Plohn József felvételei az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hódmezővásárhelyi veterán honvédeiről

1992-ben Plohn József: Negyvennyolcas honvédportrék címmel önálló albumban mutattak be 154 db portrét.[8] Dömötör János a könyvben megjelent tanulmányában röviden ismertette a felvételek megszületésének – mint látni fogjuk, nem teljesen pontos – történetét. E szerint Plohn József „ezeket a fotókat nem saját indíttatásból készítette el 1902-ben, hanem egy Kolozsvárról kezdeményezett országos akció résztvevőjeként. […] [A] Kolozsvári Országos Történelmi Ereklye-Múzeum Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján, a Mátyás király lovas szobrának leleplezési ünnepélyéhez kapcsolódóan, a még élő 1848-49-es katonák képeiből egy nagy kiállítást kívánt rendezni. […] Plohn József vállalkozott a felvételek elkészítésére. Erről a vállalásról a [Vásárhelyi] Híradó szeptember 14-i száma adott hírt. […] »A múzeum lapunk útján az itteni kerületbeni öreg honvédeket arra kéri, hogy haladéktalanul jelentkezzenek a maguk levétele végett. Akinek egyenruhája van, azt vegye fel, akinek nincs, az sötét polgári ruhában jelentkezzék« Szeptember 28-án pedig arról értesülhettek a vásárhelyiek, hogy »a 48-as honvédeink fényképei már nagyban készülnek, felhívatnak tehát 48-as honvédeink, hogy akik még nem fényképeztették le magukat, legkésőbb október 5-ig jelentkezzenek Plohn József fényképész műtermében.«”[9] Dömötör János 89 honvéd nevét közli[10] azzal a megjegyzéssel, hogy az üvegnegatívnak „a szélén, fekete tussal a megörökített neve is olvasható.”[11] A nevek mögött lévő azonosító számok közül az „ezres sorszámok a negatív nyilvántartás,[12] a háromezres sorszámok pedig az album nagyításának jelzései a Tornyai János múzeum nyilvántartásában.[13] Sajnos 66 portré esetében a név nem volt megállapítható, ők ismeretlenként szerepelnek.”[14]

Az ismeretlen honvédek száma szerencsére hamarosan csökkent, mert a könyv megjelenése után rövid idő elteltével jelentkezett két honvéd családja, hogy ők felismerték ősüket az ismeretlenek között. Előbb Farkas Miklósné Lőkös Magdolna és sógornője, Lőkös Sándorné jelezte Dömötör Jánosnak, hogy a könyv 158. oldalán szereplő honvéd az ő rokonukat, Ferenczi Pétert ábrázolja. Elmondták, hogy „a család kezdettől fogva tudta, hogy az a fotó Ferenczi Pétert ábrázolja, mert van a birtokunkban egy fénykép, melyet Lőkös Sándor készített [az adatközlők édesapja, illetve apósa] 1936/37-ben az eredeti, már akkor is sérült üveglemezről. Azért tehette meg, mert a legendás Plohn Józsefnél dolgozott.” Ferenczi Péter 1829. február 13-án született Békéssámsonon, február 15-én a helyi római katolikus plébánián keresztelték meg. A szabadságharc után csizmadiaként dolgozott. Feleségével, az 1848. szeptember 10-én született Kruzslicz Mártával, 1867 októberében kötöttek házasságot. Több gyermekük volt, a legutolsó, Lajos [az adatközlő nagyapja] 1888-ban született. Ferenczi Péter 1902-ben hunyt el, a katolikus temetőben nyugszik. [15]

Kovács Benjaminné P. Tóth Lídia pedig nagyapjára, Pinkó Tóth Mihályra ismert rá a 119. oldalon látható honvédban. Elmondása szerint „Pinkó Tóth Mihály született 1830-ban, meghalt 1923-ban. 1848-ban önkéntes Kossuth katona volt. Gorzsán gazdálkodott. Felesége Meszlényi Sára. 4 gyermek édesapja: P. Tóth Mihály, P. Tóth Sándor, P. Tóth Zsófia, P. Tóth Julianna. A vásárhelyi Tóth Malom egyik alapítója. Előbb református, majd nazarénus vallású lett. Sírja a nazarénus temetőben található. Háza a Klauzál u. 24. szám alatt volt.”[16]

A 106. oldalon lévő ismeretlenről megállapították, hogy Szamecz András nemzetőr századost, a Hódmezővásárhelyi Honvédegylet elnökét ábrázolja. A három később beazonosított portrénak köszönhetően, a 2000-es évek elején már „csak” 63 honvédportré várt azonosításra.

Dömötör János a portrékon szereplő honvédek életrajzi adatainak feltárásával nem foglakozott. Ezzel kapcsolatban először dr. Elek András végzett kutatásokat,[17] ugyanis családfájának összeállítása közben felfedezte, hogy az albumban lévő Elek Imre honvéd a rokona. Miután az ősére vonatkozó feljegyzéseket összegyűjtötte, a többi honvéd életrajzi adatait is igyekezett feltárni. A 89 honvéd közül hét honvédról – Huszár Pál, Kristó János, Marinkovics József, Molnár Bálint, Muntyán János, Papp Ferenc, Szám Lőrinc – nem talált adatot.

Borus Gábor hódmezővásárhelyi és szentesi levéltári dokumentumok, születési és halotti anyakönyvek, a helyi sajtóban megjelent gyászközlemények felhasználásával összeállította a Hódmezővásárhely város által kiállított honvédek majdnem 900 nevet tartalmazó életrajzi lexikonát.[18] Megállapította, hogy a Plohn-honvédportrékban szereplő Ágoston János, Bartha István, Félix József, Fülöp József, Kapeller Antal, Katona István, Marinkovics József, Péchy Albert, Szamecz András, Szathmári József vagy nem Hódmezővásárhelyen toborzott honvéd, vagy nemzetőr volt, és ezért a saját listáján nem szerepeltette őket. A listájára Gilicze Ferenc és Szám Lőrinc nevét azzal a megjegyzéssel vette fel, hogy a Plohn-albumban szerepelnek.

Hemző Borus rövid életrajzát, saját, kézzel írt naplójának felhasználásával, Nagy Vera, a múzeum néprajzkutatója állította össze. E napló különlegességét az adja, hogy ebből az időből viszonylag kevés olyan feljegyzés maradt ránk, amit napszámos írt. Hemző Borus 1829. december 9-én született Hódmezővásárhelyen, református családban, Hemző János juhász és Csorba Katalin fiaként. 1848 előtt juhász. 1849 januárjától augusztus 13-ig közvitézként szolgát a 62. honvédzászlóaljban, a Thurszky ezredben. A szabadságharc bukása után sokáig bujdosott. 1853. január 10-én házasságot kötött Tolnai Zsuzsannával. 1854. szeptember 13-án megszületett első gyermeke, Zsuzsanna. A feljegyzéseiből tudjuk, hogy még 4 lánya, Júlia, Katalin, Lídia, Erzsébet, és 2 fia, János és Borus született. Gyermekei közül 1876-ban Erzsébet és Borus cselédként dolgozott. Hemző az 1870-es években tanyásbéres volt. 1902-ben magánzóként dolgozott, nős volt és 3 férjezett lány apja. Tagja volt a Hódmezővásárhelyi Honvédegyletnek. 1903. december 18-án hunyt el Gellért u. 18. szám alatti otthonában, a Dilinka temetőben nyugszik. [19]

Demeter László, baróti helytörténész, a Kolozsvári Állami Levéltár Colectia de relicve 1848-1849 nevű fondjában találta meg 56 vásárhelyi honvéd személyi adatlapját, majd az ezeken szereplő adatok felhasználásával összeállította rövid biográfiájukat.[20] Az életrajzok tartalmazzák a honvéd születési idejét, helyét, vallását, az 1848 előtti foglalkozását, azt, hogy milyen rangban mely alakulatnál és mennyi ideig szolgált, melyik csatákban vett részt. Az 1902-re vonatkozó adatokból kiderült a honvéd foglalkozása, családi állapota, gyermekeinek száma, lakhelye és az, hogy tagja-e a Hódmezővásárhelyi Honvédegyletnek. Megfigyelése szerint az 56 honvéd adatlapja egységes nyomtatványra van feljegyezve, illetve minden egyes adatlaphoz fénykép is tartozik. A fényképek is egységesen, láthatóan erre az alkalomra készültek. Kutatásaink során megállapítottuk, hogy a Demeter László által kigyűjtött 56 honvéd közül 45 honvéd fényképe a Plohn-honvédportrékban is megtalálható.[21] Demeter László listáján szerepel Kádár Sándor honvéd őrmester – akinek fényképe a Juhász Mihály hódmezővásárhelyi polgármester tiszteletére 1902-ben készített fotóalbumból ismert.[22] Életrajzát Demeter adatainak, valamint a református egyház által őrzött anyakönyvek és a múzeumban lévő olasz nyelvű katonai okiratai segítségével állítottuk össze.

Kádár Sándor 1829. február 29-én született Hódmezővásárhelyen református családban. Édesapja Kádár Sámuel, édesanyja Barta Éva. 1848 előtt diák volt, 1848 májusától 1849. augusztus 13-ig a Hunyadi honvéd huszárezredben szolgált őrmesterként. Részt vett a schwehati, a pandorfi, a holicsi, a kápolnai, a mezőkövesdi, a hatvani, a gyöngyösi, a váci, az isaszegi, a nagymegyeri és a nagysallói csatákban. A 2. fokozatú ezüstérem birtokosa. A szabadságharc bukása után sokáig bujdosott, 1851-ben elfogták és besorozták az osztrák hadseregbe, ahonnan 1859-ben megszökött. 1859 júniusától szeptemberéig a piemonti magyar légió, majd 1859 szeptemberétől 1860 augusztusáig a piacenzai huszárezred őrmestere. Az 1860. augusztus 13-án kelt leszerelő parancs tartalmazza a személyleírását is, mely szerint Kádár 167 cm magas, haja és szemöldöke szőke, szeme világoskék. Homloka magas, orra és szája szabályos, arcszíne természetes. Különös ismertetőjegye nincs. 1860. október 29-től az olaszországi magyar légió hadnagya, 1866. július 21-től főhadnagya, 1865 májusában kitüntették az 1860-61-es olasz függetlenségi és szabadságharcban való részvételéért. 1867. január 8-ig az olaszországi magyar légió tagja. A légió feloszlatása után hazatért Hódmezővásárhelyre, ahol kezdetben magánzóként dolgozott. 1868. december 2-án kötött házasságot a 19 éves Karsai Erzsébettel, 4 fiúk és 2 leányuk született. Az 1870-es években városi ellenőr, majd 1884-től kórházi gondnok. Tagja volt a Hódmezővásárhelyi Honvédegyletnek. 1910. április 25-én hunyt el Simonyi utcai otthonában. [23]

A honvédek életrajzának összeállítása után a kutatók észrevették, hogy többen – Borsodi János (†1898), Diószegi Sándor (†1897), Józsa Ferenc (†1899), Szamecz András (†1899), Tokodi János (†1898), és Trungel János (†1901) – már 1902 előtt elhunytak. Kezdetben azt gondolták, hogy a Vásárhelyi Híradóban megjelent felhívás erre magyarázatot ad: „a múzeum felhívása értelmében »beküldhetők családok által [az] elhunyt jelesek képei is«”.[24]

A legújabb ismereteink szerint ez az álláspont nem állja meg a helyét. A Kolozsvári Országos Történelmi Ereklye-Múzeum ugyanis már 1894. március 15-én, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 45. évfordulóján az alábbi felhívást tette közzé az 1848-49. Történelmi Lapokban, mely a múzeum és a honvédegyletek hivatalos lapjaként működött: „Képek a szabadságharczból a milleniumra. A kolozsvári orsz. ereklye-muzeum felkéri a honvédegyleteket, a hazai fényképészeket, rajzolókat, s az ügy iránt érdeklődő hazafiakat, honleányokat, hogy a millenium idejéig a szabadságharczbeli honvédek arczképeit, a honvédemlékek képeit vagy miniatura mintáit, valamint honvéd siremlékek, csatahelyek képeit a kolozsvári orsz. ereklye-muzeumba beküldeni sziveskedjenek. A muzeum minden tárgyat köszönettel fogad és nyilvánosan fog nyugtázni. E tárgyakból a millenium idejére egy szép kiállítás rendezése terveztetik.”[25] A múzeum felhívását 1894-95 folyamán még többször megismételte a folyóiratban. Annak ellenére, hogy a vásárhelyi újságokban erre vonatkozó információt nem találtunk, a Hódmezővásárhelyi Honvédegylet levéltári anyaga pedig csak az 1905-1911 közötti évekről tartalmaz iratokat, mégis azt gondoljuk, hogy a helyi honvédegylet, értesülvén a kolozsváriak kezdeményezéséről, megbízta Plohn Józsefet, hogy örökítse meg a vásárhelyi 48-as veterán honvédeket. A portrék láthatólag egységes koncepció alapján készültek, ez arra enged következtetni, hogy a felvételek egy időben készülhettek. A képeken mindegyik honvéd polgári ruhában ül egy fonott karosszékben, mellükön az 1848-49-es Honvéd Emlékérmet viselve. Péchy Albert százados az egyetlen, akin nem az emlékérem van, hanem két azonosítatlan kitüntetés. A fényképezés idejét pontosan nem tudtuk meghatározni, az viszont ismert, hogy Kapeller Antal százados, árvaszéki elnök 1895 októberében nyugdíjazását kérte a várostól, majd november elején Budapestre költözött a fiaihoz.[26]

Ezek alapján azt gondoljuk, hogy a portrék 1894 márciusa és 1895 októbere között készülhettek, és ebben az esetben érthető, hogy a fent említett hat, 1902 előtt elhunyt honvéd portréja miért szerepelt a gyűjteményben. Plohn József, jelenlegi tudásunk szerint, ekkor 84 db felvétel készített, 14 db üvegnegatív szélére folyó írással felírta a képen szereplő honvéd nevét. Az egyik üvegnegatívon két név is olvasható, az egyik felirat szerint Gilicze Ferenc, a másik szerint Kérdő Ferenc van a felvételen. Mivel Borus Gábor kutatásai során csak Kérdő Ferencről talált adatokat a levéltári forrásokban, [27] míg Gilicze Ferencről nem, és csak azt a tényt tudta rögzíteni, hogy a Plohn-albumban[28] benne van a fényképe, illetve az 1929-ben vásárolt fényképek között Gilicze Ferencként azonosítják a felvételt, ezért véleményem szerint kétséges, hogy ki van a képen.  További 11 honvédet az 1929-ben vásárolt fényképek alapján és rokoni segítséggel azonosítottunk be, így jelenleg 59 ismeretlen honvédportré van ebből a sorozatból.

Az 1902 szeptemberében készült 72 db felvétel sokkal nagyobb változatosságot mutat, mint az 1894/95 körül készültek.  1896 során a vásárhelyi Honvédegylet tagjai „elhatározták, hogy az ezredéves ünnep alkalmára egyenruházattal látják el magukat s felelevenítvén a régi napok soha el nem homályosuló dicsőségét, testületileg, honvéd katonai egyenruhában vesznek részt az ünnepségeken. Értesüléseink szerint eddigelé a saját költségükön egyenruhát készítettek: Szamecz András, Teodosz Tamás, Nagy Mihály, Száraz Nagy József, Németh János, Kalla István és Kapás Mihály. A többi öreg honvédek egyenruházati költségének fedezésére gyűjtés folyik s eddig mintegy 70 frt adomány érkezett be az elnökséghez.”[29] A veteránok az év április 6-án, húsvét második napján, Császtvai István vendéglőjében bált rendeztek, melynek bevételét, közel 100 forintot,[30] további egyenruhák készítésére fordították.[31] Miután elkezdték az egyenruhákat elkészíttetni, kérték a városi tanácsot, hogy „a rendőrség régi kardjaiból engedjen át a város 15 darabot a honvédegylet részére. Az öreg hadfiak ezen kardokat az ezredéves ünnepélyen használnák s csörtetve oldalukon, visszaemlékeznének a daliás időkre, a trikolor győzelmének véres és dicsőséges napjaira. A tanács készséggel tett eleget honvédeink semmi áldozatot nem igénylő kérésének.”[32] Az elkészült egyenruhákat a tagok ezután a különböző ünnepi alkalmakkor rendszeresen viselték. Ezért aztán, az ereklyemúzeum kifejezett kérésének megfelelően[33] azok, akiknek – Becsei János, Csada Károly, Csótó Nagy József, Dezső János, Fulai István, Németh János, Román Mór, Schweiger Mór, Száraz Nagy József és Teodos Tamás – volt egyenruhája abban, míg többi honvéd polgári ruhában fényképeztette le magát.

A fényképész műterem berendezése is sokkal változatosabb volt 1902-ben, hiszen a honvédek három különböző szék közül tudtak választani, hogy melyiken ülve fotóztassák le magukat, de volt, aki egy asztalra támaszkodva ült, míg mások az asztal és egy szék között álltak. Hetvenkét honvéd közül ötvenkettőn az 1848-49-es Honvéd Emlékérem látszik, néhányan e mellett egy azonosítatlan magyar kitüntetést is viseltek, míg húsz semmiféle kitüntetést nem viselt. A szabadságharc bukása után, 1850 kora tavaszán, 155 vásárhelyi honvédet megtorlás gyanánt besoroztak a császári hadseregbe.[34] E katonák közül többen legalább három évet leszolgáltak a császári seregben, ezért 1898-ben Ferenc József császárrá koronázásának 50. évfordulóján megkapták a Jubileumi Emlékérem a Fegyveres Erők Számára nevű kitüntetést. A honvédek közül tizenhármon ezért látható ez a kitüntetés is. Muntyán Pál, aki a felvétel elkészítésekor iskolaszolgaként dolgozott, a két kitüntetés mellett a Jubileumi Emlékérem Polgári Állami Alkalmazottak Számára kitüntetést is viseli.

Jelenleg 72 olyan portrét ismerünk amelyet Plohn 1902-ben készített. Ezek közül 10 honvéd fotóját csak az 1929-ben megvásárolt fényképekből ismerjük, míg 62 db üvegnegatív szélére nyomtatott betűvel ráírta az illető nevét és a felvétel sorszámát (13.128, és 13.511-13.588). A számozás alapján azonban feltételezzük, hogy az üvegnegatívok közül 7 darab hiányzik, így kijelenthetjük, hogy legkevesebb 79 db felvétel készült 1902 őszén.

Miután megállapítottuk, hogy Plohn József két alkalommal is lefényképezte a veterán honvédokat, figyelmesebben átnéztük a portrékat, hátha vannak olyan személyek, akikről mindkét alkalommal készült felvétel. Észrevettük, hogy öt honvédról két-két portré is van. Szamecz Andrásról 1894/95 körül, míg Csada Károlyról 1902-ben készült két-két beállítással fotó. Kiss Istvánról, Muntyán Pálról és Huszár Pálról 1894/95-ben és 1902-ben is készült egy-egy fénykép.

Szerencsére a leszármazottak közül az utóbbi időben többen is beazonosították az ismeretlen honvédek között lévő ősüket. Rodé Katalin 2015. október 3-án e-mailben értesítette a múzeumot, hogy a Plohn-honvédportrék 120. oldalán lévő idős férfiben felismerte ükapját, Herczeg Ferencet. Herczeg Ferenc 1830-ban született Hódmezővásárhelyen, fiatalon részt vett a szabadságharcban, utána csizmadiaként dolgozott. 1854-ben feleségül vette Orovecz Klárát, több gyermekük is született. Idős korában, miután lánya férjhez ment, átköltözött Magyarbánhegyesre a malomtulajdonos József nevű fiához. 1924. december 10-én ott hunyt el.[35]