Ikonikus alkotók képeit árverezték el Bécsben az Ostlicht aukcióján

Az aukció legkeresettebb tételei között van egy olyan kép, amely biztos, hogy bevésődött az emberiség kollektív emlékezetébe. Sokak számára ez René Burri legjobb képe, annak ellenére, hogy a magabiztos, szivarozó kubai forradalmi vezér, Che Guevara 1963-as portréja kezdetben csak kicsiben és erősen megvágva jelent meg a Look magazin eredeti riportjában. 2010-ben Burri a The Guardiannek így mesélt erről:

„1958-ban a Magnum ügynökség arra kért, hogy menjek Kubába és tudósítsak a forradalomról. Mivel nemrég jöttem haza egy hathónapos dél-amerikai utazásról, és pihenni szerettem volna, így nemet mondtam. Később már nagyon bántam, de nem volt mit tennem; fújhattam az egészet. Évekkel később 1962 októberében felhívott Laura Bergquist, a Look magazin riportere, hogy kísérjem el Havannába, mert Che Guevarával készít riportot. Természetesen azonnal igent mondtam. A Hotel Riviera nyolcadik emeletén találkoztunk vele. Akkoriban ő volt Kuba második embere, ipari miniszter és a Nemzeti Bank elnöke. A két pesós érmére is az ő arcképének mását nyomták. Bemutatkoztunk és miután észrevettem, hogy a redőnyök besötétítik a szobát megkérdeztem franciául, hogy felhúzhatom-e őket, mert szükségem van fényre. Ő nemet mondott, én pedig közben azon gondolkodtam, hogy nekem mindegy, végül is a Te arcod lesz a fotón. Két és fél órán keresztül vitatkozott az amerikai politikáról Bergquisttel. Nyolc tekercs filmet használtam el, de ő egyszer sem nézett a kamerámba.”

Valószínűleg a fotó ott maradt volna a Magnum archívumában az idők végezetéig, ha az 1968-as mozgalom hívei nem fedezik fel újra, és nem stilizálták volna „Che ikonnak”. Ennek eredményeként a képet számtalanszor reprodukálták. Amikor Burri 1968-ban visszatért Kubába, remekművét mindenhol pólókra nyomtatva találta, amelyekből végül gyermekeinek vásárolt néhányat. Ma már rendkívül ritkák a Burri által aláírt és keltezett nagyítások. A „Che Guevara y su tabaco" című kép 1990-es évekből származó, tökéletesen megőrzött zselatin ezüst nagyítását 9.600 eurós áron adták el.

E két klasszikus mellett Arnulf Rainer osztrák művész alkotása számíthat még élénk érdeklődésre. Rainer az 1950-es évektől kezdve festményeivel a fényképezés és a gesztusfestészet kombinációját hozta létre. Mára a kezdetben gyakran vitatott alkotásai egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nemzetközi művészeti piacon, és aukciókon is többször értek el magas árat.

A „Marie von Ebner-Eschenbach író halotti álarcának" 1978-as fényképét Rainer többször átdolgozta, és fényképezőgépével dokumentálta ennek az alkotási folyamatnak minden fázisát. A fotó 13.200 euró áron kelt el.

Ugyanilyen híres képet készített Thomas Hoepker 1966-ban, mely a német Stern magazinban jelent meg a minden idők leglegendásabb bokszolójáról szóló riportban. Hoepker – az első német Magnum-fotográfus – „Muhammad Ali's Punch" című képét Ali chicagói edzőtáborában tett látogatása során készítette. Amikor a bajnok észrevette Hoepkert, kimászott a ringből, és váratlanul egy gyors jobb-bal-jobb kombinációt mutatott közvetlenül a fotográfus előtt.

Hoepkernek egyetlen éles és megfelelően exponált felvételt sikerült készítenie, és ez sokak szerint a Muhammad Aliról valaha készült legjobb kép lett. A magángyűjteményéből egyedül a fotográfus által nagyított és aláírt vintage print az egyetlen. A hátoldalára a következőt írta: „Muhammad Ali bemutatta az ütését, amelynek ugyanolyan ereje volt, mint egy 3 tonnás ütésnek."

Ezt a kivételes gyűjtői tételt 8000 eurós kikiáltási áron aukcióra bocsátották aukcióra, és végül a leütési ára 13.200 euró lett.