"Fotográfusként arra késztetem az embereket, hogy azt nézzék, amit én szeretnék, hogy nézzenek."

Ruth Orkin száz évvel ezelőtt, 1921. szeptember 3-án született Bostonban és némafilmekben szereplő édesanyjának köszönhetően Hollywoodban, az 1920-as és 1930-as évek aranykorában nőtt fel. Első fényképezőgépét – egy 39 centes Univexet – 10 évesen kapta, amellyel iskolai barátait és tanárait kezdte el fényképezni. 17 évesen kerékpárútra indult Los Angelesből New Yorkba, hogy megnézze az 1939-es világkiállítást és közben végig fényképezett.

A fotóriporteri iskolát Los Angelesben végezte el, később belépett a Photo League-be és a Look magazinban megjelent első képanyaga (Jimmy mesél) után profi fotóriporterként dolgozott tovább. 1943-ban New Yorkba költözött és eleinte egy éjszakai klub fotográfusaként dolgozott, majd később neves magazinok – mint például a Life, a Look vagy a Ladies' Home Journal – alkalmazták. Orkin egyik első munkája gyermekportrék készítése volt, amely egész életén át kedvenc témái közé tartozott, de emellett olyan hírességeket is fényképezett, mint Albert Einstein, Woody Allen és Lauren Bacall, és ő készítette az egyik leghíresebb portrét Robert Capáról.

Orkin legismertebb felvétele az American Girl in Italy című kép akkor készült, mikor 1951 augusztusában a Life-nak készült izraeli tudósítása után – ahova az izraeli filharmonikusokat kísérte el – Firenzébe utazott és ott találkozott a festőművész Jinx Allennel (mai nevén Ninalee Craig), akit aznap délelőtt 10 órától másnap délig fényképezett. Az ikonikus fotó a Don't Be Afraid to Travel Alone (Ne félj egyedül utazni!) című sorozat részeként vált világhírűvé.

1952-ben Orkin férjhez ment Morris Engel fotográfus és filmeshez. Orkin két nagy – a férjével közösen készített – független játékfilm, a Little Fugitive (1953), melyért Oscar-díjra jelölték, és a Lovers and Lollipops (1955) sikere után visszatért a fényképezéshez, és a Central Parkra néző lakásuk ablakán keresztül készített színes felvételeit A World Through My Window (A világ az én ablakomból) (1978) és a More Pictures from My Window (További képek az ablakomból) (1983) című könyvekben gyűjtötte össze.

Orkin képei már az 1950-es évektől szerepeltek kiállításokon – köztük a Family of Man tárlaton – de első önálló bemutatkozására egészen 1974-ig kellett várni, ekkor a New York-i Nikon House termeiben rendeztek képeiből kiállítást. Orkin az 1970-es évek végén fényképezést tanított a Vizuális Művészetek iskolájában és 1980-tól már az International Center of Photography oktatási csapatát erősítette. Miután a nyolcvanas évek elején rákot diagnosztizáltak nála, abbahagyta a tanítást. Orkin 1985. január 16-án New York-i otthonában halt meg.

A fotográfus születésének 100. évfordulója alkalmából vándorkiállításon mutatják be képeit (jelenleg Berlinben látható a tárlat), és a Hatje Cantz gondozásában egy 240 oldalas monográfia is megjelent. Az itt látható képeket a kiadó engedélyével mutathatjuk be.