpontján keresztül mutatja be, hogyan alakítjuk át a természetet mesterséges látvánnyá, és miként próbáljuk újraértelmezni jelenlétét az urbánus térben. A képek nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem fontos kérdéseket vetnek fel a természet megismerhetőségének és helyettesíthetőségének morális és etikai dilemmáiról is.
Európa egyik legnagyobb képzőművészeti és fotográfiai központja, a hamburgi Deichtorhallen ad otthont négy, egykor Bostonból indult, s mára az egyetemes fotográfiát jelentősen befolyásoló alkotó közös kiállításának. A High Noon. Nan Goldin, David Armstrong, Mark Morrisroe, Philip-Lorca diCorcia című, május 4-ig látogatható tárlat mintegy százötven műtárgya F. C. Gundlach gyűjteményéből válogat.
A német kísérleti fotográfus, Heinz Hajek-Halke első montázsainak 100. évfordulója alkalmából csoportos kiállítást rendezett a berlini Chaussee 36 Photography művészeti központ. A Metamorphosis című tárlat a német művész korai munkásságát ünnepli, miközben Heinz Hajek-Halke alkotásai mellett kortárs művészek munkái is helyet kaptak. A kiállítás egymás mellé helyezi a kezdeti montázsokat, és új művészeti gyakorlatokat, amelyeken keresztül láthatóvá válik, hogyan alakult, illetve miben maradt változatlan a huszadik századi avantgárdból induló műfaj. A tárlat június 28-ig várja az érdeklődőket a német fővárosban.
A humanista fotográfiai iskola Kertészt, Brassaït és Cartier-Bressont követő hullámához tartozó Willy Ronis (1910–2009) a második világháború kollektív kataklizmájából szabadulva hitt egy jobb világ megteremtésében. A korszak atmoszférájának, vele az élet apró, de annál fontosabb rezdüléseinek megörökítőjeként vált Ronis a 20. századi francia fotográfia jellegzetes alakjává. A párizsi La Galerie Rouge 2025. május 17-ig nyitva tartó Willy Ronis. Le Tourbillon de la Vie című kiállítása az alkotó munkássága előtt tiszteleg.
A streetfotó egyik legőszintébb hazai válogatása látható április végéig a CEU Galériában, ahol a Streetphoto Magyarország fotográfusai mutatják meg, milyen arcát mutatja ma Magyarország az utcán. A Budapest FotóFesztivál felhívására érkezett pályaművek szubjektív, mégis hiteles látleletet adnak a jelenről, egyszerre líraiak, ironikusak, nyersek és emberiek. A kiállítás célja, hogy ne egy idealizált képet, hanem a hétköznapokból építkező valóságot mutassa meg, olykor szatirikusan, másszor érzékenyen, de mindig őszintén.
A Leica 100. évfordulója alkalmából a Budapest FotóFesztivál különleges kiállítással tiszteleg a legendás márka előtt. A Leica Boutique Budapest terében bemutatott tárlaton öt hazai alkotó; Dragon Tamás, Huszti István, Juhász Jácint, Sebestyén László és Varga Benedek fotói láthatók, akik mind más-más stílusban, de egyazon eszközzel örökítik meg a világot. A Leica időtálló hangulata, letisztult működése és ikonikus képi világa egyedi látásmódot támogat, legyen szó urbánus geometriáról, dokumentarizmusról vagy szubjektív, lírai képekről. A kiállítás így nemcsak egy ikonikus technikai eszközt, hanem a pillanat művészetét is ünnepli.
A Szabad szemmel nem látható című kiállítás három vizuális művész Philippine Schaefer, Schór Ádám és Yorgos Yatromanolakis alkotásaiból válogat és arra hívja a látogatót, hogy megkérdőjelezze a valóság és érzékelés megszokott kereteit. A három különböző megközelítés, három eltérő narratíva közös keresztmetszete a látható képi világon túli észlelésről szól. A HAB-ban 2025. május 18-ig látogatható tárlat olyan műveket mutat be, amelyek túlmutatnak a hagyományos vizuális tapasztalaton, és arra ösztönöznek, hogy új nézőpontokat fedezzünk fel.
Denis Piel fotográfiái esetében a címben olvasható idézet nem csupán jól hangzó mottó, hanem művészi hitvallás is. A New York-i Staley-Wise Gallery EXPOSED című kiállítása ennek szellemében ad áttekintést a neves divatfotográfus életművéről, ahol az érzékiség, a narratíva és a vizuális költészet találkozik. A tárlat 2025. április 26-ig látogatható.
Az 1960-as évek elején Leonard Freed amerikai zsidó fotográfus több hónapot töltött Nyugat-Németországban, hogy fényképsorozatot készítsen a németországi zsidóság életéről. A művészeti projekt nem egészen 20 évvel a holokauszt után azt a célt tűzte ki, hogy figyelmet irányítson a németek között élő igen népes, a korban azonban szinte láthatatlan zsidó népesség helyzetére. Freed számos zsidó közösségben készített fényképeket, elsősorban Frankfurt és Düsseldorf környékén. A sorozat fényképei most ingyenesen megtekinthetőek a Jewish Museum Berlin-ben, de a múzeum online is hozzáférhetővé tette az alkotásokat.
Aimee McCrory Hullámvasút: Jelenetek egy házasságból című díjnyertes sorozata az alkotó saját, több mint négy évtizedes házasságát állítja középpontba, feltárva az együtt öregedés örömeit és kihívásait. A sorozat őszinte és intim pillanatokon keresztül mutatja be a házasság dinamikáját, miközben finom humorral és méltósággal közelíti meg az öregedés témáját. A projekt a világjárvány idején kezdődött, amikor McCroryt megbénította a félelem, hogy elveszítheti férjét, Dont. E belső szorongásból született meg az a vizuális narratíva, amely az együtt töltött élet törékenységét és szépségét örökíti meg. McCrory sorozata május 18-ig tekinthető meg a PaperLab Galériában, ebből az alkalomból beszélgettünk az alkotóval.
Az ART9 Galériában bemutatott fotográfiái – melyek 1998 és 2024 között készültek – a végtelenség kis darabkáinak vizuális feltérképezései bolygónk legkülönbözőbb helyszíneiről, az ember és a természet kapcsolatának jelentőségéről Brazíliától Kínáig, Franciaországtól Romániáig, Spanyolországtól Törökországig.
A kiállítás több mint ötven fotográfiája között számos híres felvétel kapott helyet, köztük a fotográfus személyes kedvence az Angel Story (1993), amelyet Wim Wenders 1987-es, Berlin felett az ég című filmje ihletett, vagy Kate Moss 1994-es portréja az A Star is Born sorozatból. A ‘90-es évek manöken ikonjai mellett különleges színészportrék is láthatók: többek között Monica
Bellucciról, Nicole Kidmanről, vagy Adrien Brody-ról.
A fotográfusok a médium feltalálása óta kísérleteznek a fény különleges formavilágával. A valóság pontos másolata csupán az egyik dimenzió a számtalan lehetőség közül, melyet a fény lenyomata tartogat számunkra. Az unio mystica a fotográfia különböző technikáiban, akár kamerával, akár kamera nélkül alkotott képekben a fény átalakító erejének közvetlen megtapasztalásában rejlik. Az Esernyős Galériában megrendezett kiállításon a Magyar Alkotók Országos Egyesülete Fotográfia Tagozatának alkotói közül hét fotográfus munkája látható, akik különböző megközelítéssel kapcsolódnak a témához.