Menü

Tündérmese képkeretben – egy ritka Stieglitz-fotó története

22 • 11 • 29Gyöngyösi Eszter

Egy fotográfusnak és éles szemű műgyűjtőnek – Jeff Sedliknek – köszönhető az utóbbi évek egyik izgalmas fotótörténeti szenzációja.

Sedlik egy árverésen, a Connecticut állambeli Old Saybrookban vásárolt meg egy kifakult, bekeretezett Alfred Stieglitz fotót. Stieglitz, aki úttörő munkát végzett a fotográfia művészeti ágként történő elismertetésében, fontos vezetője volt a piktorialista mozgalomnak. Akkoriban az alkotók nem féltek, sőt kifejezetten tudatosan merítettek inspirációt híres festők munkáiból, ezzel is népszerűsítve, ugyanakkor magas esztétikai szintre emelve az akkor még éppen csak szárnyát bontogató fényképezést és a fotók témáinak művészi megjelenítését.

Az eleinte kockázatosnak tűnő 2200 dolláros üzlet gyorsan változott tündérmesévé, ugyanis Sedlik a kép megvásárlása után kinyitotta a képkeretet és a hátsó borító eltávolítása után kiderült, hogy a keretben nem egy, hanem két kép lapul: mégpedig az ismert és elismert Stieglitz egy ritka platinanyomata.

„Amikor 120 év után először kinyitottam a keretet, és megláttam, hogy van egy második kép, méghozzá egy tökéletes platinanyomat, a valaha látott leggazdagabb tónusokkal, csak bámultam. Nem tudtam elhinni. Még szavam sincs rá. Tényleg hihetetlen volt.”

0103

Fotó: Alfred Stieglitz: A Venetian Courtyard, 1894 © Alfred Stieglitz, courtesy Jeff Sedlik

– mondta Sedlik az Artnet Newsnak.

A keretben talált fotókat Stieglitz Velencében készítette – ahol első feleségével voltak nászúton – és mindkettő egy téren álló kútból vizet merítő nőt ábrázol. A képen látható hosszú szoknyás nőt, aki a velencei Campiello Santa Marina kútjából vizet merít nem ismerjük ugyan, a róla készült kép azonban több néven is ismert: „Egy velencei udvar", „Egy velencei kút" és „Egy kút, Velence". Az első kép, az akkoriban olykor elhibázottan használt, higannyal kevert képrögzítési technikának köszönhetően már erősen megfakult az évek során, de a másik hibátlan állapotban van, és a platinanyomatra jellemző mély, gazdag tónusokkal és finom tónusátmenetekkel rendelkezik.

A keret hátulján szerepelt ugyan egy Alfred Stieglitz felirat és a The Philadelphia Photographic Salon 1899 címkéje a Camera Club of New York irodai címével, de ez nem jelentett garanciát a képek eredetére. Sedlik alapos, további szakértők bevonásával végzett vizsgálata után azonban minden félelme és gyanakvása eloszlott, mert az eredmény megerősítette sejtését: nem reprodukciókról van szó.

0103

Fotó: Alfred Stieglitz: A Venetian Courtyard, 1894 © Alfred Stieglitz, courtesy Jeff Sedlik

0103

Fotó: Alfred Stieglitz: A Venetian Courtyard, 1894 © Alfred Stieglitz, courtesy Jeff Sedlik (ez a kép volt a keretben a megvásárolt fotó mögött elrejtve)

A most fellelt nagyítások rendkívüli értékét az adja, hogy bár Stieglitz manapság már világhírű fotóművésznek számít, viszonylag kevés alkotása maradt meg az utókornak, hiszen szokása volt, hogy rutinszerűen megsemmisítette a negatívjait és a róluk készült nagyításokat, saját bevallása szerint ezzel is inspirálva magát a művészileg minél jobb és jobb kompozíciók készítésére. Ugyanakkor szokása volt az is, hogy a nagyítások mögé egy másik képet is berakott a keretbe, ezzel biztosítva az első kép merevségét és egyenes fekvését.

Sedlik érdemeit növeli, hogy kevés gyűjtő vagy galériás vesztegette volna az idejét egy olyan aukción történő kutatásra, ahol az eladásra kínált tárgyak többségét bútorok és dísztárgyak teszik ki, ráadásul még a Stieglitz és a Philadelphia neveket is elírták.