Korai utazók fényképei
Farkas Zsuzsa művészettörténész beszéde elhangzott 2020. augusztus 25-én a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Korai utazási fotográfiák című kiállításainak megnyitóeseményén. Most a beszéd szerkesztett verzióját közöljük.
Test/hő/kép – Richard Mosse: Incoming
Szépség és szégyen. E két fogalom tökéletesen leírja Richard Mosse ír fotográfus Incoming című, első alkalommal 2017-ben a londoni Barbicanben bemutatott alkotását. A videoinstallációt a 2019-es Velencei Biennálé Rothko in Lampedusa című szatellit-kiállításán is láthatta a közönség, legutóbb pedig a washingtoni National Gallery of Art egyéni kiállításán szerepelt 2020 áprilisáig.
A photobook lehetőségei a társadalomban és a művészetben, 2. rész
Milyen társadalmi és művészeti potenciálja lehet a photobook-kultúrának? Hogyan nyerhet a fotókönyv ma társadalmi funkciót? Puszt Zsófia vitaindító írásának második része.
A photobook lehetőségei a társadalomban és a művészetben
Milyen társadalmi és művészeti potenciálja lehet a photobook-kultúrának? Hogyan nyerhet a fotókönyv ma társadalmi funkciót? Puszt Zsófia vitaindító írásának első része.
Performatív archívumok a kortárs képzőművészetben – II. rész
Az utóbbi években megfigyelhető, hogy egyre többen használnak olyan fogalmakat a kortárs képzőművészeti diskurzusban, mint amilyen az élő / dinamikus archívum, a test mint archívum, vagy ezek összekapcsolásaként: a performatív archívum.
Performatív archívumok a kortárs képzőművészetben – I. rész
Az utóbbi években megfigyelhető, hogy egyre többen használnak olyan fogalmakat a kortárs képzőművészeti diskurzusban, mint amilyen az élő / dinamikus archívum, a test mint archívum, vagy ezek összekapcsolásaként: a performatív archívum.
Plohn József felvételei az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hódmezővásárhelyi veterán honvédeiről
Az ország számos közgyűjteményében őriznek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc veterán katonáiról az 1890-es évek végén, az 1900-as évek elején készült fényképeket. A legismertebb portrésorozat azonban a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteményében van. E felvételeket az egyik legnevesebb vásárhelyi fényképész, a makói születésű Plohn József Ábrahám (1869–1944) készítette, aki a honvédportrék mellett országosan a néprajzi témájú fényképeiről is ismert.
Korlátolt hálók
“Milyen összefüggés van a Brexit és az internetes hálózatok között? Hogyan kapcsolódik az emberi DNS a digitális adattároláshoz? Miként alakítja át a globális monopóliummal rendelkező YouTube a lokális videókultúrákat? Hol van a határ az emberi és a számítógépes intelligencia között?”
A szovjet álomvilág romjai
“Ezen a ponton válik igazán kísértetiessé Mecamor, Jereván és az egész ultraracionális szovjet utópia is, hiszen egy kiszuperált, de újrahasznosított, barkácsolt álom lesz belőle, amelyet hűen tükröz a modernizmus sorsára hagyott és dekonstruált vizuális kultúrája is.”
Digitális apokalipszis
“A legjelentősebb változás, amely a nyugati kultúra, azon belül a tudományos gondolkodás jövőjét meghatározhatja, mégis a „reprezentáció” felszámolása, ami a kötet szerzői szerint Boole szándékának a lényege.”
Úton Nobuyoshi Araki felé
“A japán fotográfus leginkább erotikus, szinte már pornográf képeiről, erősen szexuális töltetű virágcsendéleteiről, nyersnek ható pillanatfelvételeiről ismert, és jelentős „konceptuális művészként” méltatják a „nyugati világban”. Mindez kevéssé tűnik szentimentálisnak.”
Fenntartható technológia? Művészet és megőrzés kérdései a digitális korban
“A megőrzés nem csak a digitális médium-alapú, de minden időben zajló, performatív, efemer munka esetében nehézséget jelent. Ugyanakkor többnyire épp a technológia szolgál segítségül ahhoz, hogy ezek a munkák megmaradjanak az utókornak.”
A Fortepanról pro és kontra
“A Fortepan fő missziója nem a kutatás, az értelmezés, hanem a leletmentés, amelyben viszont kiváló. Ismertsége, szerethetősége, közvetlensége mágnesként vonzza magához a régi fotóiknak megfelelő helyet keresőket. Általánosságban sokkal nagyobb az esélye, hogy egy hagyaték a Fortepanhoz kerüljön, mint szinte bármely közgyűjteményhez.”
Francesca Woodman fotográfiáiról 2. rész
“Minden kívülállás, archaizálás ellenére fotómunkáinak és videokísérleteinek performatív jellege, „body artos” áthallásai, a nőiség performatív kifejezésének és konstruálódásának példái a hetvenes évek művészetében való jól informáltságról tanúskodnak.”
Francesca Woodman fotográfiáiról 1. rész
“Woodman munkáinak jellegzetessége az unheimlich, kísérteties hangulat, prousti melankólia, a titokzatos-rejtélyes atmoszféra, a mise-en-scene és a meztelen vagy kosztümbe bújtatott női test…”