Menü

Válogatás Bácsi Róbert László Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk című sorozatából

21 • 11 • 12Baki László

Bácsi Róbert László 1978. november 27-én született Budapesten. A gimnáziumi tanulmányai ideje alatt kedvelte meg a fotográfiát és akkor döntötte el, hogy azzal szeretne foglalkozni. A gimnázium elvégése után a Práter utcai fényképész iskolában tanult két évig, majd a Magyar Hírlaphoz került gyakornoknak. A fényképész iskola elvégzése idején kétszer is nyert a pécsi országos fotópályázaton egy első és egy második díjat, és a szakma kiváló tanulója versenyén harmadik lett. Az iskola elvégzése után a Demax (ma Lab4Art) fotólaborban kezdett el dolgozni, ahol akkor már elismert fotográfusoknak, fotóművészeknek (többek között Korniss Péter, Benkő Imre, Tóth György) a kiállítási anyagait nagyította. Itt ismerkedett meg Hapák Péterrel is és ő ajánlotta fel, hogy legyen az asszisztense. Erről a korszakáról így írt a fotográfus:

"Nála láttam bele igazából abba, hogyan is kell a munkához hozzáállni. Megfigyelhettem, ahogy a világítást próbálja, állítgatja, ahogy portrét fényképez, igyekszik kitalálni új dolgokat. Követhettem, ahogy a saját anyagait készíti, a munkafolyamatokat, amelyeknek bizonyos értelemben részese lettem. Engedte, hogy használjam a Hasselbladját, a műtermét, hogy én is gyakoroljak, elkezdjek igazán a fényképezéssel foglalkozni."

2006-ban szentendrei művészekről készített portrésorozatával kapta meg az első Magyar Sajtófotó díját. 2007 szeptemberében elutazott Észak-Indiába, a Himalájába, hogy az ott élő tibeti buddhisták életét fényképezze. Az itt készített sorozataival André Kertész Nagydíjat, a portrésorozat első díját és Munkácsi Márton-díjat kapott a legjobb kollekcióért. Ebben az évben 2008-ban Junior Príma Díjjal tüntették ki. 2009-ben a Fővárosi Nagycirkusz életét fényképezte egy éven keresztül, ekkor kapta meg az először a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat, és ezzel a sorozatával nyert egy második díjat is, az NPPA (National Photo Press Agency) amerikai fotópályázaton. Ezzel párhuzamosan elutazott Örményország és Azerbajdzsán közti autonóm területre, a Hegyi-Karabah tartományba, amelyet ezután hat éven át fényképezett. Erre a sorozatára 2010-ben második alkalommal is megkapta a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat, majd harmadszorra 2011-ben a Magyarországon élő szerbek életének fényképezésére.

"Főképp a dokumentarista fotográfia érdekel, illetve a portré– és a társadalomábrázolás áll legközelebb hozzám. Szívesen fényképezem a különböző országok kultúráját, az ott élő emberek életét, ezért igyekszem sokat utazni, hogy újabb és újabb riportokat tudjak készíteni. Így a fotózás és az utazás az évek alatt teljesen összekapcsolódott számomra. Anyagaimat, sorozataimat a mai napig legtöbbször analóg technikával készítem negatívra."

Bácsi Róbert László Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk című sorozatában az évtizedek óta bizonytalan politikai helyzetben billegő, katonai konfliktusok színteréül is szolgáló kaukázusi területen élő emberek sorsát mutatja be a dokumentarista fotográfia eszközeivel.

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Jerablur, Hősök temetője, Jereván

A fotográfus így írt sorozatáról: 

Hegyi-Karabah Köztársaság, ez a korábban sokszínű etnikai összetételű, de ma túlnyomóan örmények lakta kaukázusi terület a Szovjetunió széthullását követően, 1996-ban mondta ki Azerbajdzsántól való elszakadását. Függetlenségét a világ nem ismeri el, de jure ma is Azerbajdzsán része, amellyel hivatalosan háborúban áll.

Az ország helyzetének megértéséhez ismernünk kell az előzményeket. Bár a területet mindig is túlnyomórészt örmények lakták, 1921-ben Sztálin nyomására Azerbajdzsán része lett Hegyi-Karabah Autonóm Terület néven ez a természeti erőforrásokban gazdag kis ország.

1991-ben nyílt háború tört ki Azerbajdzsán és Hegyi-Karabah örmény lakossága között, amelyben harmincötezren haltak meg. Az azeriek vesztettek, Karabah az ellenőrzése alá vont azeriek-lakta területeket is, amelyek nem képezték a történelmi Hegyi-Karabah részét, ezzel borítékolva a későbbi konfliktusokat: a 2016-os „négynapos háború”, majd a 2020. szeptemberében az azeri hadsereg által az örmény katonai állások ellen indított offenzíva a megoldatlan területi és etnikai feszültség következménye volt. A hat héten át tartó harc mindkét oldalon jelentős emberáldozattal járt. A háborút az örmények elvesztették, a megtorlásoktól tartva több mint ötvenezer karabahi örmény menekült el az otthonából, főként  Örményországban keresve menedéket.

Jelen állás szerint Hegyi-Karabah újra egy „sziget”, történelmi területeinek jelentős részét és a határvidéket az azeriek vonták ellenőrzésük alá. Örményországgal az orosz békefenntartók által felügyelt Berdzor-korridoron keresztül van csak összeköttetése.

A Hegyi-Karabahban élő emberek sorsában rögtön megérintett az a kettősség, és az ebből fakadó lelkiállapot, amelybe a Szovjetunió felbomlása után számos térség lakói kerültek: az ország kimondta függetlenségét, ám azt a nagyhatalmak eltérő okokból nem ismerték el. Mint egy csónak, amely két part között, a nyílt vízen rekedt, kikötni, megállapodni sehol nem tud, úgy élnek Hegyi-Karabahban és számos más utódállamban az emberek. Számukra a Szovjetunió összeomlása nem hozott valóságos szabadságot, a nemzetállami és területszerzési törekvések leginkább rövidebb vagy hosszabb, kínkeserves fegyveres konfliktusokat eredményeztek, amelyeket évtizedek óta nem tudnak maguk mögött hagyni. Ezeknek a társadalmaknak a megismerése, helyzetük pontos megértése, a fotográfia eszközeivel történő kibontása és bemutatása foglalkoztat 2009 óta. Az a vágy visz vissza időről időre Hegyi-Karabahba, hogy ennek a mindössze egykilenced magyarországnyi, kis országnak a sorsát megismertethessem a világgal, képeimmel közelhozzam a valóságukat, a hírek mögött rejlő emberi sorsokat.

Örmények generációinak sorsát határozzák meg a háborúk, de még a száz évvel ezelőtti örmény genocídium (1915–1917) hatása is mind a mai napig tetten érhető. A meghatározó középgeneráció, amelynek a társadalom gerincét kellene alkotnia, folyamatosan hiányzik a társadalomból. A tavalyi harcokban részt vevő katonák egy része az első háborúban lett félárva, árva, mások pedig veterán apjukkal együtt vonultak be a hadseregbe.

Jerevánban található a Hősök Temetője (Yerablur), a 2020-as harcokban elesettek túlnyomó többsége 18-20 éves fiatal. Egy újabb generáció fiainak jelentős része halt meg tavaly, ez továbbra is fenntartja és tovább mélyíti az örmény és az azeri nép és országaik közti feszültséget. És, hogy ez mikor ér véget? A választ nem ismerjük…

A munka egy korábbi stádiumában az alkotó az Emberi Erőforrások Minisztériumának Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjasa volt.

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Ashot Afyan /22/ Végig harcolt a háborúban két bátyjával. Azóta sem szerelt le, a határon teljesít szolgálatot. “Nem azért szolgálok a hadseregben, mert pénzt vagy más értékeket akarok, hanem elsősorban arra gondolok, hogy a hazámat meg kell védeni. Az életünk árán is kötelesek vagyunk mindent megtenni a hazánkért.”

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Babayan Haykanush /93/ Haykanush néni keze szinte egy térkép vonalait idézik.Olyan, mintha a viszontagságos életének folyton változó határait, folyóit látnánk megelevenedni.

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Babayan Haykanush /93/ Először 1988-ban, az első karabahi háború idején menekült el, most másodszor kellett elhagynia az otthonát. A háború kitörésekor öt napot egy kollégium pincéjében töltöttek a lányával, Irinával, utána teherautókkal vitték át őket a határon. Mindössze annyi idejük volt, hogy hazaszaladjanak, és néhány fontos, nélkülözhetetlen holmit magukhoz vegyenek. Most ketten egy szobában élnek egy jereváni menekültszálláson.


0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Elektromos szögesdrót kerítés a török-örmény határon. Kibékíthetetlen ellentétek vannak a határ két oldalán élők között, csak a kerítés „közös”.

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Nahapetyan Evelina /40/ - Édesapja meghalt az első karabahi háborúban. Togh faluból jöttek el, amikor az azeri hadsereg elfoglalta. Férje nem jött velük, hanem maradt harcolni. Amikor elfogták, kivégezték, levágták a fejét. A Vöröskereszt találta meg a férje holttestét és Jerevánban temették el.

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Monte Melkonyan, karabahi hadvezér arcképe. Robert Nikoghosyan – Festő- és graffiti művész alkotása. Robert számos halott fiatal katona portréját festi emlékként házak, kultúrházak és iskolák falaira. „Nagyon fájdalmas téma, amelyre, ha lett volna választási lehetőségem, nem tértem volna ki, de sajnos olyan országban élek, ahol ennek van aktualitása. Munkámnak időleges természete van, mégis ezek a képek megmaradnak emlékként a falakon. A fájdalom egy szép napon megenyhül, nem múlik el, de idővel megpuhul.”

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Parvanyan Christina – Férje katonaként harcolt a háborúban, október 7-én esett el. Christina akkor hat hónapos terhes volt, negyedik gyermekük most fél éves. Apósánál laknak a négy gyerekkel.

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Christina férjének hősi kitüntetése. Ennyi maradt belőle és az emlékek.

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Martirosyan Tsovik – A régi Azerbajdzsán területén született, és 1988-ban onnan menekült el Hadrutba. Elvesztette a házát és mindenét. Október 9-én, amikor az azeriek elfoglalták a várost, csak arra volt idejük, hogy meneküljenek. Először egy közeli faluba menekültek, azt gondolta, hogy ha kicsit lecsendesedik a helyzet, akkor visszamennek, de végül nem tudtak visszamenni és akkor kerültek Jerevánba. Csak a házának a kulcsa maradt meg, semmi más.

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Étkező a Sahakyan családnál. A ház a néhai nagymamáé volt, Vardan a háború elől ide menekült a családjával. Nincs rá pénzük, hogy rendbehozzák, pedig fontos lenne, mert Vardan nagyobbik lánya most szült, és amíg nincs normális állapotban a ház, addig nem hozhatja el a gyermekét a kórházból.

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Gerogi Simonyan – Quarvachar, Horhanesi. 1953-ban született. Afganisztánban is harcolt a 80-as években, a szovjet hadseregben. Azóta is a nyakában hordja a katonai dögcédulát, azon kevés személyes tárgyak egyikét, amit magával tudott hozni. 2020. szeptember 23-án a sztepanakeri kórházba került a szívével, de négy nappal később kitört a háború, és a kórházat elkezdték lőni, ezért Shushiba szállították át, az ottani kórházba. Ezután már nem tudott visszamenni, Jerevánba hozták, semmit nem tud a házáról. Felesége testvére is áldozatul esett a harcokban.
(Gerogi Simonyan egy hónappal a kép készítését követően meghalt.)


0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Jereván, Yerablur. A Hősök temetője tömjénfüstbe burkolózva. A hozzátartozók az elhunyt katonák sírjánál emlékeznek egy évvel a háború kitörése után. A 2020-as háború áldozatai 90%-ban 18-23 éves fiatalok. Szinte egy teljes generáció, akik eltűntek a karabahi örmény társadalomból.

0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Ashot, elhunyt örmény bajtársa sírjánál, a háború kitörésének egyéves évfordulóján.


0103

Fotó: Bácsi Róbert László: Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk © Bácsi Róbert László
Egy újabb generáció fiainak jelentős része halt meg tavaly, ez továbbra is fenntartja és tovább mélyíti az örmény és az azeri nép és országaik közti feszültséget. És, hogy ez mikor ér véget? A választ nem ismerjük…

Jegyzetek

Capa-nagydíj 2021 beszámoló kiállítás
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (Project Room)
2021. október 22. – november 14.