Elhunyt William Klein (1928–2022), a fényképezés ikonikus alakja

William Klein nevéhez kötjük a fotótörténet egyik legfontosabb albumát, az 1956-ban megjelent Life is Good & Good for You in New York -ot, amelyet szülővárosának szentelt. Klein művészként és fotográfusként mindig a saját útját járta és az ösztöneit követte.

Klein 1928. április 19-én született New Yorkban, magyar zsidó szülők gyermekeként, és már korán átélte a nélkülözést, amikor üzletember édesapja a piacokon spekulált, és egész vagyonát elvesztette a nagy gazdasági világválságban. Gyermekkorát így szegénységben és rossz környéken töltötte, ami kétségtelenül megerősítette bizalmatlanságát az amerikai álom illúziójával szemben. A fiatal Klein tinédzserként megszökött otthonából, és a Modern Művészetek Múzeumában töltötte idejét, ahol a festészetről álmodozott.

Miután befejezte a középiskolát, Klein először szociológiát kezdett tanulni, majd belépett az amerikai hadseregbe, ahol egy pókerparti alkalmával megnyerte élete első fényképezőgépét. Eleinte azonban nem a fotográfia, hanem a festészet és a szobrászat érdekelte, ezeket tanulta Párizsban, ahol leszerelt katonaként támogatást kapott, és ott is telepedett le feleségével, Jeanne Florinnal, aki modell és festő lett, és 50 évig a társa maradt.

Klein a fényképezést autodidakta módon sajátította el, rengeteget kísérletezett a fényképezőgép kezelésével, figyelmen kívül hagyta a fotográfia írott és íratlan szabályait. Képeit gyakran túlexponálta vagy eltorzította, és nagylátószögű objektívet használt fotói elkészítéséhez. Szülővárosában, egy Henri Cartier-Bressontól vásárolt használt fényképezőgéppel Klein elkezdett egy képes naplón dolgozni, amely egy olyan várost ábrázol, ahol nem ismerte fel önmagát. A túl radikális, sötét tónusú képeket egyetlen amerikai kiadó sem fogadta el.

Karrierje egyik fordulópontja volt, amikor 1954-ben, egy párizsi kiállításán Alexander Liberman, az amerikai Vogue akkori művészeti igazgatója találkozót kért tőle. Libermannak feltűnt Klein szokatlan esztétikája, és bár ezek nagyon távol álltak a Vogue akkoriban megjelentetett képeitől, állást ajánlott neki New Yorkban.

– mondta a Le Monde-nak 2005-ben. Talán nem meglepő: Klein akkoriban a fényképezés minden szabályát elvetette.

A New York-i képekből összeállt – mára ikonikussá vált – könyv hangvétele, amely túlságosan szemtelen és radikális volt, nem működött. „A New York-i fotóim egy elsődleges, másodlagos, harmadlagos és negyedleges Amerika-ellenességről szólnak" – mondta William Klein. Robert Frankhez hasonlóan könyvtervét elutasították az Egyesült Államokban, és csak Franciaországban talált kiadót: Chris Marker filmrendező, a Seuil kiadó akkori gyűjteményének igazgatója 1956-ban adta ki a könyvet.

A hatvanas években egy újabb médium felé fordult karrierjében: négy könyv után, sikere csúcsán, William Klein úgy döntött, hogy elhagyja az állóképet, és a mozinak szenteli életét. A fényképezéshez csak érintőlegesen tért vissza: látványos kiállítások szervezésével, ahol hatalmas formátumban jelenítette meg képeit, amelyek többnyire egymással szemben álltak és egymásra reagáltak – akárcsak 2005-ben a Pompidou Központban bemutatott retrospektív tárlatán.

William Klein 2022. szeptember 10-én 94 éves korában hunyt el párizsi otthonában.