„A fotográfia igenis számít” – 70 éve jelent meg az első Aperture, a legendás fotográfiai magazin
22 • 12 • 27Cserna Endre
Az 1952-ben alapított, New York-i központtal működő Aperture egy nonprofit alapítvány, amely igyekszik hidat képezni a fotográfus közösség és annak műkedvelő közönsége között, valamint bemutatni a leginspirálóbb munkákat, a legformabontóbb új ötleteket és az elméleti, fotótörténeti fejleményeit is e területnek. A hetvenedik évfordulóra megjelent szám a magazin múltját tárja fel, miközben kijelöli annak jövőjét is, és új esszéket, cikkeket tartalmaz vezető művészektől és fotográfusoktól, akik arra a felkérésre reagáltak, hogy egy-egy évtized legfontosabb alkotóját, mediális kérdését vagy krónikáját írják meg. A lap jelenlegi szerkesztői csapata így fogalmaz közleményében:
„Az Aperture első, 1952-ben megjelent számában az alapító szerkesztők felvázolták a magazin életre hívásának okait. Intelligens módon – és egy nagy adag komolysággal – igyekeztek teret teremteni a fotográfusok és a kreatív emberek számára, hogy kommunikációba léphessenek egymással. Ez akkoriban merész vállalkozásnak bizonyult, mondhatni egy szerelemprojekt volt, amelyet az a szinte messianisztikus hit vezérelt, hogy a fotográfia igenis számít. A kiadvány köré közösséget építeni alapvető fontosságú volt az ügyükhöz. »A terjeszkedés« – írták – »lassú és nehéz lehet, ha egyedül tapogatózunk«.
A fényképezés magányos szubkultúra volt az 1950-es évek elején. A médiumot még nem értékelték széles körben a kreatív kifejezés komoly formájaként, ezért az alapítók mindig igyekeztek kiemelni az állóképek erejét, amelyek »szinte lángolnak a jelentőségüktől«. Az, hogy a magazin hét évtizeden át folyamatosan nyomtatásban maradt a fotográfiáról alkotott, változó elképzelések közepette is, az alapítók erős akaratáról tanúskodik, és azokról a szerkesztőkről, akik ugyanilyen fáradhatatlanok voltak, és akik fenntartották a magazint, még akkor is, amikor a televízió és az internet korában úgy tűnt, hogy a nyomtatott médiának már leáldozott.
Ma már egy teljesen más képi világot élünk, de a magazin küldetése – furcsa módon, vagy talán éppen az alapítók ígéretes pályája miatt – változatlan maradt. Szerkesztőként kiváltságunk, hogy olyan fotográfusokkal, művészekkel, írókkal és gondolkodókkal dolgozhatunk együtt, akiknek munkája provokál, kihívást jelent és mindig jelentőségteljesnek bizonyul. Lehet, hogy időnként keresgélünk, új nyomokat találunk, de sosem vagyunk egyedül. A hetvenedik évfordulós számhoz a közösségünkre támaszkodva olyan kiadványt állítottunk össze, amely a múltat a jövőbe tekintve szemléli. Hét fotográfus eredeti megbízásokon keresztül vizsgálja a magazin egy-egy évtizedét. Mindegyiküket arra kértük, hogy tekintsenek át egy-egy számot, cikket, ötletet vagy akár egy kihagyást, amely portfóliójukat megalapozta. Iñaki Bonillas, Dayanita Singh, Yto Barrada, Mark Steinmetz, John Edmonds, Hannah Whitaker és Hank Willis Thomas mindannyian revelatív módon elevenítették fel múltunkat.
Hét ünnepelt, éleslátó író – Darryl Pinckney, Olivia Laing, Geoff Dyer, Brian Wallis, Susan Stryker, Lynne Tillman és Salamishah Tillet – ugyanezt a feladatot kapta: merüljenek el archívumunkban, és nézzék meg, mi rejtőzik ott. Mi ragadja meg a képzeletünket? Mely kérdések voltak emblematikusak? Ezekből kiderül, hogy bármennyire is fejlődött – néha radikálisan – a fotográfia és a magazin egyaránt, az Aperture továbbra is elkötelezett maradt a képek jelentéséről való gondolkodás mellett.
A médium kiterjedt jellege az erőssége, és a magazin is még mindig képes meglepetést okozni, kockázatot vállalni, az árral szemben mozogni. Az Aperture – ahogy Darryl Pinckney megjegyzi – »a legszelídebb furcsaságok otthona« is lehetett.”
Az Aperture weboldala ezen a linken érhető el.