Egy New York-i alkotó családi tragédiája húzódik meg a háttérben, de ennél tágabb kulturális kontextusban is értelmezhetjük az anyagot. A hetvenes és nyolcvanas évek meleg szubkultúráját megcélzó magazinokból kiragadott képrészletek kollázsai, sok esetben a kimásoláson keresztül absztrahálódó, eltűnő, felismerhetetlenné váló és nem utolsó sorban (homo)erotikus mivoltukat teljesen elveszítő fragmentumok töltik meg Pacifico Silano kiadványát. Ezeken az alkotói gesztusokon, eszközökön keresztül az érzékiség egy csöndesebb, lemondóbb hangulattá finomul, sőt a szexuális izgalom egy melankolikus elveszettséggé degradálódik.
Fran Lebowitz – az időszak jelentős szerzője és kulturális kommentátora – 1987-ben a New York Times hasábjain megjelent alábbi cikke, a The Impact of AIDS on the Artistic Community például nemcsak az AIDS-járvány személyes és szubkulturális tragikumát emeli ki és teszi a bemutatott élethelyzeteket rémisztően átélhetővé és közelivé, hanem kijelenti, hogy a meleg szubkultúra nélkül nem sok maradna az amerikai kultúrából, valamint, hogy a járvány számolta fel mindazt, amit a háború utáni, bohém, dekadens művészeti központ, New York jelentett és az ott élő művészeknek nyújtani tudott.
