A fotográfia médiuma virágzik – állítja a Foam. Válogatás a Foam Talent 2021 idei nyerteseinek munkáiból

Lisandro Suriel - Ghost Island
Saint Martin

Lisandro Suriel a mágikus realizmussal foglalkozó fotográfus, a Karib-szigetek művésze. Sorozatában a rabszolgaság leszármazottait mutatja be, főszereplőivel a helyi szellemvilág kísérteteit, mondáit választja le az egydimenziós gyarmati történelemről, mintha a helyi képzelet dokumentumfilmjét készítené el. A fekete tudatalattit a kollektív emlékezet újrakonfigurálásának és a történelem visszaállításának eszközeként állítja be.

Bowei Yang - If Spring Could Feel Ache
Kína

A Kínában született, konzervatív keresztény családban nevelkedett Bowei Yang fényképei a szorongás és az elidegenedés érzését keltik, a művész saját énjét kutatva. A portréiban szereplő fiúk elvesznek gondolataik ködében, miközben elszigetelődnek a heteronormatív Kína országában. A portrékat felváltják a tartályokban rekedt pillangók képei, vagy a tűvel a padlóra szúrt rózsaszirmok, melyek a serdülőkor törékeny állapotának és a természet erőszakos elfojtásának allegóriáivá válnak. De ahogyan a folyó áramlását sem tudja egy szikla visszatartani, az egyéniség a forrás erejéhez hasonlóan mégis kisarjad.

Silvia Rosi - Encounter
Togo

Silvia Rosi édesanyja Lomé, Togo egyik piaci kereskedője volt, a róla készült fiatalkori kép ihlette a művész munkáját. Rosi szülei bevándorlási útvonalán keresztül visszatért Togóból Olaszországba, hogy önarcképeiben a hiteles családtörténetét dolgozhassa fel. Vizuális és szóbeli történeteket teremtett így újra a fényképezés, a szöveg és a videó eszközeivel. A fejen történő teherhordás, amely hagyományosan anyáról lányra öröklődő készség, központi szerepet játszik a munkában – Rosi is megtanulja, hogy visszanyerje a migráció következtében megszakadt tradíciót, az Encounter egy emlékezettani objektumokból építkező családi album.

Hajar Benjida - Atlanta Made Us Famous
Hollandia/Marokkó

„A hip-hop szcénáról többnyire férfiak írnak és férfiak fényképeznek – az én munkám pedig olyan perspektívát kínál, amely teljesen elhagyja a „male gaze”-t, vagyis a férfi tekintet előítéleteit. Munkámban azokat a nőket emelem ki, akiknek fontos szerepe van az atlantai hip-hop szcénában. A Magic City-hez hasonló legendás sztriptízklubok az indítópultjai a szupersztárkarriernek és a slágerlemezeknek, a táncosok pedig elengedhetetlen részei a folyamatnak. Az életük dokumentálása, majd megismerésük révén megtudtam, hogyan közelítenek saját munkájukhoz, szexualitásukhoz. Hogyan veszik birtokba személyes imázsukat és milyen az anyasághoz fűződő viszonyuk. Mindenekelőtt azt remélem, hogy meg tudom mutatni, hogy portréik a hip-hopon túl is erőteljesek és jelentőséggel bírnak. Az én szemszögemből e táncosok ragyognak, mint a város csillagai.” – vallja Hajar Benjida az Atlanta Made Us Famous sorozatról.

Joey Solomon - Study of Cyclical Thoughts on my Leg
Amerikai Egyesült Államok

A főiskola harmadik évének végén Joey Solomon 39°C-os láz döntötte le a lábáról. Amikor a láz nem csillapodott, a szülei elvitték brooklyni lakásából egy Queens-i egészségügyi központba. Solomon a következő hónapot ultrahangtechnikusok és sebészeti onkológusok között töltötte, akik rosszindulatú daganatot találtak a medencéjében. Mikor két hónappal később elengedték, már nem tudott járni.

Solomon fényképei a fizikai rehabilitációt és az átélt traumát is ábrázolják. Kameráját saját fogyatékos teste felé irányítva úgy vizsgálta, mint a (homo)szexuális vágy tárgyát és alanyát. Salamon munkája nem ellenáll a diagnosztikus vagy szexuális tekintetnek, hanem örömmel fogadja, mint a katarzis és a fájdalom közepette érzett öröm eszközét.

Sarker Protick - রশ্মি / Raśmi / Ray
Banglades

A raśmi szanszkrit szó, a bengáli nyelvben azt jelenti „fénysugár”. Sarker Protick asszociatív sorozataiban a főszerepet a fény játssza, amely a megvilágosodás metaforája – mind szellemi, mind tudományos vonatkozásban. Az alkotó személyes élményeiből, veszteségből és bánatból táplálkozó sorozata az egyszerre végtelenül kicsi és felfoghatatlanul nagy kozmoszban való emberi létezést dolgozza fel.

Valamennyi fénykép mobiltelefonnal készült, feldolgozva a minket körülvevő világhoz kapcsolódó közvetett, képernyő-alapú viszonyunkat. Az arányérzék elvesztésével a képek ambivalensekké válnak: vajon az idegrendszer mikroszkópikus képét, vagy a folyódeltáról készült légi felvételt látjuk? Egy antidepresszáns tabletta látványa a Föld képe az űrből. Az elektronikus zenével kísért sorozat intuitív, magával ragadó, hipnotizáló, mint egy mantra.

Pat Martin - Family Album
Amerikai Egyesült Államok

Tizenhét évesen Pat Martin otthoni helyzete felborult, majd hirtelen a családjától elszeparálva kellett töltenie három évet. Miután újra kapcsolatba léptek, Martin a fényképezést használta eszközként gyorsan romló egészségű édesanyjával való kapcsolatának javítására. A hiányos családi fotóalbumok felfedezése kiváltotta az alkotó vágyát, hogy saját tervezésű, teljesen új családi albumot hozzon létre.

Apja távollététől és édesanyja visszatérő, függőséggel vívott csatáitól „színes”, viharos gyermekkora után Martin a fotózást használja katarzisa kifejezésére. Családjával való megbékélése lehetőséget teremtett számára, hogy felismerje a szépség, a büszkeség és a szeretet pillantásait. Az édesanyja alakja körül keringő kaliforniai napfény aranyszínű árnyalatai melegséget és harmóniát árasztanak.

Ana Vallejo - Neuromantic
Kolumbia

Ana Vallejo Neuromantic című sorozata a traumák romantikus kapcsolatokra gyakorolt ​​hatásával foglalkozik. "Szorongást kiváltó családi rendszerben, egy skizofrén apával együtt nőttem fel, olyan országban, ahol normalizálódott az erőszak. Az érdekel, hogy a transzgenerációs traumák milyen hatással vannak érzelmeinkre és kapcsolatainkra." – mondja Vallejo.

A biológiában jártas Ana Vallejo kutatásait tudományos szövegek olvasásával kezdte, hogy megértse a trauma és a (szerelem)függőség közötti összefüggéseket. Eredményei saját fényképeit, folyóiratok cikkeit, kézzel írott jegyzeteket ötvöző kollázsokban valósulnak meg. New York-i lakásában, a világjárvány bezártságában fényképezett barátai és szerelmei arctalan megtestesítőivé válnak a művész személyes lelkiállapotának és a kollektív pszichének is.

„Mit jelent számodra az intimitás?” – hívja a művész a befogadót, hogy névtelenül vegyen részt egy kérdőívben, melynek célja egy élményekről szóló érzelmi archívum létrehozása.

Igor Tereshkov - Oil & Moss
Oroszország

Az orosz KhMAO régió az ország olajának 50%-át termeli. 2018 nyarán Igor Tereshkov önkéntesként utazott a régióba, a Greenpeace #StopOilSpills kezdeményezésében. Mivel az olajipari vállalatok hulladékukat a mocsarakba eresztik, a szenny mindent áthat, beleértve a rénszarvasmohát is, amely a hagyományos nomád népesség állatállományát tartja fenn.

Mivel Tereshkov nem tudott átjutni az olajcégek biztonsági kapuin, egy helyi segítő a környék lápvidékére vezette. Belépve dokumentálta a hanti nép szennyezett legelőit és nyersbőr sátortáborát. Otthon azután Tereshkov a régi analóg filmtekercseket a KhMAO olajjal szennyezett vizébe áztatta, és így korrodálta az emulziót. A kidolgozott nyomatokon látható foltok, karcolások tanúsítják a „felszín” létfontosságú jelentőségét a teremtés forrásaként – mind a természeti világban, mind a fényképezésben.

Leonard Suryajaya - Quarantine Blues
Amerikai Egyesült Államok

A chicagói lakásában karanténba került Leonard Suryajaya lakásának falait megrendezett tablóképek létrehozásához kezdte használni, vászonként. Mindennapi háztartási gépek, ételek, kellékek segítségével lendületes, ám kissé kényszeres kompozíciókat készített a mindennapi életről. A nagy formátumú fényképezőgéppel készült, hangsúlyos DYI[1] esztétika révén az idő és a tér ellaposodik a képeken, hasonló módon a karanténban töltött időhöz, mikor minden nap a következőbe fordul.

Az elszigeteltség érzését a művész többféleképpen is kifejezte. Az Indonézia muszlim társadalmában kínaiként felnövő, majd az Egyesült Államokba magányosan bevándorló queer alkotó a sorozatban az elidegenítő élményeit idézi fel. A diszkrimináció és a rasszizmus szüntelen jelenléte ellenére Suryajayanak sikerül megünnepelnie identitásának örömteli kifejezését a bezártság állapotában is.

[1] A DYI jelentése „Doing Yourself In”. A kontextus nem azonos a nagyon hasonló DIY jelentésével: figyelmeztetésként arra utal, hogy a tetteknek következményei vannak. Például, ha azt mondjuk, hogy valaki túl sok italt fogyaszt egy bárban, akkor keresztbetesz magának; tehát olyat tesz, amit később megbán.