31. alkalommal adták át a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége pályázatának díjait, melyről itt a Punkton is beszámoltunk. A Magyar Természettudományi Múzeumban megrendezett kiállításon a pályázat utolsó fordulójába jutott 122 fotográfia látható. Galéria rovatunkba ezekből a képekből válogattunk.
A környezeti és társadalmi igazságosság közötti viszonyt vizsgálja a RE/SISTERS – Lens of Gender and Ecology című tárlat, amelynek a londoni Barbican Art Gallery ad otthont. A nagyszabású kiállítás közel 50 nemzetközi művész fotográfiáit, filmjeit és installációit mutatja be. A kurátorok olyan művészeti munkákat válogattak össze, amelyek a jelenlegi ökológiai válsággal foglalkoznak, és felhívják a figyelmet a cselekvés fontosságára.
A sorozatban egy univerzális szimbólumrendszer szerint kapcsolódnak egymáshoz a képek és alkotnak képpárokat, azok pedig egymással egy végtelen asszociációs láncot hoznak létre. A folyamat során leginkább staged fotókkal dolgozom tudatosan, olyan formában mintha egy 21. századi flâneur szemén keresztül vizsgálnánk a körülöttünk lévő világot.
Az Egyesült Királyság legnagyobb művészeti központja, a londoni Southbank Center ad otthont a kortárs konceptuális fotográfia megkerülhetetlen alakja, Hiroshi Sugimoto (1948) öt évtizedet átölelő munkássága eddigi legnagyobb retrospektív kiállításának. A Hiroshi Sugimoto: Time Machine című tárlat január 7-éig látogatható a Hayward Galleryben, hogy utána a világ számos galériájában és múzeumában is kiállítsák az anyagot.
„Felkenem a kollódiumot egy üveglapra, és rögzítem a képet mielőtt a lap megszáradna. Az üveg átlátszósága mélységet ad a vetített képnek. Mintha egy apró ablakon át kukucskálnánk egy másik világba. A kollódium folyékonysága egy véletlenszerű, ismeretlen világra enged rálátást. Olyan érzés, mintha valaki visszatekerte volna az időt, én pedig a fotográfia kezdeténél találnám magam.”
Budapest 150. születésnapja alkalmából egy több mint száz művet felvonultató kiállítás látható november közepétől a Magyar Nemzeti Galériában. A Fortepan digitális fotóarchívummal együttműködésben rendezett tárlat a virágkorát élő, századfordulós fővárost idézi meg.
Ez a sorozat tehát rólam szól, valamiről, amit mutatni akarok magamból. Miért? Többen leírták, hogy már mindent lefotóztak. Úgy tenni, mintha állíthatnánk újat: értelmetlen, de felismerni ezt, és ennek fényében folytatni a tevékenységet: inspiráló. Elmesélni egy történetet az alapja mindennek. Újabban minél extrémebb, annál érdekesebb a narratíva, és elfelejtünk odafigyelni a leghétköznapibb dolgokra. Minél unalmasabbnak látunk egy sorozatot, annál többet megtudhatunk magunkról.
Helfrecht Unternächte című izgalmas sorozata ismerős dolgokat tesz furcsává és nyugtalanítóvá. Helfrect ihletője a téli napforduló és a vízkereszt közötti leghosszabb éjszaka, amikor azt mondják, a varázslás és a jövőbelátás a legintenzívebb, a fekete-fehér fotográfiát pedig nagyon hatásosan alkalmazza, olyan markáns és emlékezetes képeket alkotva, amelyekben a rituálék és mítoszok saját családtörténetével fonódnak össze.
A Foam Talent bemutatta a 2024–2025-ös évek húsz fotóművészét. A világ minden tájáról érkező fotográfusok részt vehetnek többek között a kétévente megrendezésre kerülő Foam mentorprogramban, csoportos kiállításon debütálhatnak és a munkáikat a Foam magazinban publikálhatják.
November első hetében kihirdette idei négy díjazott alkotóját az International Photography Hall of Fame (IPHF). A szervezet évente rendez versenyeket, kiállításokat, előadásokat és workshopokat azok számára, akik fotográfusként szeretnének fejlődni, vagy érdeklődnek e művészeti ág iránt. Az IPHF idei díjazottjai Nan Goldin, Bea Nettles és Vivian Maier voltak, a verseny kiemelt díját, a Visionary Award díját pedig Matika Wilbur nyerte el.
Mesteri diptichonokról van szó. Az egyes képek önmagukban is figyelemre méltóak: a megvilágítás, a képkivágás, az odafigyelés a sok apró részletre, a természet csodái – mindezek a tulajdonságok átjönnek. És amikor két képet ilyen átgondoltan, ilyen vizuális eleganciával párosítanak, a csodálat és a lenyűgözöttség érzése még intenzívebbé válik, még örömtelibbé, képi emlékek sora tolul fel.
A 2010-ben indult LagosPhoto Festival egy nemzetközi fotográfiai fesztivál, amelynek minden évben Nigéria ad otthont. Az eseményen többek között kiállítások, workshopok, beszélgetések és nagyméretű szabadtéri installációk várják a látogatókat. A fesztivál szervezői minden évben arra törekednek, hogy programjaikkal a nagyközönséget ne csak a kortárs művészettel, hanem Afrika sokszínű világával is megismertessék.
Nem könnyű Rio de Janeiróban dolgozni, ami időnként nagyon erőszakos, és fotográfusként kiszolgáltatott is lehet. Az teszi különlegessé Rafael munkásságát, és a bensőséges és költői képei is azt mutatják, hogy képes elnyerni az emberek bizalmát. Fotográfiái gyönyörű keveréke a mindennapi életnek és a kemény gazdasági és politikai valóságnak Brazíliában.
Mi a különbség az interneten található számtalan gyönyörű kép és egy most készült között? Miko Okada úgy néz szembe e kétellyel, hogy visszatér a helyszínre, ahol fényképezett, és fizikailag is ott helyezi el munkáját. Ebben a környezetben a szándék és a véletlenek rétegeiből egyedi, mégis gyönyörű tájképeket hoz létre, amelyekbe olyan láthatatlan jelenségeket is bevon, mint a szél és a gravitáció.
Összjáték címmel nyílt meg a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS) aktuális bemutatkozó kiállítása. A tárlaton az idei évben felvételt nyert nyolc fiatal alkotó és elméleti szakember mutatkozik be a K11 Laborban.