Egészen a 19. század végéig folytak heves viták arról, hogy a fotográfiák művészi alkotásoknak minősülnek-e. Az 1860-as évek elejétől a francia alsóbb fokú bíróságokon ellentmondásos döntések születtek, és ez a kérdés először 1862 novemberében került a Legfelsőbb Bíróság elé Párizsban.
Sabine Weiss a francia fotográfia egyik kiemelkedő alakja, akinek munkássága jelentős hatással volt a 20. századi képi ábrázolásra. Életművének középpontjában az emberek, az utcai élet és az érzelmek állnak, és munkái az élettel teli, természetes pillanatok megörökítésére koncentrálnak.
Az évek során egyértelművé vált, hogy Alfred Stieglitz sokkal több volt, mint a kamera nagy mestere; a reneszánsz ember sokrétű képességeivel rendelkezett: zseniális fotográfus, kiadó, író, galériatulajdonos és kiállításszervező, karizmatikus vezető a fotográfia és a művészet világában. Oly mértékben hatással volt a fotográfia alakulására, hogy munkásságának köszönhetően szakítva a festészetutánzással a fotográfia a huszadik század egyik fő művészeti ága közé emelkedett.
Az amerikai feltaláló és üzletember, George Eastman 1888-ban olyan eszközt adott az emberiség kezébe, amellyel örökre megváltoztatta viszonyunkat a képekhez és a képek készítéséhez; a társadalmi hatások jelentőségéről nem is beszélve. Évfordulós írásunk aktualitását a ma 135 éve a rochesteri Eastman Dry Plate and Film Company által szabadalmaztatott első Kodak fényképezőgép adja.
100 éve született Marc Riboud, aki annak a fotográfus generációnak tagja, amely a második világháború utáni időszak idején a humanizmus középpontba helyezését tekintette munkája lényegének.
A számos nyelvtudása mellett Morath termékeny napló- és levélíró is volt; a szavak és képek iránti kettős tehetsége különlegessé tette őt kollégái között. Morath sokat és gyakran szórakoztatóan írt fotográfiai témáiról. Bár életében ritkán publikálta ezeket a szövegeket, a posztumusz kiadványok munkásságának főleg erre az aspektusára összpontosítottak.
Avedon 100 címmel nyílt kiállítás a New York-i Gagosianban a fotográfus születésének századik évfordulóján. A több ezer képet felölelő életműből ezúttal 150 felkért személy válogatott köztük művészek, zenészek, írók, kurátorok, valamint a divatvilág kiemelkedő alakjai.
1873. május 13-án született Léon Gimpel, francia fotográfus, aki a fotótörténet nagykönyvébe azzal írta be magát, hogy ő volt a világon a legelső fotóriporter, akinek egy francia képesújság (L’Illustration) színes nyomtatásban jelentette meg fényképeit.
Ezek a képek a valaha készült első röntgensugár-sorozatok egyikéből származnak, amelyeket Josef Maria Eder (1855–1944), egy grafikai eljárásokkal foglalkozó osztrák intézet igazgatója és Eduard Valenta (1857–1937), fotokémikus készített. A portfólió Versuche über Photographie mittelst der Röntgen’schen Strahlen (Kísérletek a fényképezésben röntgensugarak segítségével) címmel jelent meg és összesen tizenöt képet tartalmaz.
A háborút követően, az átélt szörnyűségek ellenére, Vaccaro Németországban maradt, hogy megörökítse az ország újjáépítését, a Stars and Stripes című amerikai hadiújság számára. 1950-ben tért vissza az Egyesült Államokba, ahol ismert reklámfotográfus lett, olyan magazinoknak dolgozott, mint a Look és a Life.
Stettner első önálló kiállítását 1949-ben szintén Párizsban rendezték meg. Az 50-es évektől a legnagyobb magazinok (Life, Vu) felkérésére fényképezett, a két kontinens között ingázva fekete-fehér képein a városi élet mindennapjait, és az utca emberét mutatta be. 1990-ben költözött végleg Franciaországba, ahol egészen haláláig dolgozott.
A Margaret Watkinsról szóló cikkek, tanulmányok, bejegyzések, sőt, a Mai Manó Házban rendezett kiállítás falszövege mind kiemelik, hogy a fotográfus a 20. század elején mennyire forradalmi módon írta felül a társadalmi nemi sztereotípiákat és élt olyan életet, amely nemcsak a saját korában, hanem még manapság is egyedinek tűnhet.
A fényképezéssel csak a hetvenes évek elején kezdett el komolyabban foglalkozni, ekkor Andy Warhol Interview című magazinjának állandó munkatársa lett. Első kiállítását a New York-i Light Galleryben rendezték meg 1973. január 6-án.
Orkin képei már az 1950-es évektől szerepeltek kiállításokon – köztük a Family of Man tárlaton – de első önálló bemutatkozására egészen 1974-ig kellett várni, ekkor a New York-i Nikon House termeiben rendeztek képeiből kiállítást. Orkin az 1970-es évek végén fényképezést tanított a Vizuális Művészetek iskolájában és 1980-tól már az International Center of Photography oktatási csapatát erősítette.
Haas az ötvenes évek elejétől kezdődően egyre többet foglalkozott az akkor még igen költségesnek számító színes fényképezéssel, képeit Kodachrome 25 és 64 filmre, kisfilmes gépekkel készítette. Sajátos technikát fejlesztett ki, mellyel a bemozdulásos életlenséget különös stílusirányzatként alkalmazta fényképein. Ezekkel az újításokkal Haas az 1950-es évek egyik legismertebb, színes filmre fényképező fotográfusa lett.