Válogatás a 2022-es LensCulture Portrait Awards díjazottjainak képeiből

A LensCulture idén is kihirdette az év legjobb portréfotóit; 39 fotográfus részesült valamilyen elismerésben: nyertesként, finalistaként vagy egy-egy döntéshozó választottjaként. A pályaművek öt kontinens, 16 országából érkeztek, közülük kerültek ki a díjazottak, akiket a főszerkesztőkből, kurátorokból, művészeti igazgatókból álló nemzetközi zsűri tagjai választottak. Cikkünkben a sorozat és az egyéni kép kategória három-három nyertesét mutatjuk be.

A sorozat kategória harmadik helyén Xiuren Zhu (Kína) One Day című munkája végzett. A fotográfus vidéken, egyedül élő nagymamája egy napját örökítette meg, aki ideje nagy részét ugyanabban a székben ülve tölti. Zhu rendszeres időközönként készített képet róla – körülbelül óránként egyet, így rajzolódott ki nagymamájának talán kissé magányos, ám a gyökereihez a végletekig ragaszkodó élete.

Második helyezést ért el Horatiu Sava (Németország) Dacia & Chauffeur sorozatával. A romániai kommunizmus idején a Dacia 1300 tulajdonképpen az egyetlen autó volt, amelyet meg lehetett vásárolni, így 1989-ig a román utakon közlekedő kocsik többsége ebből a típusból került ki. Sava képei a kelet-európai régióban valószínűleg sokakban keltenek nosztalgikus érzéseket. A fotográfus egyrészt arra tett kísérletet, hogy felidézze saját gyermekkori emlékeit, amikor – legalábbis az autót illetően – mindenki egyforma volt, másrészt pedig arra is rávilágít, hogy a jelen kontextusában már nem az egyenlőségé, éppen ellenkezőleg: az egyenlőtlenség szimbólumává lett a Dacia 1300. Napjainkban azok járnak ilyen autóval, akik nem engedhetnek meg maguknak egy újabb, drágább modellt.

A győztes Ziyu Wang (Egyesült Királyság) Go Get ‘Em, Boy sorozata lett, melyben a fotográfus saját homoszexualitása és a társadalom, illetve a családja által támasztott elvárások között feszülő ellentéttel foglalkozik. A természetellenes pózok, a képekbe rejtett ellentmondások a patriarchális társadalom nyomásával küzdő Wang történetét mesélik el.

Egyéni kép kategóriában, a képzeletbeli dobogó harmadik foka idén Carole Mills Noronhát (Ausztrália) illeti meg, That Place He Goes című képéért, mely a 89 éves édesapját ábrázolja. A fotográfusnő apja demenciában és Alzheimer-kórban szenved, a Covid-19 járvány miatt pedig a 2020-as és 2021-es év nagy részét az idősek otthonában, bezárva töltötte. A képen azt a pillanatot láthatjuk, amikor lánya a kinti világ egy darabját csempészte be az édesapja szobájába.

Második helyezést ért el Monica Jane Frisell (Egyesült Államok) Shauna, Vashon Island, WA, 2021 című képével. A fotó a Portrait of US munkacímet viselő projekt része, amely a mai amerikai kultúrával, a Covid-19-ből épp magához térő társadalommal; emberekkel és történeteikkel foglalkozik. A világjárvány a szélsőségek erősödését is magával hozta, a projekt pedig a következő kérdésekre keresi a választ: hogyan lehet ebből kilábalni, merre tart az amerikai kultúra, és hogyan tudják helyreállítani az eltérő közösségek közötti kommunikációt és megértést?

Az egyéni kép kategória győztese Viola Orzati (Olaszország) Chains című fotója lett. A képen egy idős hölgy, Adele elmúláshoz való viszonyát látjuk: 2001-ben férjét, míg 2007-ben két lánya közül az egyiket veszítette el. A nyakában medálként hordott fotók az egyik módja, hogy emlékezzen és emlékeztessen a szeretteire, akik már nem lehetnek vele, miközben az ő élete folytatódik.

Az előző évek gyakorlatához hasonlóan, a zsűri tagjai az idei évben is kiválasztottak egy-egy fotográfust, aki a nyerteseken kívül elismerésben részesült. Ezek a portrék, a hozzájuk tartozó indoklásokkal, továbbá a finalista projektek ezen a linken érhetőek el.