„Merj élni, meghalni bárki tud!” – hangzik Frida Kahlo, a világhírű mexikói festőművész üzenete. Ezek a szavak különösen aktuálisak a Mai Manó Házban látható kiállítás kapcsán, amely Frida Kahlo fotógyűjteményét tárja a közönség elé. A többnyire kis méretű fekete-fehér fotók fél évszázados Csipkerózsika-álmukból ébredve 2009-ben indultak világ körüli útra.
Paul Huf (1924–2002), a holland fotográfia ikonja, idén lenne 100 éves. A művész nemcsak jelentős archívumot hagyott hátra: 2001-ben a Fotografiemuseum Amsterdam (FOAM) társalapítója volt. A jeles évforduló alkalmából Huf több mint 100 alkotását mutatják be a FOAM-ban. Huf nevét nemcsak munkái őrzik: 2007 óta a FOAM Paul Huf-díjjal ismeri el a feltörekvő tehetségek munkáját világszerte.
A növények vizuális ábrázolását mutatja be a párizsi Maison Européenne de la Photographie (MEP) kiállítása a fotográfia 19. századi megszületésétől a kortárs gyakorlatokig. A mintegy 40 művet reprezentáló Science/Fiction – A Non-History of Plants című tárlat Anna Atkins cianotípiától Karl Blossfeldt tipológiáin, valamint Ágnes Dénes land art munkáin át Joan Fontcuberta fényképészeti objektivitást megkérdőjelező sorozatáig segít értelmezni és megérteni a természet világát.
Harminc év után tért vissza Albert Watson a Fahey/Klein Galériába a No Idle View című kiállítással, amely a fotográfus karrierjét ünnepli. A tárlat a művész egyedülálló filmes érzékenységét és a dráma, valamint a csend mesteri ábrázolását tárja a közönség elé.
Az 1949-ben született Richard Misrach öt évtizede meghatározó alakja az amerikai tájfotografálásnak. Misrach a világ vezető múzeumaiban állított ki, például a washingtoni National Gallery of Artban, a chicagói Art Institute-ban és a párizsi Centre Pompidou-ban. Több mint 25 monográfia született műveiről, amelyek között olyan kiadványok találhatók, mint a Crimes and Splendors: The Desert Cantos of Richard Misrach (1996) vagy az On the Beach (2007). Misrach munkássága példaértékű abban, hogyan lehet a művészetet az aktuális társadalmi, politikai és környezeti kérdések feltárásának eszközévé tenni.
Az idén tizenötödik alkalommal megrendezett Urban Book Award legjobb művészeti kiadványának választott könyve Maria Pansini Sea, Steel and Sorrow című albuma lett. Ez a könyv egy egyéni, szerkesztői fotóválogatásban mesél az olaszországi Taranto városának történetéről. A hiánypótló kiadvány fényképei nemcsak a város történelmi múltját mutatják be, hanem a közelmúlt történéseit is. Az olasz iparosodás fellendülésének időszakában, az 1960-as években Taranto az acélipar fővárosának számított, ám ennek a természet és a helyi lakosok látták kárát. Az Urban Photo Book Award fődíjas albuma így nemcsak egy városról mesél, hanem annak lakóiról, az ember és a természet viszonyáról, miközben figyelmet fordít a környezetvédelem kérdéseire is.
Január 26-ig látogatható a Stone Bell House-ban, a Prágai Városi Galéria (GHMP) szervezésében megrendezett világhírű amerikai fotográfus, Bruce Weber első európai retrospektív kiállítása. A My Education című monumentális tárlat az ikonikus amerikai fotóművész öt évtizedet átívelő, sokszínű munkásságát mutatja be több, mint 250 fotográfián, videón és rövidfilmen keresztül.
A tizenötödik alkalommal megrendezett Urban Photography Awards verseny idei fődíjas művészeti projektjét Krzysztof Bednarski készítette. A lengyel születésű művész La Vida Lenta című sorozatában a kisvárosi lét nyugalma kerül előtérbe. A képeken a nagyvárosi, gyors élettempó alternatívája jelenik meg egy mexikói kisváros mindennapjain keresztül. Lassan kerékpározó lakosok tűnnek fel, ráérősen sétáló gyalogosok, esetleg néptelen utcák.
