Az egyik legfontosabb kortárs afrikai fotográfus életművéből nyílt hiánypótló kiállítás a párizsi MEP-ben

A 2021-es Paris Photo alatt nem csak az év legfontosabb kereskedelmi fotóvásárán lehetett kiváló kiállítási anyagokkal és fényképészeti kiadványokkal találkozni, de a francia főváros egyéb kulturális intézményei is otthont adtak – akár azóta is nyitva tartó – tárlatoknak. Galériasorozatunkban ezekből mutatunk be egy-egy kifejezetten fontos és kiemelkedő projektet.

A Maison Européenne de la Photographie (MEP) tereiben megrendezett retrospektív kiállítás első alkalommal mutatja be Franciaországban Samuel Fosso, 1962-es kameruni születésű fotográfus közel ötvenéves karrierjét és annak minden fontosabb sorozatát. Fosso tizenhárom évesen nyitotta meg első fotóstúdióját, innen nőtte ki magát – a munkanapok végeztével a műteremben magáról képeket készítve – a nagy hagyományokra visszatekintő afrikai műtermi fényképezés egyik, nem csak Afrikában ismert és elismert alkotójává. Azóta főképpen a konceptualista önarcképeiről és az afrikai (azon belül is kifejezetten az igbó) örökséget, viseleteket, performanszokat a modernitással keverő, felszabadult, autentikus, mégis az afrikai létélményt zsigerileg megfogó esztétikájáról ismert. A posztkolonializmus kulturális és társadalmi kritikáját a popkultúra nyelvén képes megszólaltatni, miközben nem riad vissza a szatirikus, esetleg a különböző identitásokat ütköztető alkotói attitűdöktől.
Munkásságának hangvétele leginkább Yasumasa Morimuráéval vagy Cindy Shermanével rokonítható: a tömegnek gyártott és általuk fogyasztott, sematizáló és sztereotipizáló képeket a civil politikai képzelet eszközeivel bírálja és szakítja ki őket bebetonozódott kontextusukból. A kiállítás több mint háromszáz vintázs nagyításból és nyomatból áll, és igyekszik – az ikonikus sorozatokon túl az ezidáig kevésbé vagy egyáltalánnem ismert művek által – átfogó módon pótolni az életmű teljeskörű bemutatásának eddigi hiányát.

Fosso így nyilatkozott munkásságáról: