A kevés életrajzi töredéken túl Maier titokzatos maradt egész élete során mind az őt felfedező Maloof, mind az őt dajkaként alkalmazó családok számára. Kontinentális akcentusával, régimódi ruhákat öltve kissé megfejthetetlen jelenség volt. Munkaadói felé új és új élettörténettel állt elő és nevét is mindig máshogyan használta: „Vivian”, „Viv vagy „Ms Maier”. A gondozásában állók ellentmondásos véleménnyel voltak róla: egyesek számára instabil, érzéketlen, sőt bántalmazó, míg mások számára ötletes, pozitív és játékos társaság volt – valójában rejtőzködő jelenség, aki „egyfajta kémként” jellemezte magát.
Negyven évig dolgozott dadaként, főként Chicago North Shore területén. A munkáltatóitól zárható ajtót kért és helyiségét tárolódobozokkal, mappákkal, kidolgozatlan tekercseivel töltötte meg. Szinte mindig a nyakában lógott Rolleiflex gépe, de a képeit sosem vagy nagyon ritkán mutatta meg.
A Vivian Maier című könyv korábban nem publikált anyagokra és a legújabb tudományos elemzésekre egyszerre támaszkodik, ezáltal új megvilágításba helyezi Maier munkásságát. Anne Morin és Christa Blümlinger szövegeivel Maier teljes archívuma új tematikákkal gazdagodik, mely magába foglalja az önarcképeket, az utcát, a portrékat, a gesztusokat, a filmművészetet, a gyerekeket, a színes felvételeket. Az album fontos adalék Maier munkásságának értékeléséhez, egyben a legmaradandóbb, kulcsfontosságú képeinek egykötetes összefoglalója.
