Kenyérsütés, paradicsompalánta-nevelés, balkonkertészkedés, Zoom-meetingek, egészségügyi séták, fermentálás, videóbeszélgetések, jóga, frusztráció, meditáció, online-offline, bezárkózás, bezártság, bent levés, befordulás, befelé figyelés. Sokaknak – akiknek megvolt a biztonságos hátterük, otthonuk és erőforrásuk – ismerősek a felsorolt dolgok és tevékenységek a pandémia okozta helyzetből. Érdekes és eddig nem látott kihívások elé került mindenki, amikkel egyénileg, de kollektív szinten is meg kellett küzdenünk. A kiszámíthatatlanságban és káoszban megtalálni a rendet, rendszert kialakítani, örök kihívása és feladata az emberiségnek, amely ebben a kemény, még mindig véget nem érő időszakban is jelen van.
Az Inward – Reflections on Interiority című kiállítás és az ott kiállító művészek és alkotások hasonló dolgot kísérelnek meg. Djeneba Aduayom, Ariella Bobb-Willis, Quil Lemons, Brad Ogbonna és Isaac West közös kiállítása 2022. január 10-ig tekinthető meg a New York-i International Center of Photography tereiben. Az öt feltörekvő művész olyan fotóiból áll össze a kiállítás, amik mind a befelé figyelés, önfeltárás és belső kutatás eredményei. Pontosan megkonstruált, avagy a szó szoros értelmében vett rendezett, mélységgel rendelkező képek láthatók, amelyek egy napjainkra szinte banálissá vált, apró, a világ minden szegletére belépési lehetőséget nyújtó eszközzel, az okostelefonnal készültek.
A kiállító művészek intim és személyes pillanatokat mutatnak be életükből egy olyan társadalmilag intenzív időszakból, amikor a Covid-19 járvány, a Black Lives Matter mozgalom vagy az amerikai választások zajlottak. A képek elkészítésére iPhone készülékeiket használták, és az így készült képek nemcsak témájukban, de technikájukban is reflektálnak arra, hogy ezekben az időkben a megszokott környezetünket kell újratanulnunk, újra és újra felfedeznünk és fellelnünk bennük a kiaknázatlan lehetőségeket.
Djeneba Aduayom önportréi nyugalmat, higgadtságot és bizalmat közvetítenek. Arielle Bobb-Willis képei a festészetből is merítve, a depresszió személyes tapasztalatát is megmutatva tárja elénk saját felszabadultságát és felszabadítását ebből az időszakból. Brad Ogbonna családját és szeretteit bevonva készítette el fotósorozatát, amely korábbi fotográfus hagyományokat idéz meg stílusában és kompozíciójában, többek között Malick Sidibé vagy Meissa Gaye munkáiból. Isaac West In Love című sorozatát barátnője inspirálta, és középpontjában az apró, ámde „nagy érzéseket” kifejező és magukba foglaló gesztusok és a mindennapi interakciók állnak. A saját tér kialakítása sokaknak csak a világjárvány megjelenésekor merült fel, mint megugrandó feladat, de Quil Lemons pozíciója és tapasztalata queer fekete férfiként állandó figyelmet és jelenlétet követel meg tőle a mindennapi életben is, hogy folyamatosan létrehozza saját tereit. Ez jelenik meg Daydreams című kiállított sorozatában, ahol saját identitását fedezi fel, olykor játékos, olykor kimért, tartózkodó módon.
A tudás és információhoz jutás (remélt) demokratizálódása az internet és az okoseszközök segítségével nem egyszerűen megfogható és értékelhető jelenség. A sok pozitív hozadék, mint a világ kinyílása vagy a távolságok csökkenése mellett sok negatívum is megjelent, mint a fake news jelensége vagy a személyes emberi interakciók csökkenése. Mindezek végletek, s a végletek talán minden helyzetben megkérdőjelezendők. Ezt a megkérdőjelezést, reflexiót és mély szembenézést sugározzák az Inward – Reflections on Interiority című kiállítás alkotásai, ahol a művészek saját magukhoz, személyes kapcsolataikhoz, egyéni és kulturális örökségükhöz engedik közel a nézőket fotóikon keresztül, régi és új valóságokat teremtve és ötvözve.
