Két kislány ül egymás mellett, arcuk vidám, de a fotón valami más is látható. Egy harmadik, rejtélyes „arc”, amely nem tartozik senkihez. A felvétel néhány napja futótűzként terjed az interneten, és ismét előtérbe került a pareidolia, az egyik legkülönösebb vizuális jelenség, amely az emberi agy működéséről árul el sokat. Dr. Dean Jackson pszichológus szerint tízből csak egy ember veszi észre a rejtett arcot első ránézésre.
A történelem gyakran a győztesek narratívája. De mi történik akkor, amikor a kollektív emlékezet egy-egy szeletét tudatosan elnémítják? A lengyel fotográfus és szociológus, Paweł Starzec éppen ezt a kérdést vizsgálja Makeshift című sorozatában, amely a 2025-ös Hasselblad Foundation Photobook Grant díjazottja. A zsűri a 82 országból beérkezett 769 pályázat közül választotta ki Ting Bang Tsai tajvani-vietnami származású fotográfus projektje mellett a lengyel Starzec munkáját, ezzel is elismerve a téma kiemelkedő vizuális és társadalmi érzékenységét.
A Mai Manó Ház átfogó kiállítása hazánkban elsőként mutatja be teljes mélységében Rogi André különleges életművét – egy nőét, aki festőként indult, majd a fotográfia eszközeivel lett a 20. századi párizsi művészvilág hiteles krónikása. Nem csupán a francia kultúra részévé vált, hanem az európai modernizmus egyik rejtett kincsét is képviseli: autonóm, érzékeny, korszerű és nemzetközi alkotó.
Csősz művészeti gyakorlatának központi témája az idő, a létezés és a jelen fogalmának problematikája, amelyet fotográfián, videóművészeten és performatív kísérleteken keresztül vizsgál. Kutatói és művészi megközelítése szorosan kapcsolódik a természettudományos és filozófiai diskurzusokhoz; munkáiban a percepció, a folytonosság, a rögzíthetőség és a pillanat illúzióját elemzi. Danger Soft Mud című hosszútávú fotóalapú projektje a part menti táj, az emberi jelenlét nyomai és az időrétegek viszonyát tárja fel.
Több mint száz év filmcsillagainak aláírt portréit árverezték el egy különleges gyűjteményből, amely nemcsak a sztárkultusz történetét meséli el, de a portréfotózás evolúcióját is dokumentálja. Greta Garbótól Brad Pittig, Chaplintől Audrey Hepburnig: ritkán látott képek és személyes üzenetek idézik meg a mozi aranykorait.
Mi történik, amikor egy fénykép nemcsak megőriz, hanem fájdalmat idéz fel? Hogyan segíthet egy képi emlék a gyász feldolgozásában – legyen szó magánéleti veszteségről vagy kollektív traumáról? A fotográfia nemcsak dokumentál, hanem hidat képez múlt és jelen, egyén és közösség, személyes és történelmi fájdalmak között.
A holland származású angol fotográfus, Eadweard Muybridge (1830–1904) az első mozgóképes technika kifejlesztőjeként került be a történelemkönyvekbe. Karrierje azonban jóval messzebbről indult, mert bár a korai fényalapú képrögzítési eljárásokkal már hamar megismerkedett, amelyek segítségével természetes tájakat és városokat fényképezett, nevezetes munkáit azonban csak később készítette el. A Spanyolországban található University Museum of Navarra új kiállításában elsősorban ezekre a későbbi, mozgásszekvenciákat ábrázoló alkotásaira koncentrál. A különleges tárlat augusztus 24-ig várja látogatóit Pamplonában.
A LensCulture idén tizenkettedik alkalommal rendezte meg nemzetközi portréfotó-pályázatát, amely a műfaj személyes, társadalmi és politikai dimenzióit egyaránt ünnepli. A nemzetközi zsűri tagjai Francesca Marani (Vogue Italia), Clare Freestone (National Portrait Gallery) és Noelle Théard (The New York Times Style Magazine) voltak. A nyertes művek több nemzetközi kiállításokon is láthatók lesznek, köztük New Yorkban, a LensCulture tárlatán. A pályázat összdíjazása 10 000 dollár volt.
