1857-ben egy magyar származású fotós, G. Szabó Sámuel képeiből állt össze egy fotóalbum, a Rogues, A Study of Characters (Zsiványok karaktertanulmányai), mely az egyik olyan első rabosító fényképgyűjtemény volt, amelyet a nagyközönség számára is elérhetővé tettek. Tolvajok, gyilkosok, betörők, hamisítók, rablók, útonállók, szinte minden bűncselekmény képviselőjének portréja helyet kapott a gazemberek galériájában, melyeket G. Szabó Sámuel fényképezett. A „rogues’ gallery” kifejezést Allan Pinkerton, a Pinkerton Nyomozó Ügynökség tulajdonosa alkotta meg 1855-ben, de ő csak a rendvédelmi szervek körében terjesztette a rabosító fényképekből álló gyűjteményét. A „rogues’ gallery” fogalma akkor került a köznyelvbe, miután a kifejezést Thomas Byrnes New York-i rendőrfőkapitány 1886-ban megjelent Professional Criminals of America című könyvének bevezetőjében is használták.
Szabó Sámuelről, módszereiről vagy szándékairól keveset tudunk. Úgy tűnik, hogy az 1850-es évek elején vagy közepén hagyta el hazánkat, de döntésének oka rejtély maradt. 1854 és 1861 között Amerikában élt, New Orleansba, Cincinnatibe, Chicagóba, Saint Louisba, Philadelphiába és New Yorkba is ellátogatott, majd rövid időre Baltimore-ban telepedett le, ahol a városi könyvtár adatbázisában dagerrotípistaként említik nevét.
A fotográfus életéről Szabó István: Egy néhai debreceni diák kalandos sorsa című írásában is találhatunk bővebb információt, innen többek között megtudhatjuk, hogy G. Szabó Sámuel Baltimore-ban egy gyógyszerész asszisztense volt, és ezt követően a fényképezést valamikor 1857-ben P. L. Perkins műtermében tanulhatta ki, és nagy valószínűséggel a baltimore-i rendőrségnek is dolgozott bűnügyi fényképészként.
Az, hogy a Rogues, A Study of Characters című album pontosan hol és milyen célból készült, nem teljesen egyértelmű. Felmerült, hogy a portrékat Szabó akkor készíthette, míg a rendőrségnél dolgozott, de az is elképzelhető, hogy egy, a rendőrséggel közös munka eredménye az albumban szereplő 218 felvétel.
Bár ez a téma akkoriban igazi kuriózumnak számított, a tizenkilencedik század végére a bűnözők fényképezése – elsősorban Alphonse Bertillon (1853–1914) párizsi rendőrtiszt munkájának köszönhetően – épp olyan megszokottá vált, mint az antropológiai fényképészet.
A The Metropolitan Museum of Art gyűjteményében található képek üvegnegatívról készült sópapírmásolatok, 8.8x6.6 cm vagy 11.5x8.8 cm méretűek. A portrékat - melyekre Szabó a képen látható személyek nevét és a bűncselekmény típusát is feljegyezte – már New Yorkban, Washingtonban és San Franciscóban is kiállították.
