A photobook lehetőségei a társadalomban és a művészetben, 2. rész
Milyen társadalmi és művészeti potenciálja lehet a photobook-kultúrának? Hogyan nyerhet a fotókönyv ma társadalmi funkciót? Puszt Zsófia vitaindító írásának második része.
A photobook lehetőségei a társadalomban és a művészetben
Milyen társadalmi és művészeti potenciálja lehet a photobook-kultúrának? Hogyan nyerhet a fotókönyv ma társadalmi funkciót? Puszt Zsófia vitaindító írásának első része.
Performatív archívumok a kortárs képzőművészetben – II. rész
Az utóbbi években megfigyelhető, hogy egyre többen használnak olyan fogalmakat a kortárs képzőművészeti diskurzusban, mint amilyen az élő / dinamikus archívum, a test mint archívum, vagy ezek összekapcsolásaként: a performatív archívum.
Performatív archívumok a kortárs képzőművészetben – I. rész
Az utóbbi években megfigyelhető, hogy egyre többen használnak olyan fogalmakat a kortárs képzőművészeti diskurzusban, mint amilyen az élő / dinamikus archívum, a test mint archívum, vagy ezek összekapcsolásaként: a performatív archívum.
Plohn József felvételei az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hódmezővásárhelyi veterán honvédeiről
Az ország számos közgyűjteményében őriznek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc veterán katonáiról az 1890-es évek végén, az 1900-as évek elején készült fényképeket. A legismertebb portrésorozat azonban a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteményében van. E felvételeket az egyik legnevesebb vásárhelyi fényképész, a makói születésű Plohn József Ábrahám (1869–1944) készítette, aki a honvédportrék mellett országosan a néprajzi témájú fényképeiről is ismert.
Korlátolt hálók
“Milyen összefüggés van a Brexit és az internetes hálózatok között? Hogyan kapcsolódik az emberi DNS a digitális adattároláshoz? Miként alakítja át a globális monopóliummal rendelkező YouTube a lokális videókultúrákat? Hol van a határ az emberi és a számítógépes intelligencia között?”
A szovjet álomvilág romjai
“Ezen a ponton válik igazán kísértetiessé Mecamor, Jereván és az egész ultraracionális szovjet utópia is, hiszen egy kiszuperált, de újrahasznosított, barkácsolt álom lesz belőle, amelyet hűen tükröz a modernizmus sorsára hagyott és dekonstruált vizuális kultúrája is.”
Digitális apokalipszis
“A legjelentősebb változás, amely a nyugati kultúra, azon belül a tudományos gondolkodás jövőjét meghatározhatja, mégis a „reprezentáció” felszámolása, ami a kötet szerzői szerint Boole szándékának a lényege.”
Úton Nobuyoshi Araki felé
“A japán fotográfus leginkább erotikus, szinte már pornográf képeiről, erősen szexuális töltetű virágcsendéleteiről, nyersnek ható pillanatfelvételeiről ismert, és jelentős „konceptuális művészként” méltatják a „nyugati világban”. Mindez kevéssé tűnik szentimentálisnak.”
Fenntartható technológia? Művészet és megőrzés kérdései a digitális korban
“A megőrzés nem csak a digitális médium-alapú, de minden időben zajló, performatív, efemer munka esetében nehézséget jelent. Ugyanakkor többnyire épp a technológia szolgál segítségül ahhoz, hogy ezek a munkák megmaradjanak az utókornak.”
A Fortepanról pro és kontra
“A Fortepan fő missziója nem a kutatás, az értelmezés, hanem a leletmentés, amelyben viszont kiváló. Ismertsége, szerethetősége, közvetlensége mágnesként vonzza magához a régi fotóiknak megfelelő helyet keresőket. Általánosságban sokkal nagyobb az esélye, hogy egy hagyaték a Fortepanhoz kerüljön, mint szinte bármely közgyűjteményhez.”
Francesca Woodman fotográfiáiról 2. rész
“Minden kívülállás, archaizálás ellenére fotómunkáinak és videokísérleteinek performatív jellege, „body artos” áthallásai, a nőiség performatív kifejezésének és konstruálódásának példái a hetvenes évek művészetében való jól informáltságról tanúskodnak.”
Francesca Woodman fotográfiáiról 1. rész
“Woodman munkáinak jellegzetessége az unheimlich, kísérteties hangulat, prousti melankólia, a titokzatos-rejtélyes atmoszféra, a mise-en-scene és a meztelen vagy kosztümbe bújtatott női test…”
Térgyakorlatok. Nita Vera
“Nita Vera egyik előszeretettel felidézett képe, hogy az életünk nem más, mint egy véget nem érő színielőadás, ahol az emberi szenvedélyeket játsszuk le nap mint nap.”
Magánérdek és közkincs 2. rész
“Pauer talán nem realizálta, mégis kétségtelen tény, hogy ezeken a fotókon teljességgel összemosódik a művész-modell és a szexkép-modell viszony, a művészet és a szexfotó.”