„A fényképezésnek nem a láthatót kell reprodukálnia, hanem a láthatatlant láthatóvá tennie.” – Virtuális kiállítás Franco Fontana munkáiból

Az 1933-ban Modenában született Franco Fontana leginkább színes, absztrakt tájképeiről ismert, melyek többségét Dél-Olaszországban, Puglia és Basilicata környékén készítette.

Fontana képein a természet elemeinek sokaságát egyszerűen zöld és sárga fűre, kék égre, zöld fákra és fehér felhőkre szűkíti le. Első egyéni kiállítását 1968-ban rendezték meg a modenai Galleria della Sala di Cultura-ban, külföldön először 1972-ben mutatták be képeit Bécsben. Munkái számos díjat nyertek, többek között, amikor a tokiói Metropolitan Múzeum azon 23 fotográfus közé sorolta, akik „új korszakot teremtettek”. Emellett több mint száz könyvet publikált hét nyelven és rangos nemzetközi workshopok előadója is volt.

Az olasz fotográfus szerint a fotónak is, mint minden más művészetnek a megismerés az alapja: megismerni önmagunkat és a körülöttünk lévő világot, valamint megkülönböztetni a fontosat a kevésbé lényegestől. 

Képeit az ECM Jazz kiadó gondozásában megjelent zenei albumok borítójaként is láthatjuk, és művészeti értéküket jól jelzi, hogy a legnevesebb múzeumok gyűjteményei (The Museum of Modern Art, New York; Ludwig Museum, Köln; Victoria & Albert Museum, London; Stedelijk Museum, Amszterdam) is őrzik. Fontana egy 35mm-es Canon fényképezőgéppel dolgozik, melyhez három objektívet használ, és a Sunday Timesnak adott interjúban André Kertészt nevezte meg kedvenc fotográfusaként. 

Fontana az 1960-as évek elejétől dolgozik színes nyersanyagra, ekkoriban radikálisan eltolódott a fekete-fehér művészi fotográfia megszabott normáitól. Giuliana Scimé műkritikus szerint Fontana megsemmisítette az olasz fotográfia hagyományon belüli összes struktúráját, gyakorlatát és technikai megoldását.

„A tiszta fotográfia mellett érvelők és a médium alkalmazásának szabadságát támogatók közötti régi vita paradox módon elsimul Fontana munkásságában: ez a valóság ábrázolása a fotókémiai és mechanikai eljárás során alkalmazott technikai kidolgozás vagy manipuláció nélkül. Csak a látásmódját és választási képességét használja, amely lehetővé teszi számára bizonyos elemek kiválasztását a konkrét világ hatalmas panorámájából.” – írta róla Scimé a Contemporary Photographers (Kortárs fotográfusok) 1982-ben megjelent kötetében, míg Fontana így nyilatkozott alkotói hitvallásáról:

Az Atlas Gallery honlapján látható virtuális kiállításon Fontana 1968 és 2017 között készült képeit mutatják be, ahol az ikonikus mesterművek és a különleges Polaroid felvételei is megtekinthetők.