Felnagyítva – Arthur E. Smith mikrofotói egy ismeretlen világból (1904)

A mikroszkóp (görögül: mikron = kicsi + szkopein = nézni) egy olyan eszköz, mely megjeleníti a szabad szemmel láthatatlan apró objektumokat. A mikroszkóp több mint 400 éves múltra tekint vissza. Az elsőt Hollandiában készítették 1590 és 1608 között. Mind a dátum, mind a feltaláló(k) kiléte bizonytalan. Három szemüvegkészítőt szoktak feltalálóinak nevezni: Hans Lippershey-t, Hans Janssent, és fiát, Zachariast. Az újabb és újabb technikai vívmányokkal fejlődő mikroszkópban rejlő lehetőségeket a XIX. század végén már a fotográfusok is felfedezték maguknak, hiszen a legelső hópehelyfotók is hasonló technikával készültek.

Arthur E. Smith mikrofotóiból – a világon elsőként – Richard Kerr A természet mikroszkópon és fényképezőgépen keresztül (Nature through Microscope & Camera, 1909) című könyvében jelent meg egy válogatás. Arthur E. Smith-ről kevés információ áll a rendelkezésünkre, de Kerr nyitó fejezetéből azt tudhatjuk meg, hogy a könyvben szereplő, akkoriban meglepő látványt nyújtó fényképek a

Az eljárást Arthur E. Smith a könyv egyetlen, általa írt fejezetében magyarázza el. A közönség még sohasem látott ehhez hasonlót: mikroszkópon keresztül készült elképesztő, korábban ismeretlen világot feltáró fényképeket. A kiállított képeken többek között a következők voltak láthatók: liliombimbó keresztmetszete; húslégy szívószerve; kullancs; diatoma (kovamoszat); emberi fejbőr átlós metszete és emberi fog függőleges metszete. A fotótörténeti jelentőségű album egyik képaláírásában egy magyar vonatkozást is felfedezhetünk: az ezerszeres nagyítással készült kovamoszat Boriból, az akkori Magyarország területéről származott.

Kerr bevezetőjét is érdemes elolvasni, aki a mikrográfia alkotásait a világ bajainak orvoslásaként értelmezi:

„Túl sok szórakozóhely van városainkban, túl sok vacak és káros regény az ingyenes könyvtárakban… Nem állítjuk, hogy a mikroszkópon keresztül történő fényképezés a meglévő hibák ellenszere lenne, de azt gondoljuk, hogy ha fiataljaink minél többet foglalkoznak intellektuális időtöltéssel, akkor az annál jobb lesz a nemzet számára. Ez is egy ilyen és ráadásul nem önző időtöltés. A lelkes ember nagyon hasznos mások számára, mivel a természet szépségeinek és csodáinak tanulmányozásából szerzett örömöt nem tartja meg kizárólag magának.”