5kérdés – Koleszár Adél

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Koleszár Adél fotográfust kérdeztük.

1. Mely fotográfusok inspiráltak, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Mikor fotózni kezdtem a nagy klasszikusok hozzáállása alapján akartam megtanulni, hogy is lehet a kamerát használni, bánni a pillanattal, az idővel. Henri Cartier-Bresson, Jacques Henri Lartigue, André Kertész, Brassaï, Szilágyi Lenke, sorolhatnám. Először az ő klasszikusabb, romantikusabb, képalkotásuk inspirált, később Diane Arbus, Nan Goldin hatottak rám, azt hiszem. Talán ők jelentették az első nagyobb fordulópontot, amit Boris Mikhailov és Nobuyoshi Araki is követett. Az őszinte látásmód, amivel nem féltek nyíltan beszélni, és megmutatni, hogy ők talán másképp élik az életet és látják a világot. Mindig érdekelt a sallangmentes, őszinte emberábrázolás, és talán ezektől az alkotóktól én is bátrabb lettem. Ez azért a kortárs magyar fotóban is jelen volt abban az időben, a Dunaújvárosi Biennálék képei, például Erdész Gábor Csók című sorozata, vagy a Fotóművészetben megjelenő akkori fiatal alkotók, Erdei Kriszta, Tóth Szilvi munkái. Érdekes volt, hogyan dolgozzák fel azt a közeget, ami az enyém is. Nagyon szerettem Harmonie Korine világát is. A fotósok mellett azért az irodalomnak és a pszichológiának is nagy jelentősége volt az életemben.

2. Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életedben?

Egy-egy leget kiemelni azért elég nehéz. Fotóalbum vonalon Arbus, Goldin könyvein kívül (bocsánat az önismétlésért) David LaChapelle albuma is meghatározó volt, mert – nem nagyon láttam olyan jellegű képeket előtte, és itt azért még a poszt internet időkről beszélünk – a kisképzőben rengeteget nézegettük azt a könyvet. Az Araki by Araki című életműkönyv is nagyon nagy hatással volt rám, amit még a MOME könyvtárában találtam meg és letenni sem tudtam.
Kiállítások közül először azokat mondanám, amiket tiniként láttam Budapesten, mikor olyan nemzetközi neveket hoztak el, akiket vagy nem is ismertem, vagy hatalmas élmény volt élőben látni, és szembesülni azzal a léptékkel, ahogy ők már akkor dolgoztak. Ed Templeton többtermes anyaga az Ernst Múzeumban, snapshotokkal, rajzokkal, szobrokkal, egy egészen friss és új hozzáállással, amit addig nem ismertem, vagy például Pieter Hugo klasszikusabb kiállítása a Ludwigban. Mikhailov életműkiállítása a Berlinisch Galériában, plusz a 2018-as Araki kiállítás a New Yorki Museum of Sexben szintén sorsdöntőek voltak. Annyira jól szerkesztett, megható, intim kiállítást, mint az Araki volt, keveset láttam.

3. Mikor és hol volt az első egyéni kiállításod?

A Supermarket Galleryben Budapesten, ami az első nagyobb mexikói, New routes of faith című anyagomból készült. Lendvai Linda, a galéria alapítója szerette volna itthon bemutatni ezt a körülbelül három hónapos intenzív melót, amit a Magnum is támogatott anyagilag. Lindának rettentő hálás vagyok a mai napig az ötleteiért, lelkesedéséért. Közös kiadásban egy zine is készült az anyaghoz. Nagyon szerettem ezen a kiállításon dolgozni, nem beszélve arról, hogy rengeteg dolgot hozott később ez a megjelenés és publikáció az életembe.

4. Analóg vagy digitális fényképezőgépet használsz?

Mindkettőt. Mostanában leginkább filmre, mert szeretek időt és figyelmet adni a képeknek, más a minősége agyban és végeredményben is. De sajnos ez egyre nagyobb luxus lesz manapság. Szeretem, ha a végeredmény materiális, nem csak egy 0-1 halmaz. Függ a témától is persze, például tájképeket – amikor van elég időm szöszölni és a végső méret is fontos – csak arra fotózok. De rengeteg anyagot csináltam digitálisra, hiszen vannak azért helyzetek, ahol ennek a gyorsasága, flexibilitása izgalmasabb. Portrékhoz, dinamikus jelenetekhez, ahol sokat világítok, például kifejezettem szeretem, mert sok tér marad a kísérletezésre.

5. Milyen fényképet készítettél legutóbb?

Sokat fotózom telefonnal, mint ahogy manapság mindenki, szóval a legeslegutolsó azokból lehetne. Ha a filmes pakkomat nézem, az utolsó előhívott tekercsről ezt mondanám. Rezonál a mostani hangulatomra.