A Paris Photo, a Picto Foundation és az SNCF Gares & Connexions által közösen szervezett Carte Blanche Students egy olyan díj, amely a fiatal fotóművészekre fókuszál. A programot 2017-ben hozták létre, és az európai művészeti és fotográfiai iskolák mester- és alapszakos hallgatóinak biztosít bemutatkozási lehetőséget, célja az új tehetségek felfedezése, inspirálása és támogatása.
Emmanuel Rosario 2020-ban indult sorozatában a New York-i modern punk közösséget dokumentálja, bemutatva a punk kultúra 21. századi átalakulását. A sorozat célja, hogy megörökítse a punk szubkultúra jelenlegi állapotát, és megmutassa, hogy hogyan maradt fent ez a lázadó szellem napjainkban is. A felvételek a punkok mindennapi pillanatait ábrázolják, bemutatva e szubkultúra életének minden aspektusát. Rosario munkája reflektál a punk mozgalom eredeti eszméire, miközben bemutatja, hogyan alakult át a mozgalom az évek során, alkalmazkodva az új társadalmi és kulturális környezethez. Rosario számára a punk kultúra nem csupán egy zenei irányzat, hanem egy életforma és identitás.
Az agyrázkódás zavarba ejtő hirtelenséggel dúlta fel az életemet, mintha valaki lekapcsolta volna a villanyt egy nyüzsgő szobában. Ezután következett az elszigeteltség időszaka, a saját vonakodó bezártságom a montreali lakásom sötét tereibe. Itt, ebben az önmagam által megszabott elzártságban voltam kénytelen szembesülni nemcsak sérült agyam fizikai korlátaival, hanem magával a mulandóság természetével is.
Érdekes módon a házasságunk témaként való felhasználása „meta” élményként szolgál számunkra; a sorozat elkészítése a házasságunk szerves részévé vált. Amikor előveszem a fényképezőgépet, hogy dokumentáljam a közös életünket, az önmagát tükröző tükörré válik. Ebben az értelemben sorozatom a fotográfia lényegére tapint.
Koseki fotói nemcsak a szentjánosbogarak különleges világát tárják elénk, hanem a természet erejét és szépségét is hangsúlyozzák. A szentjánosbogarak fényei nemcsak gyönyörű látványt nyújtanak, hanem szimbolizálják az élet múlékonyságát és a természet törékenységét is. Koseki sorozata arra emlékeztet bennünket, hogy a természetben rejlő szépségek megragadása és megőrzése mennyire fontos egy olyan világban, ahol a természetes élőhelyek fokozatosan eltűnnek.
Kaigg Loop című sorozatában az idő témáját járja körül, finom és precíz képi eszközökkel mutatja be, hogyan ismétlődnek bizonyos minták és események az életünkben, és miként kapcsolódnak egymáshoz az idő különböző rétegei. A sorozat középpontjában az ismétlődés és a ciklikusság áll, ami nemcsak a képi motívumokban, hanem a sorozat struktúrájában is megjelenik, így a sorozat képei egyszerre sugallják a statikus és a dinamikus időérzékelést. A Loop című sorozat különlegessége abban rejlik, hogy a nézőt is bevonja az idő és a tér vizuális felfedezésébe, és arra ösztönzi, hogy saját tapasztalatai és érzései alapján értelmezze a látottakat.
A Metamorfózisnak megvan az ereje, hogy túllépjen a természeti elemekről alkotott elképzelésen, és arra kéri a nézőket, hogy elmélkedjenek el arról, ami körülveszi őket. Fuggetti gyakorlata a fotográfia határait feszegeti a grafikai, festészeti és színes elemek vegyítésével, és fotói egyszerre nyújtanak erőteljes és meditatív látomást.
A C/O Berlin Talent Award minden évben olyan harmincöt év alatti művészeket és elméleti szakembereket jutalmaz, akik kiemelkedő munkájukkal fiatalon is sokat tettek hozzá a fotográfia médiumához. A művészeti kategóriában a zsűri négy művészt juttatott shortlistre, illetve egy abszolút győztest is kihirdetett. A zsűri a művészeken felül egy fotográfiai teoretikust is díjazott, aki a győztes pályázó sorozatáról publikál majd egy nagyszabású esszét, illetve egy interjút is készíthet vele. A fődíjas alkotó fényképeit és az azokról készült tanulmányt a C/O Berlin egy önálló kötetben fogja közreadni.
Annette LeMay Burke fotográfus különösen ismert a Memory Building című sorozatáról, amely egyedülálló módon dokumentálja az emlékek és az épített környezet közötti kapcsolatot. Ebben a sorozatban Burke olyan épületeket és helyszíneket örökít meg, amelyek különleges jelentőséggel bírnak a helyi közösségek számára. A fotográfus célja, hogy bemutassa, miként őrzik meg az emberek múltjukat és identitásukat az építészeti elemek segítségével. A sorozat képei sokszor elhagyatott, romos épületeket ábrázolnak, amelyek egykor fontos szerepet játszottak a fotográfus életében.
A természet tánca mélyen rezonál mindannyiunkban, mert összekapcsolja biológiai ciklusainkat és ritmusainkat a természet ütemével. A napok körforgása felgyorsul, ahogy a nagyobb, állandóan változó világra pillantunk, addig valami nálunk sokkal nagyobb dologhoz kapcsolódunk. Minden nap más, akár szánunk időt arra, hogy észrevegyük ezt a különbséget, akár nem.
A Budapest FotóFesztivál a 35 év alatti alkotók számára meghirdetett kiírásából – Mucsy Szilvia és Somosi Rita kurátorok válogatása alapján – csoportos kiállítást rendezett. Az Erzsébetvárossal együttműködésben meghirdetett pályázat alapján a K6 Galériában április 1 és 21. között megrendezett tárlat tematikailag kötetlen stílusú és témájú alkotásokat mutatott be. Arra keresték a választ, hogy mi foglalkoztatja most a legfiatalabb generációt, melyek azok a tematikák, kérdések, amelyek mentén sorozataik /portfóliójuk formálódik. A kiállítás kurátorai főként az eredetiséget, a nem konvencionális látásmódot és megközelítést részesítették előnyben a témák és a koncepciók tekintetében. Galéria rovatunkba a kiállítók képeiből válogattunk.
A társadalmi szerepek szatirikus ábrázolása, a környezetünk megfigyelése, az ismétlés jelensége: a PARADISE, PERFORMANCE, REPLICA. SLOVENIAN PHOTOGRAPHIC ART (Paradicsom, előadás, másolat. Szlovén fotóművészet) című kiállítással a Fotografie Forum Frankfurt (FFF) a kortárs szlovén fotográfia három alkotóját mutatja be.
Helfrecht Unternächte című izgalmas sorozata ismerős dolgokat tesz furcsává és nyugtalanítóvá. Helfrect ihletője a téli napforduló és a vízkereszt közötti leghosszabb éjszaka, amikor azt mondják, a varázslás és a jövőbelátás a legintenzívebb, a fekete-fehér fotográfiát pedig nagyon hatásosan alkalmazza, olyan markáns és emlékezetes képeket alkotva, amelyekben a rituálék és mítoszok saját családtörténetével fonódnak össze.
A Foam Talent bemutatta a 2024–2025-ös évek húsz fotóművészét. A világ minden tájáról érkező fotográfusok részt vehetnek többek között a kétévente megrendezésre kerülő Foam mentorprogramban, csoportos kiállításon debütálhatnak és a munkáikat a Foam magazinban publikálhatják.
Mesteri diptichonokról van szó. Az egyes képek önmagukban is figyelemre méltóak: a megvilágítás, a képkivágás, az odafigyelés a sok apró részletre, a természet csodái – mindezek a tulajdonságok átjönnek. És amikor két képet ilyen átgondoltan, ilyen vizuális eleganciával párosítanak, a csodálat és a lenyűgözöttség érzése még intenzívebbé válik, még örömtelibbé, képi emlékek sora tolul fel.