5kérdés – Ritter Doron

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Ritter Doron fotográfust, fotóművészt kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Első komoly inspirációt nagymamámtól, Nádor Ilonától kaptam. Tőle főként a nyitottságot és az alanyokkal való kommunikáció fontosságát tanultam meg. Mindenkivel megtalálta a hangot és mindenkivel tudott csatornát létrehozni.
Második fontos állomásom a Magyar Hírlap szerkesztősége volt, ahol olyan kitűnő riporterektől tanulhattam, mint például Szigeti Tamástól és a sajnos már eltávozott Habik Csabától, akik arra tanítottak, hogy miként lehet képet készíteni minden körülmények között, és éppen ezért sokféle szituációba küldtek ki tapasztalatot szerezni.
Ezt követően a Vico Lapkiadónál voltam stúdiófotós, ahol Pálfai Gábor volt a fotóigazgató. Ő az MTI fotósa volt, aki már nyugdíjas korára került oda és fő feladata a fotóstúdió koordinálása, illetve a nyersanyagok kiosztása volt. Nagyon kedveltem, sok történetet mesélt, de leginkább teret adott arra, hogy mindig szabadon dolgozhassak a stúdióban.
Két nagy mester, aki a képi világom formálásában vett részt, már fiatal felnőttkoromhoz kötődik. Egyikük Greg Gorman, világhírű portréfotós. Tulajdonképpen nincs olyan amerikai színész, aki ne állt volna a lencséje előtt. Számos hollywoodi filmsikernek készítette a kampányát. Mintegy 12 éve meghívásunkra eljött az akkori stúdiónkba és egy workshopot tartott fotográfusok számára. Ő a mai napig nagy hatással van rám. Sokat tanultam tőle, mind világítás, mind modellinstruálás kapcsán. Most is élő kapcsolat van közöttünk, és ő az egyike azon fotográfusoknak, aki a stílusomra a legjobban hatott.
Másik ilyen mester ugyan nem fotós, de utolsó kiállításán felkért egy tárlat vezetésére, ami igen megtisztelő volt számomra. Ő Zsigmond Vilmos, Oscar-díjas operatőr, akivel ugyan csak párszor volt alkalmam dolgozni, de két mesterkurzusán is részt vettem, ami szintén meghatározó volt számomra. Tőle azt a világítási kultúrát tanultam meg, ami a valósághű ábrázolást és a németalföldi festők precíz fényeinek használatát jelenti. Sajnos nem elégszer, de sok jó beszélgetésünk volt, és őrzök tőle egy levelet, melyben tanítványának nevez.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Kiállításból több is van. Egyik kedvencem, amit talán még tanuló koromban láttam, egy Jan Saudek képeiből álló prágai kiállítás volt. Tőle van egy albumom is. Mint említettem, nagymamám igen fontos volt számomra, és neki sajnos igazán nagy kötete nem készült, de egy retrospektív kiállításhoz készült egy könyv, ami egy Szarka Klára-válogatás a képeiből, és amiből nemrég sikerült megszerzem párat, címe: Az nekem tetszett!
Szintén fiatalkori emlékem egy nagybácsim által megszerzett Ansel Adams album Amerikából. Kiállításhoz köthető album, pedig szintén a már említett Zsigmond Vilmos album, melyből őrzök otthon egy dedikált verziót.
Nagy hatással volt rám, mikor Berlinben egy filmfesztivál után ellátogathattam a Helmut Newton Foundationba, ahol megnéztem a mester teljes életművét. Greg Gormanak is akkor volt életműkiállítása ott meghívott vendégként, így egy privát tárlatvezetésen Greg végigvitte a barátait, és nagy élmény volt végighallgatni, ahogy a mester a személyes élményeit mesélte a sztárokkal való közös munkája kapcsán.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

Az első önálló kiállításom a Terek a korokban című kiállítás volt 2004-ben. Ez akkor igen formabontónak minősült, mert a Millenáris nagycsarnokába álmodtam meg 2 méternél nagyobb képek belógatását. Finoman szólva is bolondnak tartott a Millenáris akkori helyéért felelős vezetője, egyrészt a költségek miatt, másrészt azért, hogy hogyan fogom tudni megtölteni a teret, de végül mind a két problémát megoldottam, és jól sikerült a kiállítás. Azóta sem volt ekkora méretű kiállításom. Ugyanezt az anyagot még a Székely Galériában állítottam ki sok évvel később.

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Pályám kezdetén alapvetően ez nyilván nem volt kérdés. Főként közép formátummal dolgoztam, lévén a portré és az alkalmazott fotográfia ezt követelte meg. Talán mondhatom, hogy elsők között kezdtem itthon digitálissal dolgozni, és azonnal megszerettem. Ma már sajnos a rohanó világnak köszönhetően nincs mód analógra dolgozni, de bevallom talán a digitálisat már jobban is szeretem, bár a mai napig azt vallom, hogy megtanulni fotózni csakis analóggal lehet igazán.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Utolsó munkáim portréfotók voltak, amit az egyik nagy cég menedzsmentjéről készítettem, illetve az Operettszínháznak készítettem még plakátképeket. De mindennapi szinten a street photography és egyre jobban a csendéletek azok, amik előtérbe kerülnek nálam.