A 2022-ben alapított Black and White Photo Awards a fekete-fehér fényképezés egyik vezető nemzetközi versenye. Az idei díjazottak között egy portugál fotográfus megrázó képe vitte el a fődíjat, de a többi kategóriában is lenyűgöző munkák és magyar sikerek is születtek.
A kiállításon az archívumból válogatott anyag konfrontál a Ceaușescu-kori Románia nyers valóságával. Az államszocialista megrendeléssel szemben autonóm szűrőn keresztül dokumentál, és a rendszer elleni csendes ellenállás, politikai kockázatvállalás gesztusává válik a szűk mozgástér ellenére. A fotóriporter pozícióját vizsgálva – a kamera mögül, de kellően közel lépve – rögzítette mindazt, amit a hivatalos propaganda eltakart.
Szeptemberben sem maradunk fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, ezúttal is számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Az egyéni- és csoportos kiállításokon olyan témákkal találkozhatunk mint a koreai fotóművészet, a Fortepan privátképei, a mindennapok dokumentálása vagy a Békéscsabai Fotófesztivál. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
Turós Balázs fotográfiája egyszerre személyes és univerzális, vallomás és kutatás. Képein egyetemes kortárs érzékenység feszül. Nyolc éve formálódó sorozata mindannyiunk életének közös kérdéseiről szól: hogyan fogadjuk el a mulandóságot, létünk törékenységét. Esszenciát keres – azt az egy képet, amely borzongást kelt. Mostanra nemzetközi díjak és egy nagyszabású egyéni kiállítás jelzi – a személyes történetből nemzetközileg elismert kortárs művészet született. A dolgok természete című munkáját a Kranj Fotó Fesztivál zsűrije megosztott első helyezéssel díjazta. Kiállítása a fesztiválon augusztus 27-től szeptember 27-ig látogatható.
A Gallery Huxley-Parlour legújabb kiállításán Ilse Bing, Kati Horna és Dora Maar fotográfusok legjelentősebb munkáit állítja egymás mellé. A Pathfinders (Úttörők) című kiállítás három eltérő pályaívű, különböző megközelítések mentén dolgozó művészt mutat be, akik ugyanakkor egyaránt erősen érzékelték a változó, modern élet sajátosságait. Képeiken a mindennapok felgyorsult ritmusa, a töredezettség és a folytonos átrendeződés élményei kerülnek előtérbe. A fotográfusok a rejtett részletek feltárásán keresztül közelítenek, amellyel új vizuális nyelvet teremtenek a modern kor számára. A kiállítás szeptember 13-áig várja látogatóit Londonban.
1974-ben a londoni National Portrait Gallery büszkén mutatta be egy rejtélyes viktoriánus fotográfus, Francis Hetling lenyűgöző portréit. Francis Hetling neve a fotótörténetben egyedülálló módon maradt fenn, bár a róla szóló történet a legkevésbé sem a dicsőségről szól. Hetling ugyanis sosem létezett. A 19. századi fotográfus figurája egy gondosan megtervezett és kivitelezett művészeti hamisítás részeként született meg, amely a 20. század második felében alaposan felforgatta a korai fotográfiák gyűjtőpiacát.
Coney Island aranykorába repít vissza Stephen Salmieri fekete-fehér fotósorozata, amely 1967 és 1972 között született, most pedig online látható a Joseph Bellows galériában. A húszévesen indított első önálló projekt egyszerre személyes emlék és egy letűnt közösség lírai krónikája, amelynek készítése során a fotográfus felismerte, hogy olyan legendák nyomvonalába illeszkedik, mint Robert Frank vagy Weegee.
Benkő Imre először 1984-ben, turistaként érkezett Észak-Koreába, s lehetőségeihez mérten megörökítette a már akkor is diktatúraként működő ország bizonyos szegmenseit. Persze azokat, amelyeket engedtek neki, hiszen nem utazhatott szabadon, és még fényképezés közben is figyelték képi témáit, vizuális megoldásait. 1989-ben ismét ellátogatott Phenjanba: a Képes 7 magazin fotóriportereként megörökítette a legnagyobb Világifjúsági Találkozó eseményeit.
