A 75 ezer dolláros fényképezőgépszobor – Pagani x Gibellini GP810HP

Az olasz Pagani sportautógyártó, amelynek megálmodója Horacio Pagani – aki korábban a Lamborghini mérnöke volt –, szövetkezett Alessandro Gibellini kameratervezővel, hogy létrehozzanak egy limitált kiadású, 8×10 inches, nagy formátumú műszaki fényképezőgépet.

Mindezt 75,000 dolláros áron. Mindezt egy olyan fotográfiai közegben, ahol már végig kellett néznünk a német Linhof műszaki kameragyártócég csődjét, illetve az éppen napjainkban még létező, ám komoly strukturális problémákkal küzdő svájci Sinar ellehetetlenülését. Mindezt pedig feltehetően nem szakmai alapon teszik, hanem reklámcélból. És pont ettől lehetnek sikeresek.

A kamerából csak 75 darabot gyártanak, bár a fotográfiai szcénán belül ez is körülbelül hetvenötször annyi, mint amennyire igény lehet. Viszont rögtön meg is nyugodhatunk, mert ebből a mennyiségből 30 darabot félre is tesznek a jelenlegi és jövőbeli Pagani autótulajdonosok számára. Már akik értik, hogy mire is jó a Scheimpflug-szabály vagy a perspektíva korrekció.

A GP810HP névre keresztelt Pagani x Gibellini kamera a Pagani Huayra sportautótól kölcsönzött részleteket tartalmaz küllőkkel, csavarokkal, alumíniummal és bőrborítású szénszálakkal. Ettől ugyan szakmailag nem lesz használhatóbb a fényképezőgép, bár kétségkívül felismerhetővé teszi a Pagani Huayrát. Már aki ismeri. Sőt, még az autó bőrülésének színét össze is lehet hangolni a kamera bőrből készült alkotóelemeivel, tokjával, amire szükség is lesz, hiszen a sportautót elnézve a nagy formátumú fényképezőgép csak a vezető melletti ülésen fog elférni.

Horacio Pagani szerint minden a használat tapasztalatán múlik: „A varázslatra, az erőre és az időre gondoltam egy ilyen fényképezőgéppel való kép rögzítésekor, miután hosszan elmélkedtem és meditáltam, miközben a megfelelő fényre vártam.” – állítja, s a reklámanyagban rögtön meg is célozza leendő vásárlóközönségét: „Ez a projekt olyan rendkívül igényes ügyfeleknek szól, akik a szépséget önmagukért szeretik, függetlenül attól, hogy rajonganak-e a fotózásért vagy sem. Ebben a fényképezőgépben óriási mennyiségű kézimunka van, de technológia és szenvedély is. Ez egy olyan tárgy, amelyet pontos céllal hoztak létre: az érzelem kiváltására.” Ez kétségkívül őszinte megállapítás, hiszen itt már nem a fotográfia szeretetéről szól ennek a szoborszerű tárgynak a létrehozása, hanem egy kiváltságos társadalmi réteg nemlétező igényeinek kiszolgálása van a középpontban.