Hiánypótló fotóalbum jelent meg a budapesti Tabánról

Bár ma már főleg az első kerület közparkjai állnak helyén, a harmincas évekig „Szerb-”, illetve „Rácváros” megnevezéssel önálló településként épült be a Tabán a főváros urbánus szövetébe. A negyedet a harmincas években a „modern városrendezési láz” hevében bontották el, majd a hatvanas években parkosították, így a hangulatos utcáiról és kiskocsmáiról ismert, Krúdy Gyula által is többször megörökített „budapesti Montmartre-ként” is emlegetett Tabán ma már csak a várostörténet érdekességeként, valamint pár megmaradt épületében (mint a Szarvasház vagy a Rácfürdő) él tovább. Emlékezetének megőrzése közös budapesti felelősségünk: ebből a munkából veszi ki részét a Bellibro kiadó Tabán-könyve, amely félig irodalmi és kortörténeti szöveggyűjteményként, félig fotóalbum eleveníti fel az elveszett városrész emlékezetét több mint százötven fotográfiával és korabeli írásokkal.

A kötet kiemelkedően izgalmas szövege, A Tabán fényképészei című esszé a fototechnika gyors változásaira is kitérve mutatja be a negyed fotótörténetét. Az 1860-as évek fotográfiai divatjától, a budapesti panorámát megörökítő vizitkártyák megjelenésétől kezdve, többek között Klösz György, Balogh Rudolf és Pécsi József környékbeli munkáin át is megismerhetjük a Tabán magyar fotótörténetben elfoglalt helyét. És az is kiderül, hogy André Kertész híres éjszakai képein ki volt a hosszú expozíciós idők miatt akár nyolc-tíz percig is egyhelyben szobrozó modell.

A könyvet a Tabánnal évtizedes viszonylatban foglalkozó, annak történetét kutató Beliczai Bea állította össze, illetve dr. Saly Noémi fülszövege ajánlja. A könyv címlapján szereplő képet a hazai fotótörténet egyik fontos alakja, Vydareny Iván készítette még 1908-ban.

A TABÁN – fényképek, történetek című album több mint 300 oldalon, közel 150 korabeli fényképpel mutatja be a városrészt, melyek közül 70 fotó a nagyközönség számára eddig ismeretlen volt. A több mint két év kutatómunkát követően, a kötet összeállítása során nemcsak az volt a cél, hogy az eddig szélesebb körben ismeretlen felvételek kikerüljenek a múzeumok, könyvtárak és magángyűjtemények fiókjaiból, hanem hogy a már ismertebb fényképekkel együtt létrejöjjön egy olyan egyedülálló fotóalbum, mely egy, az időutazáshoz hasonló élménnyel ajándékozza meg az olvasót – egy különleges városi „sétával”, amelynek során nosztalgia nélkül repülhetünk vissza a múltba. Ezt az időutazást pedig végigkíséri az egyik legfontosabb kérdés, mely a Tabánnal kapcsolatban a legtöbbször felmerül, hogy tulajdonképpen miért is bontották le. A kérdésre a válasz igen összetett. Ebben a témában a teljesség igénye nélkül, a rendelkezésre álló képekkel kísérlik meg illusztrálni a különböző szempontokat, megszólaltatva a korabeli hangokat, érveket és ellenérveket.