A selfie mint önarckép. Ki vagyok a képeken? – Önarcképzés a történelemben és napjainkban

2013-ban az Oxford Dictionaries az év szavának a „szelfit” jelölte meg, amelyet úgy határoznak meg, mint „egy olyan fénykép, amelyet valaki önmagáról készít, jellemzően okostelefonnal vagy webkamerával, és feltölt egy közösségi oldalra”. Ameddig az emberek nem fotózták saját arcképeiket, addig lefestették önmagukat. Az énábrázolás a művészet több ezeréves meglétével majdhogynem egyidős. Míg a festészet technikájánál fogva megengedi a hosszas önvizsgálatot és a hibák kegyes elfedését, úgy a fénykép épphogy az ellentétét teszi: rövid idő alatt hozza létre a tökéletlen valóságot leleplező önarcképet.

Fine art egy bronxi bokszedzőteremben – válogatás a 8. Latin-amerikai Fotófesztivál képeiből

A Bronx Documentary Center idén nyolcadik alkalommal tartja meg a dél-amerikai művészeket bemutató LAFF-t, azaz Latin-amerikai Fotófesztivált. A művészek változatos témáit felvonultató első körben a bronxi kiállító és környékén installált, majd számos más New York-i közösségi térben bemutatott kiállítás kiváló korképet ad Dél-Amerika hosszú ideje fennálló, egyre sürgetőbb problémáiról.

Rogi André képei a Mai Manó Házban – Interjú Kerstin Stremmellel, a kiállítás társkurátorával

Ki volt Rogi André, miért tartják számon a francia fotótörténet egyik különleges alkotójaként, és hogyan kapcsolódik a magyar fotográfia történetéhez? Hogyan talált vissza Budapestre, születésének 125. évfordulóján? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kerstin Stremmellel, a Mai Manó Házban látható, első magyarországi Rogi André-kiállítás társkurátorával.

Mohos Zsófia: Parasztgazdaság

Az én kezemben a fényképezőgép az eszköz az eltűnő paraszti világ megörökítésére. A Görbeország projektemben azokat a főleg idős embereket keresem, akik a hagyományban élnek – lényüket nem csak fotózás hanem a történetük gyűjtésével is szeretném megőrizni. (…) Látszólag elmúlófélben lévő foglalkozás ez, melyről a végeláthatatlan, kemény munka jut eszünkbe. Ám mégis vannak családok és vidékek, ahol a gazdálkodás nem csak örökség, hanem biztonságot adó megélhetés is.

Az AI és a fotótörténet találkozása – Hogyan rontotta el a mesterséges intelligencia a világ első fotográfiáját?

A világ első fennmaradt fényképét próbálta digitálisan restaurálni a ChatGPT, pontosabban a DALL·E képgenerálója. A Redditen nyilvánosságra hozott kísérletből nem technikatörténeti áttörés, inkább látványos kudarc lett. De vajon valóban kudarcról beszélhetünk? Vagy az eredmény inkább látlelet arról, hogyan képzeljük el a múltat 2025-ben?

„A szabadságról szól, amit nekik és magamnak kívánok” – megnyílt Tyler Mitchell első önálló kiállítása Svájcban

Március végén debütált első önálló kiállításával a svájci Photo Elysée-ben a fiatal divatfotográfus, Tyler Mitchell. A Vogue 125 éves tradícióját rúgta fel, amikor 2018-ban, mindössze 23 évesen, első afroamerikai fotográfusként Beyoncéról készített portréja került fel a magazin címlapjára. Hiába a hírnév, Tyler Mitchell Wish This Was Real című tárlata ugyanarról a társadalmilag érzékeny, rendkívüli esztétikai érzékkel megáldott művészről ad tanúságot, aki már a kezdetektől fogva tudta, hogyan nyúljon olyan kényes témákhoz, mint a rasszizmusba ágyazott szépségideál vagy az afroamerikai közösségek láthatósága és kulturális reprezentációja.

Válogatás a PHotoESPAÑA 2025 fesztivál kiállításainak képeiből

A PHotoESPAÑA 2025, a nemzetközi fotográfiai és vizuális művészeti fesztivál idén a Végül is mottóval tér vissza, több mint 100 kiállítással, 360 művésszel, és történetében először kiemelt vendégországgal: Chilével. A rendezvény az emlékezet, identitás, társadalmi igazságosság és kortárs kihívások előtt tiszteleg – Madridtól Barcelonáig, Lisszabontól Budapesten át minden fotóművészetet kedvelő számára.

Arcok, jóslatok és előítéletek: Sheung Yiu a C/O Berlin Talent Award 2025 nyertese

A C/O Berlin Talent Award 2025 ismét aktuális témákat helyez középpontba: Sheung Yiu (Inter)Faces of Predictions című projektje a kulturális és technológiai arcelemzés kérdéseit vizsgálja, míg Megan Williams teoretikus az arcfelismerés és a képi technológiák etikai, társadalmi vetületeire hívja fel a figyelmet. Az idei díjazottak és shortlistes alkotók munkái a dokumentarizmus új stratégiáira adnak friss válaszokat.