Ennél a fényképezésnél nem kell okvetlen mosolyogni – Válogatás Josef Maria Eder röntgenfelvételeiből

A Röntgen-fényképek iránt az első pillanattól kezdve nemcsak a szakmai körök, hanem a nagyközönség is élénken érdeklődött. A röntgenfelvételeket nyilvános helyeken mutatták be, külön, bárki által látogatható Röntgen-fotográfiára specializálódott műtermeket nyitottak, előadások, viták zajlottak a találmányról. Bár a röntgenfelvételekre elsősorban orvostudományi kontextusban gondolunk, már a feltalálása utáni első évben a legkülönbözőbb területeken kezdték hasznosítani azokat. Az „X-sugarak”-kal készített fényképek az emberi észlelést, érzékelést is átalakították, a művészek különösen fogékonyan reagáltak a röntgenfelvételek által nyújtott újféle perspektívára, de művészettörténeti kérdések tisztázására, bírósági ügyek eldöntésére, borok minőségének ellenőrzésére is rövid időn belül használni kezdték, és természetesen a hadsereg is meglátta benne a lehetőséget. Ugyanakkor még a Röntgen-fényképeket is hamisították, és új problémákat is felvetett, például a felbontatlan levelek elolvasásának lehetőségét.

Magyarországon pont olyan lelkesedéssel fogadták a német fizikus felfedezését, mint bárhol máshol a világon, és a Röntgen-fotográfia fejlődésében és elterjedésében a magyar tudósok is fontos szerepet játszottak. A felfedezés híre gyorsan terjedt, így Magyarországon is rövid időn belül tudtak az új találmányról. Az első magyar szerzőtől származó közleményt Wartha Vince (1844–1914, kémikus) jegyzi, ez a Természettudományi Közlöny 1896. januári számában jelent meg az első magyarországi röntgenfelvétellel együtt, amely báró Eötvös Loránd (1848–1919, fizikus) kezéről készült (a Közlöny minden hónap 10-én jelent meg, így bizonyosan ez időpont előtti a felvétel, amely nemzetközi tekintetben is a legkorábbiak közül való).

„Az emberi testnek Röntgen féle sugarakkal lefotografált képei egy német művész nézete szerint nemcsak a sebészetben, hanem a képzőművészetben is szerepet fognak játszani. A legtevékenyebb német szobrászok egyike azt állítja, hogy az emberi csontváz állapotáról az élő testben egész új fogalmai támadtak, amikor a Röntgen sugarakkal lefotografált kéz vázát meglátta. Semmiféle anatómiai preparátum az emberi kéztő sajátságos összeköttetéseit oly tökéletesen ábrázolni nem képes, mint a Röntgen-féle fénykép, mert olyan titkai vannak az élő szervezetnek, melyek a holttestben teljesen elvesznek, és így az anatómia által meg nem állapíthatók.”

Az elkövetkezendő években a hazai és külföldi szakemberek és lelkes amatőrök pedig tovább folytatták a Röntgen-sugarakkal kapcsolatos kísérleteiket, megfigyeléseiket.

Ezek a képek a valaha készült első röntgensugár-sorozatok egyikéből származnak, amelyeket Josef Maria Eder (1855–1944), egy grafikai eljárásokkal foglalkozó osztrák intézet igazgatója és Eduard Valenta (1857–1937), fotokémikus készített. A portfólió Versuche über Photographie mittelst der Röntgen'schen Strahlen (Kísérletek a fényképezésben röntgensugarak segítségével) címmel jelent meg és összesen tizenöt képet tartalmaz.