Az intellektuális erotika játéka – Megjelent Drozdik Orshi A fénykép és a szerelmes vers 1975–1995 című könyve

„Az a dolgunk, hogy észrevegyük ezeket a kódokat, felhívjuk rá a figyelmet és meggátoljuk, hogy tovább öröklődjenek.” – nyilatkozta a művész abban a Kódolt rendszerben élünk – Beszélgetés Drozdik Orsolya művészettörténésszel címmel megjelent interjúban, amit Czene Gábor készített vele, és amely facsimile formában a kötetbe is bekerült.[2] A magyar és angol nyelvű szövegeket tartalmazó könyv elejére a saját mitológiáját író, Czene által immár művészettörténésszé is avatott Drozdik egyoldalas Fényképek 1975-1995 című összegzése is bekerült. A kötetben helyet kapott Boros Lili – a művész által is használt strukturalizmus és szemiotika elméletei felől közelítő, de a 320 oldalas könyv „terjedelmi korlátai” miatt mindössze hatoldalas – „Én egy fénykép vagyok” – Drozdik Orshi művészetének fotografikus teste (1975-1995) című tanulmánya, valamint Patrick McGrath szintén egyoldalas, Megrendítő fényképek a művész intenzív érzelmi állapotáról című írása is, amely egy olyan munkát, a Megpróbálok átlátszó lenni (a művészettörténetre [/a művészettörténet számára?]) (1980) című performanszot helyez középpontba, ami a kötetbe bele sem került.

A kötetbe bár az előbbi lapokból is belekerült két facsimile, a szövegek túlnyomó része új tipográfiával jelenik meg. Bár az Én egy fénykép vagyok című szöveg egyik kiállított lapján megjegyzésként szerepel, hogy „pirossal és nem feketével” gépelendő (ez a lap az albumban nincs reprodukálva), a könyvbe mégis feketével újraírva került be a szöveg, így az összkép érdekében helyenként feláldozódik és kitörlődik egy olyan múltbéli réteg, amely egykor jelentéshordozó lehetett, és alárendelődik a fekete mellett a manapság igen népszerű piros-rózsaszín színkombinációval operáló grafikai tervezésnek. A különböző színek alkalmazása azonban nem mindig ennyire önkényes: a kezdetben rózsaszínnel kitöltött, műcsoportokat elválasztó lapokat a Valaki árnyékában sorozattól kezdve felváltják a fekete oldalak, jelezve azt az – Drozdik egyébként következetes és koherens művészi programjában történő – eltolódást is, ami a test vizsgálatától a patriarchális szempontok szerint intézményesült tudomány kritikája felé fordulásként írható le. A kötetben az utolsó színes kép kivételével minden fotó fekete-fehér, ami bár szintén hozzájárul az egységes arculat kialakításához, de vizuálisan néhol elmossa a határokat a korabeli munkák és a későbbi kiállítási enteriőrök, illetve a Capa Központban 2014-ben Individuális mitológia: Játsszad újra Drozdik címmel megtartott performansz között.