Szeptember 25-én a londoni Victoria and Albert Museumban kihirdették a világ vezető fotográfiai és fenntarthatósági díját, a Prix Pictet idei győztesét. A 100 000 svájci frankkal járó elismerést Alfredo Jaar chilei művész kapta The End című sorozatáért, amely a Great Salt Lake környezeti katasztrófáját állítja a középpontba.
Sander Coers holland fotográfus múltidéző esztétikával mesél POST című sorozatában az emlékezet felépítéséről, formálódásáról és a férfiidentitás konstrukciójáról. A családi fényképalbumokat kiindulópontként használva mesterséges intelligenciával generált képeket alkotott, így egy fiktív, mégis ismerős világot teremtett, amely egyszerre idézi fel a múltat és kérdőjelezi meg a hitelességét. A nagypapája indonéz örökségéből és gyermekkori emlékeiből táplálkozva Coers érzékeny, olykor nyugtalanító narratívákat hoz létre a posztfotográfia lehetőségeivel kísérletezve. Munkáját 2024-ben beválogatták a Foam Talent programba, 2025-ben pedig jelölték a C/O Berlin Talent Award díjra. A Mai Manó Ház PaperLab Galériájában 2025. október 26-ig látható kiállítás apropóján a fotográfia és az AI kapcsolatáról, a férfiasság változó jelentéseiről és az emlékezet rétegeiről beszélgettünk.
Az egyik legismertebb kortárs angol fotográfus alkotásain az ember és a természet kérdései kerülnek előtérbe. Nick Brandt témaválasztása és fényképeinek technikai kivitelezése egy igazán különleges művészi praxist tár fel, amely számos nagy hatású sorozat megszületését tette lehetővé. Első sorozatai, az On This Earth, és az A Shadow Falls Across The Ravaged Land című munkái éppen olyan nagy figyelmet kaptak, mint újabb alkotásai. A The Day May Break című sorozatából legutóbb a brüsszeli Hangar Art Centerben mutattak be válogatást, amiről egy másik cikkünkben részletesebben is írtunk.
Belgiumban első alkalommal látható Nick Brandt nagyhatású sorozata, a The Day May Break. A Hangar Art Center most a sorozat első három fejezetét, valamint a negyedikből egy előzetest mutatja be. A kiállításon látható különleges felvételek mindegyike fényképezőgépen belüli egyesítéssel készült, így alkotva a művész alkotásaira jellemző hatást. Az embereket és állatokat egyazon képi térben ábrázoló fotográfus ezzel arra szeretne figyelmet irányítani, hogy az ökológiai veszélyek korában különösen fontos még jobban odafigyelni az élővilágra, amely sokban tőlünk is függ. A kiállítás 2025. december 21-éig várja látogatóit Brüsszelben.
Október 9-én, helyi idő szerint délelőtt 10 órakor kezdődik a Phillips New York-i fotóaukciója, ahol a fotótörténet ikonikus mestereinek és kortárs alkotóinak képei kerülnek árverésre. A Photographs című árverés különlegessége, hogy nemcsak a legrangosabb klasszikusokat, hanem soha nem látott párhuzamokat is bemutat, új összefüggésekbe helyezve a műveket.
A Photographers of the Year Contest, amelyet a fekete-fehér fotográfiát középpontba állító Exposure One Awards keretében rendeznek meg, idén minden eddiginél sokszínűbbnek bizonyult: az idei versenyre 64 országból érkeztek pályaművek.
A Gerhard nővérek 1904-ben portrét készítettek a híres apacs harcosról, Geronimóról. A portrét a mai napig az egyik legrejtélyesebb fényképként tartják számon, nemrég azonban az amerikai Kongresszusi Könyvtár egyik restaurátora különös részletre figyelt fel: az indián harcos bal szemében visszatükröződik az egyik fotográfus. A St. Louis-i Louisiana Purchase Exposition, vagyis a 20. század egyik első világkiállítása idején készült felvétel már akkor is fontos alkotás volt, de csak napjainkban fedezték fel az eddig rejtve maradt részletet.
Sokáig széles körben elfogadott álláspont volt, hogy a fénykép bizonyíték erejű, hiszen amit ábrázol, nem a fantázia szüleménye, hanem a külvilág valódi, létező jelensége, amelyet a múlt egy pillanatában a fotográfus megörökített. Ez nemcsak általános közvélekedésként, hanem művészettörténeti és művészetfilozófiai kiindulási alapként is fontos sarokpontja volt a fényképekről való gondolkodásnak. Ennek ellenére számtalan példát találni hamisított fényképekre, amelyeket szándékosan úgy manipuláltak, hogy ne a valóságot ábrázolják. A modern korban, a digitális képmódosító eszközök gyors elterjedésével mindez még általánosabbá vált, a mesterséges intelligencia elterjedése pedig még több okot ad a képekkel kapcsolatos gyanakvásnak. Vajon mennyire lehet hinni egy képnek? Csak napjainkban lehet valódi oka a bizalmatlanságnak?
