A sokszínű világ fekete-fehérben is lenyűgöző – LensCulture Black & White Awards 2022

Sorozat kategóriában harmadik helyet ért el Wendy Stone Siblings című pályaműve, melyet gyermekéről és két kutyájukról készített. Mivel a kisfiúnak két, több mint húsz évvel idősebb testvére van, akik már kirepültek a családi fészekből, gyakran házi kedvenceikkel, Mariussal és Sashával keveredik csínytevésekbe: ezt örökítette meg Stone.

Második helyen Nicolas St-Pierre és Where Have the Birds Gone sorozata végzett, melyben a 2015 és 2019-es év közötti Japánban való életét láthatjuk a fotográfus szemén keresztül. Az ott töltött évek alatt St-Pierre számos órát töltött Tokió utcáinak és sikátorainak gyalogos felfedezésével, de minden erőfeszítése ellenére is idegennek érezte magát az országban. Képein a kívülállóság, a nyugtalanság és a közelgő végzet érzései tükröződnek.

A nyertes sorozat Jacob Black I Can't Wipe Sunrise Down My Jumper to Get Rid of Fingerprints szériája lett. Black 2022 nyarán nagy magasságból zuhant le, melynek következtében agyrázkódást szenvedett, gondolatai nehezen kezelhetőek, szétesettek lettek. Az alkotó a felépülés hosszú, nehéz időszakát mutatja be sorozatával. A gyermeki rácsodálkozás a világ apró örömeire, csodáira és az ebből való átcsúszás a zavarodottság, a sötétség mélybehúzó érzéseibe egyaránt megjelennek a képeken. Ijesztő és egyben felemelő utat jár be a szerző a gyógyulása során, egy enyhe agysérülés okozta traumatikus látomások és a való világ csodás részleteinek megörökítésével.

Egyéni kép kategóriában a virtuális dobogó harmadik fokára állhatott Jaume Llorens: Starlings Take Flight című fotója. Egy megkapó kép arról a pillanatról, amikor a Banyoles-tó melletti nyárfákról egy csapat seregély szállt fel. A madarak napi rutinját megörökítő kép nem csak felemelő, de beszédes szimbólum is arról, hogyan válhat az egyed társas viselkedése a külső fenyegetésekkel szembeni védelem rendszerévé.

Második helyezést ért el Haruka Nishizaki japán fotográfus No Visible Exit című pályaművével. Nishizaki képe a világ és a hazájában történő eseményekre reflektál, melyek elöl legszívesebben elfordulna, elbújna. Ahogyan projektleírásában is olvashatjuk, helyzetét egy labirintushoz hasonlítja, melyből nincs kiút, ugyanakkor viszont megjelenik a remény is, hogy az emberek lassanként a fény felé induljanak.

Az egyéni kép kategória győztese Cote Baeza Pooley Fury című alkotása lett. A képen a chilei Calbuco vulkán kitörése látható. A díjnyertes kép jelképes jelentést is hordoz, hiszen amellett, hogy egy gyönyörű és félelmetes geológiai jelenséget örökít meg, egyben megmutatja a természet erejét és azt, hogy milyen kicsik, sebezhetőek és esendőek vagyunk a világ nagy egészéhez képest.

A győzteseken kívül a zsűri minden tagja választott egy-egy fotográfust, akik különdíjban részesültek. Ezek a művek, a zsűritagok rövid indoklásával  együtt, illetve a finalisták ezen a linken érhetőek el.