5kérdés – Bartha Máté

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Bartha Máté fotográfust és filmrendezőt kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Két nevet emelnék ki, egyrészt William Egglestont, aki a maga idejében nem kis meglepődést okozó színes képeivel fotósok és nézők generációit tanította meg (újra) a banalitás esztétikájának nyelvére, vagy egyszerűbben: látni. Irigylem a látványok mögött felsejlő higgadt és derűs szemlélődést. És - természetesen rengeteg fontos nevet kihagyva - említeném még Wolfgang Tillmanst, aki nem egy anyagában, könyvében szintén a banalitással foglalkozik, azt azonban az egész teremtett világ, a kozmosz kontextusába emelve, annak építőelemeiként felmutatva. Szeretem sorozatainak játékosságát, vállaltan személyes és költői megközelítését.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Én azt hiszem Adam Broomberg & Oliver Chanarin Holy Bible-ét szoktam a leggyakrabban citálni, illetve otthon kézbe venni. Hasonlóan ahhoz, ahogy Bertolt Brecht is képekkel, jegyzetekkel látta el saját Szent Bibliáját, az alkotópáros fotókat, illusztrációkat applikált a King James Biblia lapjaira az Archive of Modern Conflict konfliktusokat feldolgozó képarhívum anyagából, ezzel párhuzamosan pedig oldalpáronként változó szempont alapján szavakat húztak alá a szövegből. Az így létrejövő asszociációk Adi Ophir filozófus gondolata körül keringenek, ami szerint Isten elsősorban katasztrófák formájában nyilvánul meg. A könyvet elsősorban ezen asszociációk gazdagsága, a szöveges és képi tartalom sűrűsége miatt szeretem, hogy minden alkalommal más olvasatot ad.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

2009-ben, Contemplate címmel a ma "Kis Lumennek" hívott kávézó-kiállítótérben a Mikszáth Kálmán téren, László Gergő felkérésére. A kiállítást Klima Gábor barátom és volt osztálytársam nyitotta meg. Kisméretű printek, nagyon egyszerű képek voltak körben a falon, amikben közös volt a korábban említett lassú szemlélődés. Ettől azóta sem távolodtam el. Nagyon hálás voltam a lehetőségért, és szerettem azt a helyet, mert kötetlenségével, emberközeliségével nagyon friss viszonyt tudott kialakítani képek és nézők közt. 

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Személyes projektjeimhez filmes gépet használok már régóta. Évekig egy Mamiya 645tel fotóztam, most egy Hasselblad 500 c/m-mel, általában színes negatívra. Szeretem a folyamat fókuszáltságát, mégis kifejezetten rugalmas, hordozható, kompakt és megbízható gépeknek tartom őket. Mostanában rengeteget jegyzetelek a telefonommal is, egyelőre keresem az integráció jó formáját. 

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Legújabb, Anima Mundi című projektemben azzal foglalkozom, hogy az ember miként társít jelentést az őt körülvevő jelenségekhez, és ez alapján hogy állítja azokat rendszerbe. A képek egy elképzelt, égből pottyant tudós jegyzetei, aki a nagyvárosban látottak alapján próbálja megfejteni az élet struktúráját. Az urbánus tér jeleit és azok mintázatba rendeződését keresem, és ezt a keresést próbálom a fotó nyelvére lefordítani. 2021 decemberében a 3. covid oltás után korábban soha nem tapasztalt dolgok történtek a bőrömön. A jelenséget dermatografizmusnak hívják, ami bőrírást jelent. Azóta ez jórészt elmúlt, akkor azonban az ijedtségen túlmenően az egészet arra láttam rímelni, amivel a képeimen foglalkozom, csak a jelek-minták a külső térből a bőrömre kerültek. Meg szerettem volna örökíteni, mielőtt elmúlik.