A valóság borotvaélén – KYOTOGRAPHIE 2026

2026. április 18. és május 17. között Kiotó ismét felforgatja a turisták idealizált képét a városról, hogy a nemzetközi fotográfia egyik legizgalmasabb kísérleti terepévé váljon. Ugyanis a 14. KYOTOGRAPHIE fesztivál idén radikálisabb, mint valaha: a Lucille Reyboz és Yusuke Nakanishi alapítók által megálmodott tárlatsorozat nem elégszik meg a „szép képek” bemutatásával. A fesztivál idei központi témája, az „EDGE” (Perem/Él), ami ezúttal nem csupán kurátori hívószó, hanem filozófiai állásfoglalás is egyben, amellyel a borotvaélen táncoló valóságot, a társadalmi és pszichológiai peremlétet, valamint a fotográfia médiumának dokumentum és fikció közötti oszcillálását vizsgálja.

Mezzogiorno – a Circulation(s) fesztivál kiállító művésze, Marco Zanella

Marco Zanella az olasz fotográfiai szcéna egyik legkiemelkedőbb alkotója. Fiatalon kezdett fényképezni, később szakirányú tanulmányokat is folytatott. Sorozataiban elsősorban szülőföldjére koncentrál, különálló művészeti projektjei mellett mindennapi életét is folyamatosan dokumentálja. Munkáira nemrég a Circulation(s) fesztivál kurátorai figyeltek fel, akik Mezzogiorno című sorozatából mutattak be felvételeket a nagyközönség számára.

A dermedt abszurd temploma – Yorgos Lanthimos, a fotográfus

Ha van kortárs filmrendező, aki a kényelmetlenséget esztétikai kategóriává emelte, az Yorgos Lanthimos. Mozgóképes univerzuma – a Kutyafog steril terrorjától a Szegény párák barokkos testhorrorjáig – mindig a valóság rétegeinek felfejtéséről szólt. Most azonban az athéni Onassis Stegi falai között a görög auteur megállítja az időt: a Yorgos Lanthimos: Photographs című kiállítás nem csupán egy rendező hobbifotóinak gyűjteménye, hanem egy vizuális gondolkodó autonóm, csendes forradalma a narratíva diktatúrája ellen.

Mennyi időt töltünk a múzeumban a műtárgyak megtekintésével? – A fotókiállítások és a nézői figyelem ritmusa

A galériák és művészeti intézmények gyakran mérik, hogy látogatóik mennyi időt szánnak egy-egy műtárgyra. A statisztikák mindeközben azt mutatják, hogy ez az idő meglepően csekély. A fotó- és más kiállítások esetében a képek előtti jelenlét ugyanakkor nem mérhető pusztán másodpercek számában. A fotográfia médiuma például gyakran sorozatokban gondolkodik, térbeli szerveződésben működik, a nézői figyelem időbelisége így sajátos ritmust követ. Jelen esszé – néhány személyes megfigyeléssel kiegészítve – a kutatások eredményeit és a fotókiállítások befogadási sajátosságait vizsgálja.

Százéves színes látképek az amerikai Kongresszusi Könyvtár gyűjteményéből

Az Amerikai Egyesült Államok nem hivatalos könyvtára – a Library of Congress, vagyis az amerikai Kongresszusi Könyvtár – az egyik legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező intézmény a világon. A különféle dokumentumok, levelek és kéziratok mellett fotográfiai gyűjteménye is figyelemre méltó, de számos, úgynevezett fotokróm nyomatot is kezelnek. Az elsősorban szuvenírként értékesített fotokróm nyomatok a századforduló körül kialakuló új vizuális kultúrára is nagyban hatottak, miközben tömegek számára mutatták meg a világ legérdekesebb természeti és épített örökségeit. Az egyedülálló képgyűjtemény a Kongresszusi Könyvtár online adatbázisában szabadon hozzáférhető és kutatható.

Pénzhiányra hivatkozva adták el Tony Ray-Jones ritka fényképeit Angliában

Egy brit önkormányzat, pénzügyi nehézségekre hivatkozva, március elején árverésre bocsátotta műgyűjteményének egy részét, amelyben több fénykép is volt. Az aukciós tételek közül 33 fényképet Tony Ray-Jones (1941–1972), a brit fotográfia egyik legmeghatározóbb alakja készített. Az önkormányzatot számos kritika érte, a bírálók szerint nem volt megfontolt döntés egy ilyen neves művész alkotásait pénzügyi nehézségek kezelésére felhasználni, az önkormányzat pedig azzal érvelt, hogy kényszerhelyzetben voltak, és a képek szakszerű és műtárgyvédelmi szempontokból is biztonságos tárolását egyébként sem tudták biztosítani.

„Teret teremtek a figyelemnek” – beszélgetés Benedetta Ristorival a The Wall Remembers Twice című sorozatáról

A Benedetta Ristori A fal kétszer emlékezik című kiállításának kapcsán készült interjúnkban a fotográfussal a kettős emlékezet fogalmáról, a posztszovjet tér vizuális rétegzettségéről, a hétköznapi, mégis történelmileg terhelt terek jelentéséről, valamint a személyes és kollektív emlékezet fotográfiai megjeleníthetőségéről beszélgettünk. A PaperLab Galériában látható tárlat 2026. május 17-ig ingyenesen látogatható.