Simon Zsuzsanna legújabb munkáit a Várószoba – női gyógyítók és páciensek az orvoslás perifériáján című kiállításon láthatjuk a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban (SOM). Itt beszélgettünk az alkotóval, akit a kiállított munkáin túl korábbi anyagairól és a fotográfiához fűződő viszonyáról is kérdeztünk.
“Szerintem mindig látszik egy fotón, hogy van benne idő. Vannak rutinportrék és vannak azok a bizonyos portrék, amelyekre ha ránézel, tudod, hogy van benne időmunka, bizalommunka.” Szász Lilla fotográfussal legutóbbi, portugál vonatkozású munkáiról és a szerelem-kiállításról beszélgettünk.
Elveszett illúziók címmel nyílt nyáron kiállítása, You are here címmel a héten jelent meg új fotókönyve. Gyenis Tibor képzőművésszel az utóbbi években készült munkáiról, alkotói módszeréről és a táblakép fogalmáról beszélgettünk írásban.
Dobos Tamás fotográfussal, operatőrrel a Fotóhónap 2020 programsorozat keretében a Faur Zsófi Galériában megrendezett „W” című tárlata kapcsán Mészáros Flóra művészettörténész beszélgetett.
Puklus Péter, a személyes hangvételű fotográfiáiról ismert alkotó szeptemberben egészen új oldaláról mutatkozott meg a közönség számára: az Artkartell projectspace-ben nyílt festménykiállítása You told I had beautiful hands címmel.
Az Atelier Robert Doisneau anyagából válogatott kiállítás 2020. szeptember 20-ig volt látható a bolognai Palazzo Pallaviciniben. A francia humanista fotográfus sokrétű életművét október közepétől a Mai Manó Ház látogatói is megismerhetik a Fotóhónap 2020 keretében. Ginevra Barbetti újságíró Robert Doisneau lányával, Francine Deroudille-lel készített interjút 2020. júliusban, mely az olasz Domus magazin online kiadásában jelent meg. A magyar fordítást most a kiadó engedélyével közöljük.
Molnár Ágnes Éva a társadalmi nemi, hatalmi szerepekkel, a nemek közötti egyenlőtlenségekkel, az emberi jogokkal foglalkozik, miközben a fotográfia, a videóművészet és a performansz-művészet határait játékosan kezeli.
Zalka Imre vándorfotográfus nevét a szakmában szinte mindenki ismeri, de keveset tudunk arról, hogyan indult a vándorfotográfusi karrierje. A fotólaborrá alakított Barkasról, fesztivál fotózások élményeiről és az “indulatból” készített fotográfiáiról beszélgettünk.
Helmut Völter, német képzőművész és tervezőgrafikus Berlinben él és dolgozik. Kutatáson alapuló munkái gyakran támaszkodnak talált képekre vagy archív anyagokra. Munkamódszeréről és a felhők fényképezése iránti érdeklődéséről beszélgettünk, illetve a The Movements of Clouds around Mount Fuji (A felhők mozgása a Fudzsi körül) című projektjéről, amely a Mai Manó Ház PaperLab Galériájában is látható lesz az év során később.
Tehéntúró. Kedvencem a vajaskenyér. Vigyázz! Kész! Sajt! Akár többet, akár kevesebbet éltünk a rendszerváltás előtti évtizedekben, egészen biztos, hogy Tóth József Füles reklámfotói sokat tettek hozzá ahhoz, amit a korszakról érzünk és gondolunk.
Gombos Lajossal a Bugaci Kontakt Fotográfiai táborban találkoztunk, amely elsősorban archaikus eljárá-sokkal foglalkozó fotóművészek és amatőrök találkozóhelye, s idén huszonegyedik alkalommal került megrendezésre. A tábort Ujvári Sándor és Fehér Kálmán vezeti, de alapító tagja volt Szabó Maya is, aki az előbb említettekkel együtt a Kecskeméti Fotókör oszlopos tagjai volt 2000-ig. Névjegyükben így írnak a táborról: „nem a technika fejlődése ellen, sokkal inkább annak jobb megértése, a „fotográfusi” gondolkodás elsajátítása miatt folytatjuk”.
Villáminterjúnk Biró Dáviddal legújabb kiállításáról, mely az arcfelismerő rendszerekkel foglalkozik.
„30-40 évig fényképeztem a fióknak, mert ami engem érdekelt, amit én igaznak és jónak véltem, az a kor szellemének és a hivatalos elvárásoknak nem felelt meg” – vallja Chochol Károly, aki korának legnagyobb fényképészeitől sajátította el a fotográfia rejtelmeit. Fényképei páratlan látleletet adnak a 20. század második felének valóságáról. A számos magyar és nemzetközi elismeréssel kitüntetett, 85 éves fotóművésszel régi mesterekről, a szocialista fotóeszményről beszélgettünk, és arról, milyen érzés volt végig fényképezni 1956 eseményeit.
“Én azt gondolom, hogy a koncept önmagában nem elég, egy erős koncepciónak is mindig jó, ha van egy érzéki és vizuális, esztétikai vonzata. Annak idején Andrási Gábor nevezte ezt érzéki konceptualizmusnak, ami a kilencvenes évek tájékán induló művészekre érvényes: úgy konceptuális, hogy nem engedi el a taktilitást, a vizuális örömöt. Ebből adódik, hogy ha formába öntök egy konceptuális alapokon nyugvó kiállítást, akkor is próbálok esztétikus lenni vagy hatni az érzékekre is.” – nagyinterjú Csontó Lajos képzőművésszel.
Minyó Szert Károly alkotásaiból a napokban nyílik kiállítás Fény/Forma/Fotogram címmel a Magyar Fotográfiai Múzeumban. Alkotói pályájára visszatekintve beszélgettünk a figuratív ábrázolásról, fotogramokról és a képek mögötti személyes élményekről.